Kazincbarcika bunkerei*

Kismarton Zsolt írása

Kazincbarcika – a méreteihez képest – bunkernagyhatalom. Az 1950-es évek elejétől kezdve teljesen a 60-as évek elejéig rengeteg óvóhely épült a városban. Ezek a bunkerek a mai napig ellenállnak „az idő vasfogának” – már amelyik megmaradt. Így most ugorjunk vissza körülbelül 70 évet, és nézzük meg ezeknek a bunkereknek a kialakulását és elhelyezkedését!

Ezeket a bunkereket két részre kell osztanunk: az első részbe azok tartoznak, amelyek a Borsodi Kooperáció építkezéseivel összefüggenek; ezek nagyobbak, több száz fő befogadására voltak képesek, valamint hosszabb távú elszeparálást biztosítottak a bennük élőknek. A második részbe azok sorolhatók, amelyek a lakosság védelmét szolgálták, kisebb csoportok rövidebb ideig tartó elzárkózási lehetőségét biztosították. Az összes bunker Kazincbarcikán BGS típusú, azaz bomba-gáz-szilánk ellen használhatóak. (Nem közvetlen bombatalálatról van szó! Azok a BBGS bunkerek, ilyen Kazincbarcikán nem épült.)

Milyenek is ezek a bunkerek? Alapvetően a Borsodi Kooperáció bunkereiről csak az azokat üzemeltetők és a gyárakban dolgozók tudtak, akik ott dolgoztak, szigorúan titkosak voltak. (Elméletileg.) Ezek nagy befogadóképességgel rendelkeztek, belső légtisztítóval, víz- és áram-előállító berendezésekkel is el voltak látva. Hosszú lejáratú konzervek, kötszerek, és minden olyan eszköz megtalálható volt bennük, ami hosszú idő eltöltését is lehetővé tette ezeken a helyeken.

A lakosság számára kialakított bunkerek kis létszámú – egy-egy lépcsőház – befogadására voltak alkalmasak. Az 1963-ig épült házak jellegzetessége az volt, hogy egyes épületek mindegyik lépcsőháza alá épült belőlük egy-egy.

 Alapvetően az összes bunkert katasztrófavédelmi céllal építették, de felépítésükből azonnal kiderül, hogy harcászati célokat is szolgáltak. Ezt – természetesen – megpróbálták a lakosság elől eltitkolni. Az akkori feszült politikai helyzet miatt nem akarták a lakosságot azzal sokkolni, hogy jó pár nyugati rakéta kazincbarcikai célpontra volt irányítva. (Gyanúsnak gyanús lehetett volna, hiszen a tardonai föld alól indítható rakétákkal rendelkező légvédelmi üteg nem véletlenül volt Tardonán. Ezt is jól titkolták. Sokáig emiatt nem épült meg a Kazincbarcika-Tardona közötti műút is. De ez már egy másik történet…)

Ennek az oka egyszerű volt: a Sajó völgyében megbúvó ipari nagyüzem – a Sajómenti Vegyiművek, később BVK – nemcsak műtrágya gyártására volt alkalmas, hanem igen gyorsan átállítható volt robbanószer gyártására. (Ez ebben a korszakban nem volt ritka, hiszen a régi DIGÉP nem csak gépeket gyártott, hanem ágyúkat is. A konzervgyárak sem olyan dobozba töltötték az élelmiszert, amilyenbe akarták: ha vastagabb anyagból és hosszabbra készítették volna a ma is ismert magyar konzervdobozokat, akkor tankokhoz, lövegekhez tudtak volna hüvelyt gyártani. Ugyanis a konzervdobozok átmérője megegyezett ezekkel.)

Nem célom mindegyik bunker részletes bemutatása, de azért egy kisebb – Egressy út 12 – és a legnagyobb – a BVK óvóhelye – bejárását megmutatom. Köztes állapotként az Irinyi Szakközépiskola alatt található bunker is sorra kerül. (Ezt a nevet használom, mert olyan sűrűn változik az utóbbi időben a neve, hogy már követni is nehéz. 😆 Így legalább mindenki azonosítani tudja.) A leírásban nem időrendi sorrendet követek.

Lakossági kis létszámú óvóhelyek

Az Egressy út 2., 4., 6., 8., 10., 12. szám alatt található kis óvóhelyek (Térképalap: Google)

Az óvóhelyek felépítése

Az 1962-ben átadott D1 és D2-es épületek mindegyik lépcsőháza alatt található kis létszámú óvóhely. Ezek a rendszerváltás után kisebb átalakításra kerültek, és a mai napig sokban bolt üzemel. Sokáig dolgoztam én is az Egressy út 4. szám alatti óvóhely helyiségében az 1990-es években, így nagyon jól ismerem őket.

Ha a pince felé lemegyünk, rögtön szemben egy hatalmas, vastag és nehéz vasajtós pince fogadja a látogatót. Belépve először egy kis helységbe jutunk, ahol balra, egy kis fülkében volt a WC, mellette a csap. Jobbra, az átjárón belépve egy kb. 50 négyzetméteres, kis ablakos helyiség fogad minket, egy kicsi, zárható, vastag vasablakkal. A pince igen vastag betonból készült, átalakításuk emiatt szinte lehetetlen. Középen robusztus beton tartóoszlop található. A vasajtók és a vasablakok kétrétegűek voltak, azaz kívül is és belül is volt belőlük egy-egy. Egyes helyeken a vasajtókat és a vasablakokat már leszerelték.

Az óvóhely vastag vasajtója az Egressy út 12. szám alatt

A vasablak az épületen kívülről fotózva

Víz- gáz-fűtés szerelvénybolt az Egressy út 12. szám alatt a volt óvóhely területén. Balra – hátul – látható a vasablak. (1)

Eredetileg – a tervek szerint – az 1950-től épülő házak lépcsőházai mindegyike alatt egy ilyen óvóhelyet kellett volna kialakítani. Mivel a város építésének az elkezdése nem az eredeti helyen kezdődött meg, valamint a tatabányai házak áttervezésével valósult meg, ezek az óvóhelyek kimaradtak a tervekből, mert az épületeket gépészetileg is át kellett tervezni. Az illetékes minisztérium a hiányosságra csak 1952-ben figyelt fel, és a házak építését csak a tervek módosítása után lehetett volna folytatni. Ez nem így történt, így nincs információm arról, hogy az 1950-es évek közepétől az újabb építésű „betűvel rendelkező” házak valamelyikében is épült volna óvóhely.

Az Irinyi Szakközépiskola alatt elhelyezkedő bunker

Ha még a belvárosban maradunk, akkor meg kell említenem az 1961-ben átadott, az Irinyi Szakközépiskola alatt elhelyezkedő bunkert. Ez már egy nagyobb volumenű bunker, menekülőjáratot is kialakítottak benne.

Az Irinyi Szakközépiskola alatt lévő bunker helye (Térképalap: Google)

1960-ban ennek az óvóhelynek a kialakításánál több szempontot vettek figyelembe: kisebb méretei miatt alapvetően nem a lakosság befogadására volt kijelölve, hanem egy vészhelyzet esetén a vezetőség elszállásolására, a lakosság tájékoztatására rendezték be. Kialakításából adódóan lehetővé tette több nap eltöltését is a föld alatt. Sokáig a katasztrófavédelem is használta a szirénák és a hangosbemondók vezérlésére.

Ha az épületbe a főportán belépünk, jobbra, majd azonnal újból jobbra fordulva egy lépcsősoron keresztül jutunk a pincékhez. Itt található a bunker bejárata, elrejtve! Ugyanis itt négy egyszerű ajtót találunk. Ha a szemben lévő falon lévő jobb ajtót kinyitjuk, és oda belépünk, azonnal balra kell fordulnunk – mivel a szűk hely miatt más lehetőségünk nincs is – szemünk elé tárul a már jól ismert hatalmas vasajtó. Itt kettős védelmet használtak, ugyanis a vasajtón átjutva egy folyosóra jutunk, ami pár tíz méteren keresztül egyenesen halad, majd balra, egy újabb, még erősebb ajtóba ütközünk. Ez már nem csak vasból áll, hanem betonnal is ki van töltve. Ezen átlépve és jobbra fordulva jutunk az óvóhelyre. A bunker kialakítása egyszerű, teljes hosszában – egyenesen – az épület alatt fekszik. Csak két ága van, és keskeny folyosók kötik össze a kialakított helyiségeket.

A bunker bejárata az Irinyiben

A vasajtó

Az előfolyosó

A folyosó ezután kettéágazik. Az egyenes – fő – ágból nyílnak a kiszolgálóhelyiségek. A bal ág nagyon keskeny, cső- és villanyvezetékek futnak benne, valamint a terület karbantartását segítette elő. A bunker érdekessége az 1970-es években a BVK-ban gyártott oly jellemző narancssárga (!) műanyag falborítás, valamint a különleges a linóleum és parketta padlóborítás is. Ez a bunkerekben nem jellemző, így érthető, hogy miért is foglalt el ez az óvóhely oly fontos szerepet városunkban.

Mivel látható, az épület belsejéből nyílt a bejárata. Ha az épület összeomlott volna a vészhelyzet következtében, nem lehetett volna elhagyni az óvóhelyet. Így feltételezhető, hogy ezért lett ennek a bunkernek egy menekülő útvonala is kialakítva közvetlenül a szabadba.

Az óvóhely nagyon jó állapotban van, mivel egy közintézmény épülete alatt fekszik. Így hasznosítása alapvető fontosságú lenne a város számára.

A továbbiakban pedig beszéljenek helyettem a képek…

Az Irinyi bunker vas-beton főajtaja (Fotó: Halász Béla)

A szűk karbantartó folyosó (Fotó: Halász Béla (2))

A főfolyosó a kiszolgálóhelyiségekkel (Fotó: Halász Béla)

A mosdóblokk (Fotó: Halász Béla)

Az oktatóterem (Fotó: Halász Béla)

A hálóterem (Fotó: Halász Béla)

A nagyon jó állapotú aggregátor (Fotó: Halász Béla)

A hidrofor (Víztisztító berendezés) (Fotó: Halász Béla)

A levegőtisztító szűrő (Fotó: Halász Béla)

Vasablak a bunkerben, a menekülési út (Fotó: Halász Béla)

A vasútállomás alatti bunker**

A vasútállomás alatti bunker helye (Térképalap: Google)

A bunker bejárati ajtója

A bunker bejárati ajtója

Amikor 1960-ban megépült a vasútállomás épülete, alatta egy nagyobb bunker lett kialakítva. Úgy készült el, hogy a felső-barcikai lakosok egy részét is be tudja fogadni. Sokáig a helyben lakók sem értették, hogy a vasútállomás új épületét egy évig miért nem adták át. Az indok egyszerű volt: az alatta kialakított óvóhely a Sajó miatt vizesedett, ennek a szigetelését kellett még megoldani.

Sajnos erről a bunkerről nem sokat tudok: miután a szerepét elvesztette, a felette lévő Utasellátó, majd a büfé használta egy részét raktározási célra. Azóta ez is megszűnt, így üresen, állítólag jó állapotban van. A bejárat kulcsa a miskolci MÁV-központban van, így még én nem jártam odalent…

Az eddig bemutatott bunkerek az 1960-as évek elején épültek és a városban találhatóak. A következő három bunker a Borsodi Kooperáció idején, az 1950-es években épült meg, és egy-egy gyárhoz kötődik a létrejötte.

A Hőerőmű és a Szénosztályozó bunkere

A Hőerőmű bunker lejáratainak a helye (Térképalap: Google)

A Szénosztályozómű bunkerének a bejárati helye (Térképalap: Google)

Két okom van rá, hogy ezt a két bunkert együtt tárgyaljam. Az egyik az, hogy mindkettő hasonló kialakítású volt, a másik ok pedig az, hogy a Szénosztályozómű főépületét 2018 januárjában lebontották, így az alatta lévő bunker sorsa a számomra a továbbiakban ismeretlen.

Az épület, ami alatt a bunker állt (Fotó: Id. Viszoczky Sándor)

A Hőerőmű bunkere – egyelőre – ellenben megmaradt. Ez alapján szeretném bemutatni mindkét bunkert.

Már az építkezések kezdetén – 1950-ben – elrendelték, hogy két, 500 fő befogadóképességű bunkert kell építeni a Hőerőmű és a Szénosztályozó területén. A Sajó közelsége miatt a bunkereket nem lehetett mélyre helyezni, hiszen a belvíz mindig veszélyt jelentett a számukra. Így közvetlenül a föld felszíne alá tervezték őket, míg a Hőerőműben külső bejáratokkal, a Szénosztályozóműben pedig az épület alá. Az építés nagyon lassan haladt, hiszen titokban kellett ezeket megépíteni, nem beszélve arról, hogy 1952-ben segédmunkáshiány miatt, 1953-ban pedig a hatalmas betonigény és a cementellátás akadozása miatt elmaradt a kivitelezésük, így csak az évtized vége felé készültek el. Az ablakok elsötétítést is kaptak, hogy szükség esetén láthatatlanná tegyék a bejáratokat.

Miután a szerepüket vesztették, a Szénosztályozó alatt lévő bunkerről további információm már nincs. A Hőerőműben lévő óvóhely üzemelt varrodaként, később öltözőként, fürdőként, jelenleg üresen áll, és lassan a víz lesz újra az úr (3). (Mivel az év hosszú időszakában víz áll benne, így sajnos én sem tudtam bejárni.)

Mivel ennek a két bunkernek a központja a hőerőműi volt, így ide 43 darab figyelőfülkét és szilánkvédő falat is terveztek.

A bunker egyik bejárata

A bunker másik bejárata

A lejárat az épületben az óvóhelyre

A két épületből a lejáratok a föld alatt összefutnak és egy vasajtó vezet a bunkerbe

A bunker belseje – vízben

A BVK volt bunkere, mostani népszerű nevén a Barcika Bunker

A bunker két bejárata és a bunker elhelyezkedése (Térképalap: Google)

A Zemplényi út felőli bejárat

A Bolyai tér felőli bejárat

Ez az 1200 fő befogadására alkalmas, körülbelül 70 méter széles és körülbelül 140 méter hosszú bunker teljes felszereltségével Kazincbarcika legnagyobb óvóhelyrendszere volt. Két bejárattal is rendelkezik, melyen akár kisebb teherautók is be tudtak menni. (Amíg a bejárataihoz nem építették oda azt a két nagyon gyenge minőségű téglaépületet.) Az egyik bejárat a Zemplényi utca végéből nyílik, a másik a Bolyai tér felől. Zegzugos kialakítása, valamint az ellenség behatolását megakadályozó felépítése miatt semmi kétséget nem hagy afelől, hogy eredetileg légvédelmi óvóhelynek tervezték, habár hivatalos álláspont szerint katasztrófavédelmi célokat szolgált.

Már 1950-től megindultak a tervezések. Először is két, 600 főt befogadó föld alatti bunkert terveztek arra alapozva, hogy itt volt a régi Árpád-altáró. A kivitelezés nehézségét az okozta, hogy az altáró ága 70 méter után be volt omolva. Mivel az eredeti – második világháború előtti – tulajdonos nem készíttetett bányatérképet, így nem tudták, hogy a kialakítás ezeknek a felhasználásával lehetséges-e. (4) (Eredetileg a bányajáratok megerősítésével akarták a bunkert kiépíteni.) Ezzel párhuzamosan tervezték a másik altáró kihajtását is. Mivel az 1950-es évek elején segédmunkás- és cementhiány is volt, így a tervek, vizsgálatok is elhúzódtak. Pontos tervek csak akkor születhettek a kialakítására, ha már a két altáró előfúrásai elkészültek, hogy tisztában legyenek a talaj tektonikai szerkezetével. 1954-re készült el az első komolyabb terv, mely már a két óvóhelyet egyként kezelte, két bejárattal. Így lett a 2×600 fős óvóhely 1200 fős. De a ma is látható bunker ezeknek a terveknek nem a tükörképe. Még rengeteg áttervezésen esett át, mielőtt a mai formájában megépült. Ennek is több oka volt: az egyik, hogy a nyugati szárnyon folyóhomokba és vetőbe ütköztek, így ennek a talajrésznek a megbolygatását nem tartották célszerűnek.

Mivel ez befolyásolta a WC-k és mosdók elhelyezését is, így 1954-ben a keleti oldalra tervezték át ezeket, mely a belső struktúra átalakítását is jelentette. Így került a harmadik folyosóról a keletire az orvosi részleg is. Egyes helyiségek sem ott helyezkednek el, ahol még az 1954-es terveken szerepeltek. Mindenesetre az idő elteltével a „harcászati” szerepe csökkent, ez a végleges kiépítést is alapvetően befolyásolta.

A bunker teljes területe félkörív alakú tetőzettel ellátott folyosórendszer, ahol a falak merőlegesek a talajra. A talpazat döngölt beton, egyes helyeken linóleummal fedve. A bunker fala betonból, ezen belül kemény téglából és vakolattal rendelkezik. A kisebb helyiségek a folyosóból lettek leválasztva téglafallal, így nem ritka a szűk félfolyosó sem a bunkerben. Egyes kiszolgálóhelyiségek külön épültek meg benne, egy-egy szobát alkotva. Ilyenek például a vezénylőterem, az aggregátorház, a víztisztító és víztároló és a levegőtisztító helyiségek. Alapvetően a bunker – szemből nézve – jobb hátsó végében volt két menekülővájat tervezve, ahol a bunkert a dombtetőn el lehetett volna hagyni. Ezt nem építették meg – szintén a nyugati oldalon található vető és homok miatt –, hanem egy-két helyen létrán felmászva lehetett a megfigyelőhelyekhez és a menekülőjáratokhoz jutni. Ezek a kiszögellések a mai napig megtalálhatóak a domboldalon. (Ilyen volt például a levegőtisztító helyiségben is.) A bunkerhez 40 darab óvó- és megfigyelőfülkét is terveztek.

A Borsodi Kooperációban felépült bunkerek közül ezt jelölték ki föld alatti mentőállomásnak is, valamint méreteiből adódóan ez lett a központi irányító bunker egy nagyobb vészhelyzet esetére.

Megfigyelőhely és menekülési útvonal a domb tetején

A BVK bunker felépítése

1: Aggregátorház

2: Üzemanyagraktár

3: Kutak és szellőztetők

4: Tárolók

5: WC-k

6: Akkumulátortároló

7: Akkumulátortöltő

8: Orvosi pihenő

9: Betegszoba

A: Mentőszekrény

B: Irányítószoba

C: Parancsnoki szoba

D: Híradóközpont

E: Hangszoba

F: Parancsnoki szoba

G: Távmondatvevő szobák

H: Raktár

I: Légtisztító helyiség

J: Vészkijárati létra a domboldalra

K: Oktatóterem

L: Hidroforház

M: Víztartály

N: Elektromos főkapcsoló

O: Tartózkodási helyek

P: Folyosók

R: Hosszú folyosó a Bólyai téri bejárattól (kb. 87 méter)

S: Hosszú folyosó a Zemplény utcai bejárattól (kb. 65 méter)

T: Vasajtók

A bunker aktívan 1990-ig üzemelt. Ezt igazolják a bunkerben található, az asztalokon otthagyott telefonkönyvek is. Ezután megállt az idő…

A bunker vasbeton ajtója és a Bolyai tér felé vezető hosszú folyosó (Fotó: Halász Béla)

Az üzemanyagraktár, a vasablak mögött a kút és a szellőztető (Fotó: Halász Béla)

Az aggregátorház

A keleti, orvosi folyosó (Fotó: Halász Béla)

Az akkumulátortároló helyiség

A WC-k és a kézmosók (Fotó: Halász Béla)

A vezénylő (Fotó: Halász Béla)

A vezénylő (Fotó: Halász Béla)

A vezénylő (Fotó: Halász Béla)

A hátsó, szűk keresztfolyosó (Fotó: Halász Béla)

A parancsnoki szoba. Az ajtók a telefonközponthoz és a pihenőhelyhez vezetnek

A távmondatvevő helyiség kívülről… (Fotó: Halász Béla)

…és belülről

Az oktatóterem

Kincsek az oktatóteremben (Fotó: Halász Béla)

Kincsek az oktatóteremben (Fotó: Halász Béla)

Kincsek az oktatóteremben (Fotó: Halász Béla)

A légtisztító helyiségben található menekülési út ajtaja (Fotó: Halász Béla)

A légtisztító helyiség

Az áramtermelő biciklik a légtisztító helyiségben

Az élelmezési raktár (Fotó: Halász Béla)

A jobb hátsó tartózkodási hely (Fotó: Halász Béla)

Kincsek a jobb hátsó tartózkodási helyen (Fotó: Halász Béla)

A nyugati tartózkodófolyosó (Fotó: Halász Béla)

A Zemplény utcai bejárat végén elhelyezkedő tároló

A nyugati oldal tárolója, kútja és szellőzője (Fotó: Halász Béla)

 

A középső nagy keresztfolyosón elhelyezkedő vízvételi helyek (Fotó: Halász Béla)

A középső nagy keresztfolyosón elhelyezkedő áramelosztó (Fotó: Halász Béla)

Egy másik tartózkodási folyosó (Fotó: Halász Béla)

A hidrofor – víztisztító. A fehér fal mögött van a víztároló medence (Fotó: Halász Béla)

A 2010-es évek környékéig a bunkert még fűtötték. Addig nem is volt gond vele. Sajnos a fűtés leállításával a bunker állapota romlani kezdett: a jobb hátsó rész vizesedik és penészesedik, a lámpák a plafonról leszakadtak, így az elektromos hálózat is kikötésre került az óvóhelyről.

Az óvóhelyet úgy hagyták ott, ahogy volt. Ez azt jelenti, hogy majdnem minden eszköz, tárgy a helyén maradt, így igazi kuriózum az ilyen helyek iránt érdeklődőknek. Nagyon jó lenne a bunker megnyitása a látogatók előtt, erre ellenben nem sok remény van. Nincs szennyvízhálózata, az elektromos hálózatot is újra kellene építeni, valamint meg kellene szüntetni a hátsó falak vizesedését és penészesedését is. Ezen kívül még jó pár dolgot át kellene építeni, hogy az EU-s szabályozásnak megfeleljen. Erre az irreális összegek miatt sajnos nem valószínű, hogy sor kerül.

Ellenben a romok eltakarítása és egy alapos belső tisztítás után alkalmas lenne ún. „katasztrófaturizmusra”. Minden érdeklődő egy vegyvédelmi köpenyt kaphatna, szájmaszkot és zseblámpát, és egy vezető segítségével bejárhatnák az óvóhelyet. A bejárásra csoportokban volna lehetőség a jegyek megvétele után. (Kisbusz szállíthatná le a városból a vendégeket a bunker bejáratához.) Részemről – mindenesetre – a két bejárati téglaépületet elbontanám és két, hatalmas vasajtóval – vagy vasráccsal – zárnám le a bejáratokat.

Mindenesetre így megmaradhatna Kazincbarcika ezen különlegessége…

A karbantartó helyiség fűtőtesttel (Fotó: Halász Béla)

Meg nem épült bunkerek

Egy nagy, 500 főt befogadó vasbeton kültéri BGS bunkert terveztek a Kokszolóműnél. Nagy valószínűség szerint meg sem épült, mivel a Kokszolómű építése is leállt, miután rájöttek, hogy a borsodi szén kokszolásra alkalmatlan. 12 óvó- és megfigyelőfülkét is terveztek hozzá.

A Szénosztályozónál sokáig tervben volt egy másik, 100-150 fő befogadására alkalmas kisebb bunker kialakítása is – mivel a kocsi- és mozdonytároló és -javító túl messze esett a központi épülettől –, de ezt a tervet még 1952-ben elvetették.

A fentebb leírtak alapján sok helyi óvóhely sem épült meg a lépcsőházak alatt tervezési hibából kifolyólag. 1964-től kezdődően pedig – amikor átálltak a középblokkos építkezési módra – már nem is terveztek ilyet.

Egyéb bunkerek

Pár helyen, ahol erre lehetőség volt, egyes bányajáratok bejárati szakaszát használták óvóhelynek. Ilyen például Berentebánya, ahol 1977 után a bánya első 50 méteres szakaszát alakították át óvóhelynek. Persze ekkor már tényleg csak az életvédelem volt a cél.

Utószó

Természetesen, ha valakinek még információi vannak egyéb, a látókörömből kimaradt bunkerről, vagy bármelyikről fotóval rendelkezik, nagyon szívesen fogadom a megkeresést és a segítséget! (Ez vonatkozik a cikkben említett bunkerekkel kapcsolatban is.)

Megjegyzések

*: A bunkerekről igen kevés adat áll rendelkezésre. A szocialista rendszer idején szigorúan titkosaknak voltak nyilvánítva, így semmilyen adat nem szivároghatott ki róluk. A mai korban is csak nagyon korlátozottan lehet részletes információhoz jutni, no nem azért, mert annyira titkosak lennének, hanem azért, mert nem kerültek elő a kordokumentumok. Ezért a legtöbb esetben a bunker bejárása, felmérése ad a legtöbb támpontot. Ilyenkor az emberek emlékezete is segítséget nyújtott egy-egy bunker feltérképezésében. Természetesen egy-egy bunker esetében korhű dokumentumokhoz is sikerült hozzájutnom…

**: Köszönet az információkért Husonyicza Gábornak.

(1): Itt szeretnék köszönetet mondani a bolt tulajdonosának, hogy a fényképezést engedélyezte!

(2): Mivel egyik fényképezőgépem sem alkalmas sötét vagy fényszegény helyen való fényképezésre – ez a fényképeimen látszik is –, így köszönetet szeretnék mondani Halász Bélának, aki fényképekkel is segítette a munkámat.

(3): Köszönet az információkért Domonkos Józsefnek.

(4): A mai napig erről az altáróról nem sikerült információkat szereznem nekem sem, így a bányászati fejezetben sem szerepel. Semmilyen térkép nem jelöli a helyét. Esetleg bicsakbánya volt?

 

 

2 hozzászólás

  • Bódi Marianna

    Kedves Históriás!

    A központi iskola pincéjében is hasonló kialakítású helyiségek voltak, pont ilyen vasajtókkal, és úgy tudtuk, hogy a folyosók egészen a BVK-ig vezettek – persze ezt kétkedéssel fogadtuk már akkor is, – viszont érdekelne, hogy lehet-e ennek bármi alapja, és hogy az 1. Sz. Posta előtt lévő kis, óvóhely-szellőztető épületnek tűnő valami tényleg az-e. (arról is azt mondták, hogy a bunkerhálózathoz tartozik.)

    Valamint egy kicsit más téma : a régi 11. Sz. Óvoda (azt hiszem Csokonai út) udvarán a 90-es évek közepéig biztosan álló kisvonat bányászvonat volt? (úgy rémlik, hogy igen, de nem találtam információt, pedig biztosan sok gyerekben nyomot hagyott)
    Köszönöm szépen előre is!

  • Kedves Marianna!

    Köszönöm észrevételeit!
    1. Természetesen a volt Központi Iskola alatti bunker nem vezet a BVK-ig. (Nem is volna értelme.)
    2. Az 1-es számú postánál tudtommal nincs bunker, mint ahogy a Polgármesteri hivatal alatt sem. Ellenben a szellőztetőkről – a város több pontján megtalálhatóak – egyelőre nem írnék. (Ennek több oka van.)
    3. Sajnos a Csokonai úti óvodában kiállított kisvonatról sajnos nem tudok. Ha esetleg volna ilyen fénykép, esetleg megerősíteni tudnám a gyanúját.

    Üdvözlettel: Kismarton Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..