Kazincbarcika természeti értékei

Kismarton Zsolt írása

Kismarton Zsolt írása

Ahogy ígértem, az idei évben szeretném bemutatni Kazincbarcika és közvetlen környékének a természeti értékeit túrák – kirándulások – formájában. Mivel már a maci is kimászott a barlangjából 🙂 , a természet apró jelekkel a tudomásunkra hozta, hogy már lassan itt a tavasz. Megjelentek a virágok a Bükkben, hóvirágmezők borítják a hegyi réteket, a sziklákon pedig már kidugták a fejüket az első leánykökörcsinek. A fák még csak rügyeznek, de már nőnek a barkák.

bev01

Hóvirágok a Vörös-kő forrásnál 2016 februárjában (Fotó: Kismarton Zsolt)

Itt szeretném megjegyezni, hogy a virágok nagy része szigorúan védett, szedésük súlyos pénzbírságot von maga után! (Ez vonatkozik a hóvirágra és a leánykökörcsinre is. Egy kökörcsin eszmei értéke 10 000 Ft! Ha lehet, csak gyönyörködjünk a virágokban, ne szedjük le őket!) Ugyan Kazincbarcika környékén még nem találkoztam velük, de a Bükk magasabban fekvő területein könnyedén összefuthatunk természetőrökkel, akik súlyos büntetéssel sújthatják a törvényszegőket.

Szintén érdekes tevékenység a gombaszedés – ezek is már lassacskán megjelennek –, valamint a későbbiekben a vadon érő gyümölcsök szedése. Ezekben az esetekben célszerű figyelembe venni, hogy egy-egy ember naponta maximum 2 kg gyümölcsöt vagy gombát szedhet szabadon az erdőben! A gombaszedés sem veszélytelen dolog, minden esetben vizsgáltassuk be a gombákat, hiszen Kazincbarcika területén is találkozhatunk a hírhedt gyilkos galócával.

Területünket nem érinti szigorúan védett természetvédelmi terület – a Bükki Nemzeti Park sem –, de jó tudni, hogy ezeken a helyeken a turistajelzések elhagyása szigorúan TILOS! Ha ezekre a területekre nem vezet turistajelzés, akkor a belépés TILOS!

Környékünkön az alábbi feltételekkel lehet a hegyeket járni: Minden turistajelzés és földút, ösvény felhasználható a túráink során, de megjegyezném, hogy a szélesebb földút, makadámút kivételével az ösvények és turistajelzések kerékpárral történő bejárása TILOS! (Hacsak nincs speciális kerékpárosokra vonatkozó turistajelzés felfestve. Kazincbarcika területén ilyen nincs. A legközelebbi jelzések Tardonán, Mályinkán és Dédestapolcsányban találhatóak.) Jó azt is tudni, hogy ha magánerdőben járunk, jogunk van a földutakon tartózkodni, ebben senki sem akadályozhat meg! Természetesen vannak esetek, amikor korlátozhatják a területre való belépést, ilyen a fakitermelés és a vadászat. Ebben az esetben a tulajdonos KÖTELES táblákkal figyelmeztetni az arra járókat!

bev02

Leánykökörcsin a sziklákon (Fotó: Török Orsolya – Bükk Hegység kincsei Facebook csoport)

Meg kell még említenem a barlangokat, felhagyott pincéket és a bányákat, igaz, ezek csak korlátozottan fordulnak elő az általunk érintett területeken. Nos, ezekbe bemenni SZIGORÚAN TILOS és ÉLETVESZÉLYES!

Az első, ihletet adó cikk még a tavalyi évben megszületett, a „Kazincbarckai látványtúra”, amelynek a bejárására pont most a legmegfelelőbb az időpont, bár az alacskai oldalon ilyenkor égetik a tarlókat, érdemes odafigyelni. (Itt rögtön felhívnám a figyelmet egy téves berögződésre: A tarló égetése SEMMILYEN kedvező hatással nem jár a talajra nézve, sőt súlyosan károsítja a környezetet és az élővilágot. Ennek ellenére még a mai napig sem hajlandók lemondani róla. Sokkal környezetkímélőbb és hatékonyabb a tarló „beszántása”, hiszen a szerves anyagok jótékonyan táplálják a földet. Úgy néz ki, hogy még jó pár évnek el kell telnie, hogy az emberek felfogják ezt…)

Mielőtt a további túraajánlataimat megtenném, úgy gondoltam, hogy nem árt megismerkedni a Kazincbarcikát ölelő hegyekkel, jellegzetes helyekkel, valamint bemutatni a kazincbarcikai természetjárás történetét.

Sokkal izgalmasabb Kazincbarcika környéke, mint a legtöbben gondolnák. Különböző hangulatú, lelket nyugtató helyek vannak a hegyeinkben. Arról már nem is beszélve, hogy nagyon sok izgalmas területe van városunknak: szurdok-völgyek, hegyi tó, kilátópont, amit nagyon sokan nem ismernek. Tehát járjuk be Kazincbarcikát és környékét együtt, akár virtuális, akár valós túra formájában!

Kazincbarcika helye a térképen

Mivel most már az alapszabályokat átvettük, lássuk hát Kazincbarcikát és környékét.

Kazincbarcika hegyei a Bükkháthoz tartoznak, előhegyei a Bükk északi részének, helyileg a Tardonai-dombsághoz tartozik.

Kazincbarcika határa északról majdnem a Sajó, nyugatról a Sajó, Kiserdősor, Bükk-tető, bérci út egy szakasza, az Ibolyás-völgy bejárata, az Özvény-völgy teteje, Eresztvény, Nagy-Lipót-völgy vonala, délről Tardona, keletről a Hamvai-legelőtől a Sinka-hegyig a bérci út, majd a BC Rt. IV. kapuja és a Sajó.

Városunk területén Natura2000 területek is találhatóak. Egyik mint ökológiai folyosó funkcionál, ez a Sajó-part nagy részét lefedi. A második Kazincbarcika déli hegyvidéki területén található – főleg már Tardonához tartozó rész –, ami Natura2000 magterület.

terkep1

Kazincbarcika és a környező települések (Térképalap: turistautak.hu)

Történelmi szempontból is van elég érdekesség városunkban: Országosan védett a Várdomb, és a felső-barczikai református templom. Az első esetben feltételezik, hogy földvár volt, ellenben bizonyítékként csak a középkorból származó házalapot és eszközöket tudtak egyelőre feltárni. A második esetben egy XII. századi ablakot találtak a templomon, ami indokolja az objektum védelmét.

Ezeken kívül is található jó pár történelmi emlék a területen, melyeket térképen jelöltem. Ezek egy része helyi védelem alatt áll, egy része pedig – sajnos – egyáltalán nem védett. Szintén jelölöm az érdekes helyeket is, amik a turizmus szempontjából a későbbiekben is szóba fog kerülni. Részletesebb leírásaikat majd lásd a későbbi cikkekben!

terkep2

Kazincbarcika területi felosztása (Térképalap: turistautak.hu)

1.: Sajó-part
2.: Tardona-völgye
3.: A nyugati hegyünk
4.: A keleti hegyünk

Izgalmas dolog a Sajó-parton sétálni, ahol a ligetes erdők kellemes kikapcsolódást nyújtanak, és a történelem emlékei is a szemünk elé tárulnak: A „Hősök kertje”, a volt delta vasúti hídja, valamint a volt 1000 mm-es ormospusztai vasúti híd megmaradt pillérei. Ezen a területen mélázhatunk el a volt barczikai malom és hídjainak történelmi emlékezete felett is. A gyors sodrású Sajó folyó meredek, néhol pedig lankás, kavicsos partjait is megcsodálhatjuk. Követve a Sajó folyását, elérhetjük Kazincbarcika legmélyebb pontját, ami 126 méter.

A Tardona-völgyét nem kell bemutatnom, hiszen a város nagy része ezen a területen fekszik. A „nagy park”, amibe a város felépült, önmagában is egy látványosság, ellenben ahogy a völgy Tardona felé szűkül, egyre izgalmasabb kikapcsolódást biztosít a területet felkeresőknek.

A nyugati hegyvonulaton Kazincbarcika legmagasabb pontját is megtalálhatjuk (Bükk-tető – 409 méter). Ennek a hegyoldalnak a felkeresése is izgalmas, hiszen itt található a vadnai vár maradványa, valamint aki az egyhangúságot és a széles földutakat kedveli, annak kellemes sétát biztosít a természetben. Ezen a hegyen főleg összefüggő tölgyesek találhatóak (egy-két helyen bükkös is van.), Tardona környékén ellenben már feltűnnek a szűk szurdokvölgyek is a Tardona-vulkánnak köszönhetően. De erről majd később.

terkep3

Kazincbarcika határa, jellegzetes pontokkal megadva (Térképalap: turistautak.hu)

A keleti hegyvonulatunk ezzel ellentétben egészen más: romantikus, vadregényes vegyes erdők elegye, rengeteg kilátóponttal Kazincbarcika, Alacska és Kondó felé, valamint megpillanthatjuk innen a Nagy-fennsíkot is. Itt található meg a Ludna-tó is a hegy tetején, különleges látványt nyújtva. Völgyei Kazincbarcika történelmét rejtik magukban, hiszen Herbolya környékén itt helyezkedtek el a bányák igen nagy számban. Tardona felé közeledve már itt is fellelhetőek a Tardona-vulkán hatásai.

Erdeink rengeteg nagyvadnak adnak otthont, találkozni lehet szarvassal, őzzel, vaddisznóval, ‒ a ragadozók is jelen vannak, mint a róka. Madárfajok seregének az éneke kíséri felfedező utunkat. Pár igen különleges állattal is találkozhatunk ezen a hegyen, ilyen például az alpesi cincér.

Természetesen a növény- és állatvilág ettől bőségesebb tárházzal rendelkezik, de ezek felfedezését már a kirándulókra bízom.

Megjegyezném, hogy a keleti hegyünk az Ebeczki-tetőtől a Lófar-nyeregig tavasztól őszig igen sok rovarnak ad otthont, így ezen kellemetlenség elkerülése végett nem árt felkészülnünk, ha erre járunk.

terkep4

Hegytetőink (Térképalap: turistautak.hu)

terkep5

Völgyeink (Térképalap: turistautak.hu)

bev09

Alpesi cincér az Ebeczki-tető alatt (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

terkep6

Kazincbarcika történelmi és látványos helyei (Térképalap: turistautak.hu)

bev03

A vadnai vár (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

bev04

A Bükk-tető (409 m). Sajnos már nincs kilátás… (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

bev05

Összefüggő tölgyes a nyugati hegyen (Fotó: Kismarton Zsolt)

bev06

A Tardona-vulkán szurdokvölgye (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

bev07

A Hamvai-legelő (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

bev08

A Ludna-tó ősszel (Fotó: Kismarton Zsolt)

A kazincbarcikai turizmus története

Sajnos egyelőre nem sok információval és archív fotóval rendelkezem. Remélem, lesz, aki segíteni tud majd a történet pontosításában és összeállításában.

Már 1954-ben megalakult a Szikra Sportegyesület Természetjáró Szakosztálya. Ezekben az időkben indult meg Kazincbarcika hegyeinek a felfedezése. Több névváltoztatás után az 1960-as évek voltak a legaktívabbak. Az évtized elején megépül a Bükk-tetői kilátó – az 1962-es turistakalauz már említi –, majd az évtized közepén elkészültek az alap turistautak, forrásokat foglaltak be – Ámor-forrás, Vár-forrás –, kiépítették a Csondró-völgyi barlangszállást, valamint Mályinkán egy turistaházat is építettek.

Az 1970-es turistakalauz a Bükk-tetői kilátót már csak mint „geodéziai torony” említi meg.

Az 1980-as években már KVSE Természetjáró Szakosztálya néven üzemel a sportegyesület.

1993-ban alakult meg a KTE – Kazincbarcikai Természetbarát Egyesület –, amelyik a mai napig képviseli a természetjárást városunkban. Nevükhöz fűződik a kazincbarcikai turistajelzések fenntartása, valamint a minden év februárjában megtartott Barcikai Teljesítménytúrák is. A mai napig az egyesület túravezetője Pokó Józsi bácsi. (Lehota Roland riportja Józsi bácsival itt olvasható.)

bev10

A Vár-forrás a dédesi vár alatt (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

A turistajelzésekről

Először is ‒ a kezdők kedvéért ‒ írnék pár szót a turistajelzésekről, főleg a Kazincbarcika környékiekre szorítkozva. Részletesebben itt lehet olvasni a Magyarországon használt felfestésekről.

Bevezetésként meg kell említenem, hogy léteznek gyalogos, kerékpáros, sífutó és lovas turistajelzések. Ebből minket jelenleg csak a gyalogos érdekel, hiszen más jelzés Kazincbarcika területén nincs. Ezeket a jelzéseket azért hozták létre, hogy a természetet járókat mindenféle felkészülés nélkül elvezesse A-ból B-be anélkül, hogy az erdőben eltévednének. Előnye még az is, hogy ezek a jelzések és a hozzá tartozó utak állapota – a legtöbb esetben – állandó, bejárásuk csak igen indokolt esetben korlátozható. Tehát folyamatosan karbantartottak. (Ezt olyannyira komolyan veszik, hogy ha magánerdőben vezet a turistajelzés, az erdő birtokosának folyamatosan biztosítania kell a földút járhatóságát. Emiatt is ódzkodnak attól, hogy jelzés kerüljön a területükre.)

A fákra – vagy egyéb objektumokra – felfestett 12×10 cm-es fehér alap, sok esetben szürke kerettel. (A Bükkben ritkán fordul elő a szürke keret.) Ebbe kerül bele a valódi jelzés – azaz a színkód ‒, ami lehet K – kék –, P – piros –, S – sárga – és Z – zöld – jelzés. A fontossági sorrendjük is ennek megfelelő. A térképeken, ha csak a szín kerül feltüntetésre – például P –, akkor minden esetben csak egy vízszintes piros sáv van ráfestve az alapra. A sávjelzések a legfontosabb jelzések, ezek képezik a turistautak alapjait. A sárga sávjelzés Kazincbarcikán az autóbusz-állomástól a Nyír-völgy tetejéig vezet, ahol a piros sávjelzésnél véget ér. (Ha a leírásban piros jelzésre hivatkozom, akkor MINDIG sávjelzésről van szó, amennyiben az alakját nem jelölöm meg!) Hosszabb turistautakat jelöl a K és a P – ilyen a barcikai P jelzés is. Ezek sokszor nevet is kapnak, ahogy a barcikai P az „Észak-bükki piros” jelzés névre „hallgat”. Ez csak egy elnevezés, ugyanolyan piros sávjelzés, mint a többi. A barcikai P az autóbusz-állomástól indul, érintve Tardonát a Buzgó-kő alatt ér véget, a bükki kék jelzésben.

A kék sávjelzéssel kapcsolatban meg kell jegyeznem: nagyon ritka jelzés! A legtöbb hegységben csak egy van belőle, ami az egész hegyet átszeli, és a hegy nevét viseli. A Bükk ebben is különleges, ugyanis három (!) kék sávjelzése is van! Az Országos Kéktúra – rövidítése OK –, ami a zempléni Nagy-Milictől teljesen az Alpokaljáig, Írott-kőig tart. A Kohász Kéktúra – rövidítése KK –, ami Miskolctól Ózdon át Salgótarjánig tart. A Bükki Kéktúra – rövidítése BK – Miskolctól Egerig tart. A térképeinken mindhárom feltűnik, mivel Mályinkát kettő – OK és KK ‒, Varbót pedig egy ‒ BK – érinti. Mivel azonos sávjelzések találkozása TILOS, így a Bükkben a KK jelzést Sátáig K+ jelzésre cserélték le az 1990-es évek legelején. Addig, a megkülönböztethetőség kedvéért egy kis fémtáblára volt a kék sáv felfestve, Kohász Kék felirattal.

bev11

P és S turistajelzés Bükkszentkereszt környékén egy kis rásegítéssel. (Most az alattuk lévő kék várfok jelzést hagyjuk figyelmen kívül!) (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

Mint látható, időnként az út pontos megjelölése végett kiegészítik az alapot és a jelzést. Gondolom, ebben az esetben sem szorul igazán magyarázatra, hogy a jobbra lévő földúton kell továbbhaladni. A kollégám rossz irányba megy! 😆 (Mint látható, itt sincs meg a szürke keret!)

A mindkét irányból való bejárhatóság kedvéért a jelzést szintén mindkét oldalról felfestik a fákra és az objektumokra.

Kazincbarcika környékén főleg P és S jelzéssel találkozhatunk, vagy ezek alakváltozataival. A sávjelzés után a második legfontosabb a plusz ‘+‘ jelzés. Ez egy sávjelzésen belüli lerövidítéseket jelöl – ilyen volt régen a Lófar-nyereg–Hamvai-legelő közti P+ ‒, vagy két sávjelzés összekötését. Sajnos az új szabályozás alapján az alacsonyabb rendű jelzések is ‘+‘-ként kerülnek felfestésre, ha a hosszuk meghaladja a 2 kilométert. (Ilyen a K+ jelzés, ami Eresztvény–Bánhorváti–OK között halad. Amíg csak Bánhorvátira vezetett a jelzés, ez is csak sárga négyszög volt.) A fenti példa két dologra is magyarázatot ad: Az egyik az, hogy azért K, mert magasabb rendű, mint az S jelzés. Azért plusz, mert először is két sávjelzést köt össze, valamint amiatt is, hogy az OK-tól több mint 2 kilométerre van Bánhorváti.

bev12

A Nagybarcára vezető SN jelzés a Bükk-tető alatt (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

Az alacsonyabb rendű utak a négyszög, a háromszög, a kör, az L és az ómega (Ω). A négyszög jelzések mindig településekre vagy ember által lakott részhez vezetnek. Ilyen az SN – sárga négyszög – jelzés a Bükk-tető aljától Nagybarcára, vagy a PN – piros négyszög – Billatárótól a Lófar-nyeregig. A másik négy jelzés közvetlen Kazincbarcika környezetében nem fordul elő. A háromszög – H – csúcsokra, kilátópontokra vezető utat jelöl. (Ilyen volt régen a Bükk-tetői SH.) A kör – O ‒ forrásokhoz, iható vízfelvevő helyekre vezet. Az L romokat jelent (A Lázbérci-víztározónál KL jelzés vezet a Dede-várhoz), az ómega jel pedig barlangokat. (Szintén a Lázbérci-víztározónál a KB vezet a Sima-kői-barlanghoz.)

Speciális gyalogos-turistajelzés a körtúra jel. Ezek mindig egy pontból indulnak, és egy kör megtétele után ugyanoda térnek vissza. Érdekessége a jelzésnek, hogy a Bükkben csak Kazincbarcikán festettek fel ilyet – egyelőre. Ez pedig az SC jelzés, ami Billatáróról indul, felkapaszkodik az Eresztvényre, majd visszatér Billatáróra.

Ezeken kívül még előfordulnak – nem a környékünkön! ‒ tematikus utak (ilyen a fenti fotón a várfok kék jelzése) és a tanösvények. Ezek változatos formákat és színeket vehetnek fel, ellenben a fehér alap MINDIG ugyanolyan!

Meg kell még jegyeznem, hogy a térképeimen időnként alkalmazom a JN jelölést. Ez „Jelzés nélkül”-t jelent. Ezekben az esetekben nagyon fontos, hogy a részletes útvonal-leírásaimat a kedves érdeklődők PONTOSAN kövessék.

bev13

Útvonalkavalkád az Eresztvény közelében (Fotó: Kismarton Zsolt)

Az S jelzés jobbra a Nyír-völgy felé vezet, balra Kazincbarcikára, az autóbusz-állomáshoz. Az SC jelzés mindkét irányba Billatáróra visz. A K+ innen indul – jobb felé ‒, először Bánhorvátit érjük el, majd az OK jelzést Uppony felett.

Szerencsére a mai korban ez nem is olyan nagy kihívás. Régen a terep átnézését, iránytűt vagy tájolót igényelt a helyes út megtalálása. Mostanában, a GPS-sel ellátott telefonok korában ez már nem kihívás. Androidos készülékekre két programot ajánlanék.

Az egyik a Locus Map Free, amelyikre offline is tudunk a turistautak.hu-ról térképeket letölteni, és az irányunkat is meg tudja mutatni – már ha van iránytű a telefonban.

A másik a Geo Tracker Free program, ami logolni is tudja a megtett utunkat, valamint kielemezni azt. KML fájl is feltölthető rá, aminek a segítségével végigvezet az útvonalunkon!

Az offline térképhasználatra felhívnám a figyelmet: A Bükk nagyon-nagy területén NINCS mobilvétel, így online a térképekhez hozzáférni, telefonálni NEM lehet! (Kazincbarcika környékén ez főleg a déli részen és a völgyekben érvényes.)

A kazincbarcikai turistajelzések története

Az 1960-as évek közepén elkészült a kazincbarcikai S és P turistajelzés. (Észak-bükki piros jelzés.) Ezekben az időkben még a vasútállomásról indultak. Ekkor festették fel a nagybarcai SN és a Bánhorvátiba vezető, szintén SN jelzést. (Most K+.) Felfestésre került az SH jelzés is a Bükk-tetőre. A Tardona-völgyet elérve belecsatlakozott az Észak-bükki piros jelzésbe és Tardonáig tartott. A P jelzés a Hajcsár úton haladt, majd az Ádám-völgyön felkapaszkodva érte el az Ebeczki-tetőt. Innentől az útvonal tulajdonképpen a mai napig megmaradt, a bércen vezetett. A nagy különbség az volt, hogy a Lófar-nyeregnél lement a Harica-völgyébe, Ludna-pusztánál keresztezve azt, majd a Varbó feletti Péterné-tetőnél (409 m) fordult vissza, újra keresztezte a Harica-völgyét, felkapaszkodva a keleti hegyünk bércére, érintette a Hamvai-legelőt, majd leereszkedett a Tardona-völgyébe, Tardonát érintve a Nagy-szállás-völgyön ment fel, érintette a Kilenc-forrást – Tardona-patak források ‒, majd a Buzgó-kő alatt ért véget a BK turistajelzésnél (Miskolc‒Eger). Már megvolt a teljes bérci út, hiszen a Lófar-nyereg és a Hamvai-legelő között P+ jelzés lett felfestve. Felfestésre került két PH jelzés is, ami az Odvas-kőhöz és a Buzgó-kőhöz vezetett. Tardonáról felfestésre került a KN jelzés is a BK jelzésig.

terkep9

A turistajelzés-hálózat 1970-ben (Térképalap: turistautak.hu) (Az 1970-es Bükk turistatérkép alapján.)

Miután 1973-ban átadták az autóbusz-állomást, a jelzések kiindulópontja ez lett. Az S jelzés már a mostani, Vécsetal-völgyi bejáratnál indult a Bükk-tető felé, a P is innen indult neki az Ádám-völgynek. Ebben az időszakban került felfestésre a PN jelzés a Péterné-tető és Varbó között, valamint a Péterné-tetőre a PH.

terkep10

A turistajelzés-hálózat 1977-ben (Térképalap: turistautak.hu) (Az 1977-es Bükk turistatérkép alapján.)

Az 1980-as évek közepén a KN jelzést kihosszabbították Tardona és Mályinka között, így az OK, a KK és a BK jelzések összekötésre kerültek Tardonán keresztül. (Tapasztalataim alapján a Tardona–Mályinka közti szakasz sohasem került felfestésre.) Ekkorra már a P és P+ jelzés erőteljesen lekopott. Az 1980-as évek egyébként a „vesszőfutása” volt a környéken túrázóknak. Az 1980-tól 1991-ig kiadott turistatérképek már 1:60000 méretarányúak voltak, ráadásul Kazincbarcika környéke igen pontatlan volt rajtuk, és nem is került teljes egészében rá a térképekre.

Az 1990-es évek elején felfestésre került az SC körtúra jelzés Billatáró–Eresztvény–Billatáró szakaszon, valamint a PN jelzés Billatárótól a Lófar-nyeregig. Szintén ekkor festik át a Bánhorvátira vezető SN jelzést K+-ra, amit kihosszabbítanak a Damasa-szakadékon át az OK-ig. Ekkor kerül át a P jelzés Ebeczki-tetőre vezető szakasza a most is ismert helyére. Megszűnik a Mályinka és Tardona közti KN, a Tardona–BK közti szakaszt pedig K+-ra festették át, és kihosszabbították a Taksa-lápai kisvasúti megállóhelyig. Az SH jelzést a Bükk-tetőnél meghosszabbították, így rövidítése lett az S jelzésnek. A P jelzés Ludna-puszta felé új nyomvonalra került. Ezekben az időkben festették át a KK jelzést K+-ra Miskolc és Sáta között. 1995-ben megszűnik a PH jelzés a Péterné-tetőre.

terkep11

A turistajelzés-hálózat 1993-ban (Térképalap: turistautak.hu) (Az 1993-as Bükk turistatérkép alapján.)

A 2000-es évtized közepe felé megszűnik a Harica-völgyi szakasza a P jelzésnek, és a régi P+ jelzés helyén festik fel a P jelzést a Lófar-nyereg és a Hamvai-legelő között. Természetesen ez magával vonja a Varbóra vezető PN megszűnését is. Az S jelzés már nem éri el Tardonát, a Tardona-völgyet átszelve a Nyír-völgyön keresztül a P jelzésig tart. A tardonai K+ „Halastó”–Taksa-lápa vmh. közti szakasza megszűnik – mivel a vasútforgalom is szünetel –, és meghosszabbítják a Harica-völgyön keresztül a Hamvai-legelőig, a P jelzésig. Ekkor a Bánhorvátiról haladó K+ jelzés Uppony felé a végleges útvonalára került.

A 2010-es évben felfestésre kerül a P+ jelzés az Ebeczki-tető és a BC autóbusz-állomás között. Az S jelzés is változtatásra kerül, most már a Bükk-tetőn keresztül halad át. (Tehát az SH jelzés megszűnik.)

terkep12

A turistajelzés-hálózat 2003-ban (Térképalap: turistautak.hu) (A 2003-as Bükk turistatérkép alapján.)

2015-ben megszűnik a fent említett P+ jelzés, valamint a BK és a Hamvai-legelő közötti K+ jelzés. A 2010-es évek elején bekövetkezett vihar tönkretette a Nagy-Szállás-völgyi P jelzés útvonalát, az újonnan növő fák pedig lehetetlenné tették a völgyön való közlekedést, így a P jelzést Tardonától a Kis-fennsík felé áthelyezik a Kapi-hegyre.

Van egy kakukktojás is: az S jelzésből kiinduló P jelzés, ami Dédestapolcsányig tart. Nyilvánvalóan partizánakció eredménye, ugyanis hivatalos térképen sehol sem lehet megtalálni. Nem tudni, hogy mikor került felfestésre, ellenben tapasztalatból mondom, hogy létezik. Igaz, az állapota már nagyon rossz és nehezen követhető.

terkep7

A turistajelzés-hálózat 2015-ben (Térképalap: turistautak.hu) (A 2015-ös Bükk turistatérkép alapján.)

Tehát a 2015-ös térképen ábrázolt útvonalak léteznek még. A szaggatott vonallal jelzett turistautak felfestése már nagyon lekopott, nehezen követhető, sok esetben nehezen is járható. (Ez főleg a K+-ra vonatkozik! Hatalmas gazon vezet át a Harica-völgyében…)

A kazincbarcikai turizmus fejlesztésének lehetőségei

Tehát a városunk a Bükk „északkeleti kapuja”. Ahogy Miskolcnak is sikerült – a „Bükk keleti kapuja” néven is ismerik a várost –, úgy Kazincbarcikának is sikerülhetne meghonosítani ezt a nevet. Sőt! Turisztikailag közel ugyanolyan messze van Kazincbarcikától Jósvafő, Aggtelek, Miskolctapolca, Lillafüred, Diósgyőr és Szilvásvárad, így méltán lehetne kiindulópontja a környék bejárásának. Sajnos ezek a természeti adottságok még kevesek ahhoz, hogy a turisták Kazincbarcikára jöjjenek. Ehhez arra is szükség volna, hogy Kazincbarcika területén is legyenek olyan természeti látnivalókat bemutató helyek, ami miatt – mint túra-kiindulópont – fontos szerepet játszhasson a környéken. Ez persze nem megy egyik napról a másikra. Szilvásvárad sem pár nap alatt lett az a hely, ahova az ország minden tájáról érkeznének vendégek. Az 1947‒48-as évekig a Szalajka-völgy magánterület volt a Nagy-fennsík jó részével együtt. Be se tehette a lábát engedély nélkül ember a területre! Majd 50 év kellett ahhoz, hogy oda jusson ez a település, ahol tart. Először is megmentették a kisvasutat, majd a környék fejlesztésével csalogatták az embereket ide, végezetül 2010-ben történt meg a „robbanás”, hogy a turizmus további fejlesztésével Magyarország leglátogatottabb helye lett. Ez miért is tanulságos? Nem „lebecsmérlésként” írom – hiszen nagyon szeretem Szilvásváradot ‒, de: a lillafüredi kisvasút sokkal izgalmasabb és hosszabb, mint a szilvásváradi. (Mégis több az utasa.) A Bükkben NEM a legnagyobb fátyolvízesés a szilvásváradi, és sokkal szebb barlangok vannak a Bükkben, mint az Istállós-kői. (Nem nehéz, hiszen több mint 900 (!) barlang van a Bükkben.) Igaz ugyan, hogy a legmagasabb pontok Szilvásvárad környékén vannak, de NEM innen célszerű megközelíteni őket. Mint látható, NEM elég a természeti értékek tárháza, ki is kell tudni aknázni azokat.

bev14

Ludna-puszta (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

Már az 1994-ben megjelent „Kazincbarcika – Zsákutca vagy útelágazás?” című könyv is kiemelten foglalkozik Kazincbarcika kedvező turisztikai elhelyezkedésével és annak szükséges fejlesztésével. Ez az elmúlt években kiadott ITS-ek – Integrált Településfejlesztési Stratégia ‒ egyik sarkalatos pontja is. Az ember kazincbarcikaiként mégis azt érzi, hogy az elmúlt 20 évben valójában nem történt a turisztika terén semmi… Igaz, éttermek, szállodák nyíltak a városban, de nincs „mire”. Nem is olyan túl magas költséggel el lehetne indítani a projektet, ami lassacskán vonzani kezdené a vendégeket, majd a tőkét is.

Most ugyan ötletelek, de lássunk pár példát is: Valamikor a 60-as években volt egy kilátó a Bükk-tetőn (409 méter, Kazincbarcika legmagasabb pontja). Miért ne lehetne újjáépíteni EU-s támogatással, hiszen az összes környező bükki település ezt teszi? (Mályinka, Cserépfalu, Bükkszentkereszt stb.) Az út adva van a Vécsetal-völgy gerincének a tetejéig – legalábbis a sorompóig –, ahol egy kis parkolót építve, széles földúton 1-2 km könnyed gyaloglással elérhető lenne a kilátó. Rá lehetne látni Kazincbarcikára, a Nagy-fennsíkra, Nagybarcára, Bánhorvátira, a Lázbérci-víztározóra, sőt, jobb napokon el lehetne látni a Tátráig! Ugyanígy meggondolandó lenne a Zsidó-hegyre felépített kilátó is.

terkep8

Turisztikailag fejleszthető területek Kazincbarcikán (Térképalap: turistautak.hu)

1.: A volt legelő területe
2.: Herbolya-bányatelep és a Sáros-völgy bejárata közötti terület
3.: A volt barczikai bíró háza
4.: Bükk-tető (409 méter)
5.: Zsidó-hegy (315 méter)

Herbolya-bányatelep is egy kis ékköve lehetne Kazincbarcikának. Mint a szénbányászat egyik legnagyobb központja, sajnálom, hogy nincs egy – a bányászatot bemutató – múzeuma a városnak. Egyes bányajáratok megnyitása, kisebb kiépítése bemutató jelleggel lehetővé tenné a turizmus felfutását. Erre – kezdetben – a legalkalmasabb a volt bányamentők áltárói volnának. (Főleg, hogyha a múzeum a Sáros-völgy bejáratánál állna. Esetleg az áltárókat lehetne átalakítani erre a célra?) Szintén ezzel kapcsolatban megvalósítható lenne egy Kakucsa-táró–Herbolya-bányatelep–Csónakázó-tó közötti kisvasút is. (Nem olyan elvetemült ötlet, hiszen a kemencei kisvasutat is folyamatosan építik, akár társadalmi munkában is!) A Herbolya-bányatelepi kiépítés előfeltétele lenne a környék teljes régészeti feltárásának, az emlékek megmentésének, valamint a feltárt anyagok múzeumba helyezésének. Az ehhez társuló kiszolgáló intézményeket a Herbolya-bányatelep és Sáros-völgy bejárata közötti területen tudnám elképzelni, természetesen a feltárások után.

Másik ilyen terület a Csónakázó-tó melletti volt legelő*. Akár egy új élménystrand, pihenőpark formájában. Ha már a turizmus beindulna, akár az érkező tőke formájában ezen a részen kiépíthető lenne egy kalandpark is vagy a kisvasút. (Ha a strand az eredeti helyén marad, akkor a mihamarabbi megnyitása feltétlenül szükséges lenne!)

Érdekes felvetés az elfogadott ITS alapján a Barcika Bunker megnyitása is a BVK-lakótelepen. Valószínűleg népszerű lenne, hiszen Miskolcon a mai napig sok érdeklődőt vonzanak a régi bunkerek.

bev15

Árvalányhajmező a Cserebagoson (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

Szintén nagy fájdalmam a volt szénosztályozómű főépületében fellelhető festett oszlopok, amit jelenleg paintballteremnek használnak! 😥 Remélem, hogy ez az épület legalább megmarad, és a festmények helyreállításra kerülnek. (Igaz, hogy ez a terület már Berentéhez tartozik.)

Nem ártana egy városi múzeum létrehozása is a volt barczikai bíró házában, ahova leköltözhetne a Tourinform iroda szélesebb körű szolgáltatásokkal. Ezen a helyen lehetnének állandó és ideiglenes várostörténeti kiállítások is. A Tourinformban kapható lenne az ÖSSZES Kazincbarcikáról szóló, még raktáron lévő könyv és prospektus; szállásfoglalási lehetőséget biztosíthatna, autóbuszos és gyalogos túrákat szervezhetne és azokat az igényeknek megfelelően megvalósíthatná.

Szintén fejlesztést igényelne a gyalogos és a kerékpáros turizmus is. Nem ártana a Tardonáig vezető kerékpárút kiépítése, vagy ha ez nem is, de legalább kerékpáros turistajelzéssel való ellátása Dédestapolcsányig, hogy csatlakozzon az Országos Kék kerékpáros turistajelzésbe. Gyalogos turizmus szempontjából jó lenne a turistajelzések számának növelése, akár tanösvények létrehozása. (A Tardona-vulkánhoz, a Vár-dombra, a Ludna-tóhoz stb.) A részemről az első lépéseket már tavaly megtettem egy Kazincbarcika‒Bánkút zöld jelzés felfestésének az ügyében, de sajnos 1 év alatt (!) még csak válaszra sem méltattak. 😥 (Pedig még a festék költségeit is álltam volna…) Érdekességképpen: Az engedélyeztetés többlépcsős folyamat, ebből az elsőn sem sikerült túljutnom – akár elutasító válasz nélkül! Ez sajnos a Természetjáró Szövetségeket minősíti.) **

Szerény véleményem szerint, ha ezeknek a pontoknak csak kis része is megvalósulna, és vendégeket vonzana a „Szobrok városába”, a befektetők is megjelennének, és önfenntartóvá válhatna a turizmus… (Természetesen ehhez több mint 10 év kellene. Kezdetben a reklám sem elhanyagolható költségeket emésztene fel, de ez még mindig csak csekély költség lenne a hosszú távú várható haszon tekintetében.)

Egyelőre ennyit az álmokról. Lehet, hogy vannak jobb ötletek is, amik megvalósításra érdemesek lennének, de akár így, akár úgy, lassan el kellene kezdeni a szükséges fejlesztéseket…

Mindenesetre remélem, hogy a Kedves Olvasók szeretettel fogják fogadni a most induló cikksorozatomat. Várom a visszajelzéseket!

* Már a 80-as évek elején felmerült ezen a területen a pihenőpark létrehozása, és be is került Kazincbarcika 1988-as hosszú távú terület- és településfejlesztési koncepciójába. „Az adottságok és lehetőségek ismeretében további fejlesztési feladat a Csónakázó-tó és a Minivadon közötti területen a szabadidőközpont folytatása, elsősorban a majális park (vidámpark) létesítményeinek és a lovasiskola, lovaspálya megépítése.” (Forrás: Takács Zsolt)

** „Tegnap kaptam választ a Természetjáró Szövetségtől, érdemi elbírálás nélkül utasították el a tervezetet. Arra hivatkoztak, hogy zöld jelzésnek ‘túl hosszú’ a megadott útvonal.”

One comment

  • Most vettem észre, hogy még egy kis magyarázattal tartozom : Természetesen azon barlangok, ahova turistajelzés vezet, az ELŐTERE szabadon látogatható! (omega turistajel)

Hozzászólás