Kazincbarcika története röviden – egy kicsit másképp – VI/2. rész: Berente és a gyártelepek

Kismarton Zsolt írása

Kismarton Zsolt írása

Egy kis kitérő – a kazincbarcikai hidak – után visszatérek a cikksorozat főcsapásához. Előrebocsátom, az elkövetkező két rész egy kicsit „szárazabb” lesz, mint az előző volt. Nem szeretnék foglalkozni egy-egy gyár részletes történetével – előttem ezt már nagyon sokan megtették –, inkább egy egyszerű kronológiát szeretnék felállítani. (Idetartozik Berente is.) Úgy gondolom, erre azért van szükség, mert így látható a legjobban Kazincbarcika fejlődése.

Ebben és a következő részben még egy különlegesség van. Állítsuk össze együtt városunk kronológiáját! Mindenhol jelöltem, ahol pontos időpontot nem sikerült megtudnom. Várom a visszajelzéseket! Vannak üzemek, amik nem kerültek bele a felsorolásba. Igaz, hogy nagyon fontos szerepet játszottak a város életében, de területileg akkora helyet nem foglaltak, hogy a térképen jelöltem volna őket. Ilyen pl. a BÁÉV 31. sz. telephelye, az Agrokonzum stb. Természetesen ha ezekről is pontos információk kerülnek elő, kiegészítésként a folytatásba belekerülnek.

Kazincbarcika építése első körben a gyárak felépítésével indult meg 1950-ben.* Ekkor épült fel Kazincbarcikán a BVK-lakótelep, valamint Berentén a hőerőmű készenléti lakásai. Miután az üzemek készültsége elérte azt a szintet, hogy szükség volt a munkások lakáshoz juttatásához, elkezdődött a város építése is 1951-ben. Először is lássuk a gyárak és Berente sorsát 1950-től napjainkig.

tn_kbgyarak

Kazincbarcika, Berente és a gyárak (Térképalap: Google)

1. Berente megmaradt régi területe

Mivel Berentét Kazincbarcikához csatolása után rengeteg sérelem érte, egy hosszú jogvitát követően sikerült leválnia Kazincbarcikáról 1999. május 1-jén. Azóta jelenleg a 4. és 7. területek közötti vonalon áthaladva, a 13-as területén – kettévágva azt – van Kazincbarcika és Berente határa. A térkép jobb alsó sarkánál pedig Berente és Sajószentpéter határa.

gy01

Berente központja 2015-ben (Fotó: Ari Flórián****)

Az okok, ami miatt Berente leválását kezdeményezte Kazincbarcikáról:

– Egy joghézag, amit később a törvényhozás lezárt, ellenben Berente megfelelő időben lépett. (Így szakadt el Ózdtól Farkaslyuk is.)

– 1954-ben¤ Berente városrészre építési tilalmat rendelt el Kazincbarcika városa, amit már túl későn, 1997-ben oldottak fel. Sőt, a gyár egyre nagyobb területeket foglalt el és bontott le.

– Az iparűzési adóból tényleg csak a legszükségesebb pénzt fordították a városrészre. A leamortizálódott Berente követelte, hogy a területén lévő gyáraktól befolyó összeget a városrészre fordítsák. Ez nem történt meg.

– Berente egyre jobban elszigetelődött a várostól. A BVK III. telep megépítésekor bezárták a kötélpálya alatti utat, majd a későbbiek folyamán – az 1980-as évek legelején¤¤ – a Posta és Petőfi utat is. Így az Esze Tamás út meghosszabbításán megépült kerülőút maradt nekik, amivel Kazincbarcikára tudtak utazni. (Így a település „közelebb” került Sajószentpéterhez, mint Kazincbarcikához.) A Petőfi út újbóli megnyitásának az igénye robbantotta ki a végleges vitát Kazincbarcika és Berente között, ami a szakadáshoz vezetett. (Személyes megjegyzés: Ahogy tudom, a törvény kimondja, hogy fokozottan veszélyes ipari üzemeken keresztül nem vezethet át műút. Így bárki bármikor ígérte ennek az útnak az újbóli megnyitását, azt nem teljesíthette.) Azért ez volt a legfontosabb út a berenteiek számára, mert ennek a végénél van Berente vasúti megállóhelye is, a buszmegállóban pedig a gyorsjáratú buszok is megállnak. Jelenleg az úton csak kerékpáros és gyalogos közlekedés engedélyezett, a másik két út már használhatatlan.

Megjegyzés: A tolatások miatt az Esze Tamás út sem a legjobb megoldás, rengeteget kellett várni a fénysorompónál, így 2013-ban megépült a Berente–Sajószentpéter elkerülő szakasz is.

Tehát az itt ábrázolt terület csak 1954 és 1999 között volt kazincbarcikai fennhatóság alatt.

tn_kbgyarak2

Berente kapcsolata a 26. főúttal (Sárga: megszűnt átjárók. Kék: Aktív utak.) (Térképalap: Google)

2. Berente, Hőerőmű lakótelep

1950–1951 között épült 6 házas lakótelep; a hőerőmű beindulása után a készenléti munkások számára készült a volt Szepessy-kastély gyümölcsöskertjében. Kezdetben a gyárépítő munkások lakhelye volt. A kastély és a lakótelep még ma is áll.

gy02

A felújított berentei Hőerőmű lakótelep 2015-ben (Fotó: Ari Flórián)

3. Berente, PVC-lakótelep

1970 környékén¤¤¤ épült az új PVC-gyár munkásai számára. Még ma is áll.

gy03

A PVC lakótelep Berentén 2015-ben (Fotó: Ari Flórián)

4. BVK I. telep

1950 és 1955 között épült műtrágyagyárnak. 1955. augusztus 20-án indult el az első vonat a kazincbarcikai vasútállomásra műtrágyával. Az üzem még mindig üzemel.

5. BVK II. telep – 1963-ig Berentei Vegyiművek**

1959 és 1963 között épült meg a PVC-program keretein belül. Még ma is üzemel.

Eredetileg ezen a területen épült fel Kandó Kálmán tervei alapján a berentei szénlepárló üzem, az Imperiál 1922-ben. Mivel folyamatosan támadta, koholt vádakat felemlegetve, a német érdekeltségű I. G. Farben Indrustie, 1938-ban – Kandó Kálmán 1931-ben bekövetkezett halála után – az üzem bezárt.

6. BVK III. telep

1971 és 1978 között épült az Olefin program keretein belül. Mivel a területe alatt bányák voltak, így csak a bányák betonnal való feltöltése után indulhatott meg az építkezés. Ennek a gyárnak a terjeszkedése okozta, hogy lezárták a Petőfi és Posta utcák egyes részeit Berentén. Még ma is üzemel.

gy04

A BorsodChem felülről 2010-ben (BVK) (Forrás: www.wikipedia.hu – Civertan) (A kép jobb felső részén látható a BorsodChem víztisztító üzeme, bal oldalon pedig Berente.)

7. Szén pu. és a szénosztályozómű ***

1950 és 1955 között épült. Első csilléit – Edelényből – 1954-ben fogadta. Ezek után vasúton érkezett a szén a Tardona völgyéből és Ormosbánya felől. Később a tardonai-völgy felől (1966) – Herbolya-Tervtáró –, valamint a Harica-völgyből és Lyukóbányáról (1961–1962) – a szén már kötélpályán érkezett. Szelesaknáról pedig elindult a teherautós szénszállítás az osztályozóba. A befogadott szént osztályozták, a porszént egy futószalagon egyenesen az új Borsodi Hőerőműbe juttatták, az osztályozott szenet pedig vasúti kocsikba rakták és az ország különböző területei felé indították el. Az ún. „Kismérlegház” fogadta 5 vágányon a vonatokat, ahol „buktatták” a kocsikat. Innen került fel az osztályozóba a szén. A már szétválogatott – és meddőtől megszabadított szén – az ún. „Nagmérlegháznál” került vagonokba, ahonnan a vonat már indulhatott is a célállomása felé. (Itt is 5 vágány volt.) Ez a folyamat 6-8 perc (!) alatt zajlott le! A meddőt a herbolyai csilléken szállították vissza a kazincbarcikai Ádám-völgybe, ahol a meddőt kiborították. (A mai napig rengeteg meddőhányó található itt.)

Az 1980-as évek közepén és végén a bányabezárások után a Szénosztályozómű csökkentett üzemben ment tovább. Megszűnt az edelényi és tervtárói kötélpálya is. A kondói bezárás után Kondón már csak a szénátadó üzem maradt meg. 2004-ig*** már csak kötélpályán Lyukóbányáról fogadott szenet, majd a bánya bezárása után a teljes kötélpályarendszert, a vasúthálózat nagy részét és egyes épületeit elbontották. Mementóként még egy-két düledező épület áll a területén…

gy05

A Szénosztályozómű csúcsüzemben (Forrás: www.vasutallomasok.hu)

8. A kötélpálya középállomása és Berentebánya

1960-ban épült. Első szállítmányát 1961-ben fogadta. Feladata volt, hogy a Herbolyáról, Kondóról és Lyukóbányáról a kötélpálya csilléit „egyesítse”, és egy függősínpályán 600-700 méteres szakaszon a Szénosztályozóműhöz juttassa. A kötélpályák teljes hossza – az edelényivel együtt – elérte a 25,8 km-t!

Miután a bányák véglegesen bezártak – 2004-ben*** – jelentőségét vesztette és nagy részét elbontották… (A kötélpályarendszer teljes elbontásra került.)

tn_kbgyarak3

A teljes kötélpályarendszer 1954-től 2004-ig (Térképalap: tajertektar.hu)

1926-tól ezen a területen volt megtalálható a Sándor-táró, Berente legtovább üzemelő szénbányája, ami egészen 1977-ig termelt, akkor már mint Berente-táró. (Később Berentebánya néven.) Ennek a bányának a bezárásával ért véget Berente szénbányászata. Ha minden igaz, a bánya épülete még mindig áll a területén. (2004-ben még megvolt.)

gy06

Berentebánya 1965-ben (Fotó: archív)

9. Borsodi Hőerőmű Vállalat

1950–1955 között épült. A korszak legmodernebb és Közép-Európa legnagyobb erőműve volt. Úgy tervezték, hogy az eddig meddőként kezelt porszenet a leghatékonyabban felhasználja. Ezt teljesítette is. A szénport egy futószalagon kapta a szénosztályozóműtől, ami raktárakba, majd az őrlőbe, végül az erőmű állandóan éhes „gyomrába” került. Miután a bányák bezártak – valamint a környezetvédelem is ekkor már megkövetelte – 2002-től átállt fatüzelésre. A futószalagot a hőerőműig elbontották. A fával megrakott vagonokat Kazincbarcika állomásáról tolták be a faraktárhoz. 2014-ben az erőmű leállt, majd 2015-ben megkezdődött a bontása…

gy07

A Borsodi Hőerőmű 2015-ben (Fotó: Kismarton Tamás)

10. Bányagépjavító

1962 és 1965 között épült – megkésve –, a környező bányák gépeinek a karbantartására. A bányák bezárása után – az 1980-as évek közepétől – csökkentett módban ellátta a Lyukóbánya–Kondó–Berente közti kötélpályaszakasz karbantartását. 2004-ben*** – Lyukóbánya megszűnése után – feladatát elvesztette. Azóta a terület kft.-k telephelyeként szolgál…

gy08

A volt bányagépjavító 2015-ben (Fotó: Kismarton Zsolt)

11. Könnyűbetongyár

1961–1963 között épült – ez az üzem kezdte el Magyarországon először a gáz-szilikát építőelemek gyártását. Rengeteg elemet használtak fel Kazincbarcika építésekor – Pollack Mihály út és környéke –, valamint a későbbi években ezt az építőanyagot használták a környező települések magánházainak az építésénél. Mivel az igény csökkent, 1999-ben a gyárat bezárták. Jelenleg a BorsodChem anyagraktára.

gy09

A volt Könnyűbetongyár bejárata 2015-ben (Fotó: Kismarton Zsolt)

12. Cementipar, az ún. Nehézbetongyár

1959-ben hozták létre. Panelelemeket, nagyobb betonelemeket és útpadkák lezárásához készült köveket gyártott. Ez utóbbiakból a termelés majdnem 100%-a Kazincbarcikára került a város építéséhez. 1990 környékén zárták be az üzemet.¤¤¤¤

Friss információ: A bontási engedély már megvan, így lehet, hogy ez az utolsó fotó egyike, amelyik elkészülhetett az üzem bejáratáról.

gy10

A volt „nehézbetongyár” 2015-ben (Fotó: Kismarton Zsolt)

13. A BVK víztisztítója

1950 környékén építették¤¤¤¤¤, hogy a BVK-ból kikerülő szennyvizet megtisztítsa és a Sajóba engedje. A mai napig üzemel. A területén halad át Kazincbarcika és Berente határa.

Eddig tartott ez a rész. Két hét múlva ugyanebben a stílusban szeretném a várost is bemutatni…

💡

*: Az üzemeknél az eredeti nevüket használtam, valamint a területeken történő későbbi fejlesztéseket nem jelöltem. Csak a gyárak építési és bezárási idejét adom meg.

**: 1963-ig külön üzemelt a BVK és a Berentei Vegyiművek. Ekkor történt meg a fúziójuk. 1991-ben kapja meg a gyár a ma ismert nevét, a BorsodChemet. (Természetesen már a megépült III. teleppel együtt.)

***: A szénosztályozómű folyamatosan állt le, majdnem 20 év alatt. A végleges bezárás időpontja következtetés útján lett meghatározva. Figyelembe vettem Lyukóbánya leállását, valamint a fatüzelésre való átállás időpontját. (Az erőmű 2002 és 2004 között folyamatosan állt át a fatüzelésre.)

****: A 2015-ben készült felvételek mindegyike rokontól, baráttól származik, vagy a saját felvételem. Ezen fotók mindegyike a héten készült!

¤: Feltételezett időpont. Egyelőre még közelítő időpontot senki sem tudott megadni.

¤¤: Feltételezett időpont. Pontos évet még nem sikerült megtudnom. Van egy 1978–1979-es kazincbarcikai helyi járatú autóbusz menetrendem. Akkor még a buszok a Posta utcán és a Petőfi úton jártak. Sajnos a következő menetrendem az 1983–1984-es, ebben már a kerülőúton járnak a buszok. Így a lezárás 1979–1983 közé tehető.

¤¤¤: Feltételezett időpont. Egyelőre még közelítő időpontot senki sem tudott megadni.

¤¤¤¤: Feltételezett időpont. Egyelőre még közelítő időpontot senki sem tudott megadni.

¤¤¤¤¤: Feltételezett időpont. Egyelőre még közelítő időpontot senki sem tudott megadni.

Kiegészítés a kiegészítéshez 🙂 – Kazincbarcika hídjai

Először is írnék a cikk első nagy képről, az ártéri hídról. Ennek a helyén állt az a fahíd, amit a Sajó elmosott 1974. október 23-án. Gyorsan pótolták egy másik fahíddal, mert a tél közeledtével az országnak szüksége volt a szénre. 1978-ban – szintén gyorsan – készült el mellette a fotón is látható vashíd.

Másodszor: A Sajó alacsony vízállása esetén a mai napig láthatóak a volt rudabányai kisvasút fahídjának a vörösfenyő cölöpjei a mederben.

Köszönöm a kiegészítéseket Husonyicza Gábornak!

Harmadszor: A gyárak közelében „téblábolva” felkerestük a fiammal a berentei malom környékét és hídjainak a helyét. Most mellékelem az elkészült fotókat. (A fényképek tegnap, 20015. október 31-én készültek!) Célszerű előkeresni a cikkben található „A Berentei vízimalom és hídjai” résznél a térképet!

gyh01

A Sajó „alsó” ágának a jelenlegi hídja 2015-ben (Fotó: Kismarton Zsolt)

gyh02

A Sajó „felső” ágának a jelenlegi hídja 2015-ben (Fotó: Kismarton Zsolt) (Ettől egy picit balra állt a régi fahíd, ami a malomhoz vezetett.)

gyh03

Fotó a szigetről a hőerőmű felé 2015-ben (Fotó: Kismarton Zsolt)

A vízhűtőtorony helyén állhatott a berentei malom. A Sajó alsó ága a kép jobb oldalán, mellettünk, és a „sokablakos” ház előtt folyik. A házzal szemben állhatott valamikor a régi „alsó” fahíd. Most zsilip található a környéken. (Már ameddig megvan.)

És végezetül, hazafelé jövet az Ipari útról fotózva :

gyh04

A Sajó közúti hídja Kazincbarcika és Mucsony között 2015-ben (Fotó: Kismarton Zsolt)

One comment

Hozzászólás