Kazincbarcika 1954-ben

szabo_janosne1954 – Kazincbarcika várossá nyilvánításának éve. Milyen volt a 45 évvel ezelőtti Kazincbarcika? Milyen események történtek az épülő új városban a történetében meghatározónak számító esztendőben? Az alábbi írásban megpróbálunk válaszolni ezekre a kérdésekre. Az elsőre többnyire olyan személyek adják meg a választ, akik akkor már Kazincbarcika lakói voltak, vagy éppen 1954-ben kerültek az épülő városba, és ezért emlékezetük jobban őrzi azt a képet, amit a 45 évvel ezelőtti Kazincbarcika mutatott. 1954 eseményeit pedig a korabeli sajtó, főleg az 1954. február 6-án útnak indított, kezdetben kéthetente, majd minden héten egyszer megjelenő Kazincbarcika című újság cikkei alapján tárjuk az Olvasó elé.

Szabó Jánosné, szül. Üveges Klára, 1954-ben sajókazinci lakos, 1954 februárjától a Kazincbarcika Községi, majd megalakulásától a Városi Tanács, végül az 1993-ban történt nyugdíjazásáig a városi önkormányzat főelőadója volt. 45 év távlatából így írja le az 1954-es Kazincbarcikát:

“1954-et írtunk. 16 évesen szem- és fültanúja lehettem Kazincbarcika város építésének. Dolgos kezű emberek nyüzsgése, a sok teherautó, a különböző munkagépek tették változatossá, zsúfolttá a tájat. Sártenger volt mindenfelé, gumicsizma nélkül egy lépést sem tehetett akkor az ott közlekedő ember. Vasútvonal szelte keresztül az épülő várost. Hosszú szerelvények hozták a téglát, a cementet, a vasat. Jöttek az új szakemberek, idősek, fiatalok, férfiak, nők százával, ezrével.

A falu lakosságának egy része nem hitt a város felépítésében. Nem akarták észrevenni, hogy más szelek fújnak, mint az azelőtti években. A változás annyiban érintette a falvak lakosságát, hogy nagyobb keletje lett a tejnek, a vajnak, és nyáron a gyümölcsnek.

1954 tavaszára már elkészültek az A-B-C-E-F és a K jelű épületek, és folyamatosan épültek a többiek is, vagyis az L , a G, a H és a J jelű bérházak. (Az Egressy Béni út és az Építők útján található épületekről van szó. Szerk.) A három falu: Barcika, Sajókazinc és Berente férfiai a bányákban keresték a kenyeret. Először nem nagyon akartak beköltözni ezekbe az új lakásokba, a régi házaiktól nehezen tudtak megszabadulni. Az új lakásokban nem egy helyen az aprófát a parketten hasogatták, vagy lent az utcán, a járdán perzselték a disznót, majd a fürdőszobában dolgozták fel.

Munkában a Börcsök-brigád

Munkában a Börcsök-brigád

A tanács 1954. február első napjaiban kezdte meg működését az épülő új város F jelű épületének egyik lépcsőházában (Rákóczi tér 2. sz.), ahová Sajókazincról költözött át. Épült a mai nevén Gyermekek Úti Óvoda és bölcsőde (ez utóbbiból Idősek Gondozó Háza lett). 1954-ben már állt a 8 tantermes Újvárosi Általános Iskola, melynek tornatermében tartotta alakuló ülését a városi tanács 1954. március 20-án. A 112. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet már szintén működött. A városi kórház, a városi könyvtár és más intézmények lakóházakban voltak elhelyezve. 1954 nyarán kezdett szépülni, rendeződni a város utcája (az A, majd Béke, Lenin út, s ma: Egressy Béni út), készültek a betonjárdák, a parkok és a játszóterek.

1954. augusztus 20-án* a Borsodi Vegyi Kombinát is megindította a termelőmunkát. Erre a gyönyörű napsütéses napra nagyon jól emlékszem. Én ugyan az ünnepségen nem vettem részt, de a barátnőm igen. Ő mesélte el nekem részletesen az ünnepség eseményeit. Kettős ünnep volt ez: megindultak a gépek és megkezdődött a műtrágya gyártása. Ez a nap a munkás-paraszt szövetség jegyében telt el. Az ünnepségre eljöttek az iskolások, az úttörők és a környékbeli parasztok is. Minden ember arról beszélt, hogy a gyárban megkezdődött a termelés. A BVK épületei fellobogózva várták az ünneplőket, és fellobogózva indult el az a vasúti szerelvény is, amely a Kazincbarcikán gyártott első műtrágyát szállította el. A szerelvényt az ünneplők sokasága kísérte el.

1954 őszén a Központi Szénosztályozó is elkészült, és megkezdte működését. És már láthatóak voltak a Borsodi Hőerőmű kéményei is. Művelődési háza még nem volt a városnak. Az Újvárosi Általános Iskola tornatermében, a BVK éttermében és a Vörös Csillag Szálló kultúrtermében szórakoztak a fiatalok, köztük én is. Itt tartották a filmvetítéseket és táncmulatságokat. Időnként vendégszereplők színdarabokat adtak elő. Emlékszem, többször szerepeltek a Miskolci Nemzeti Színház művészei is.”

* (Ezen esemény dátumánál egy évet “csal” Szabóné emlékezete. A BVK-ban 1955. augusztus 19–20-án kezdődött el a műtrágya termelése. A szerkesztő)

Barna József nyugalmazott általános iskolai igazgató 35 éves volt, amikor 1954 márciusában Kazincbarcikára került dolgozni. Ő a következőképpen emlékszik az akkori Kazincbarcikára: “… csak a státuszát tekintve volt város. A városi élet elemi feltételei bizony még hiányoztak. Nem volt közvilágítás, rossz volt a kereskedelmi ellátás és a közbiztonság, nem voltak utak, járdák. Ha esett, térdig ért a sár, s a szülők a nyakukban vitték ilyenkor a gyereküket az egyetlen Gyermekek Úti Óvodába… De nap mint nap szemmel látható volt az üzemek és a város fejlődése. Ahol tegnap még szántóföld volt, mára üzemi és lakóépületek nőttek ki a földből, az építési törmelék és egyéb szemét helyét épülő park foglalta el, s a térdig érő sarat is egyre több helyen váltotta fel út és járda.”

Sikerek és balsikerek

Az első ötéves terv (1951–1955) Kazincbarcikán szénosztályozó, bányagépjavító, hőerőmű, kokszolómű és vegyikombinát építését irányozta elő. A bányagépjavító kivételével ezeknek az üzemeknek az építése 1950-ben kezdődött el, és 1953 végére el kellett volna készülniük.

A menet közben előfordult sok-sok akadály, mint a beruházási kerethiány, elégtelen anyag-, gép- és munkaerő-ellátottság miatt azonban ezt a határidőt 1954-re módosították. Az 1954 elején megjelent Kazincbarcika című újság mindegyik számában találhatók riportok, tudósítások és más írások az üzemek építésének menetéről és a határidőre történő befejezés akadályairól. Beszámolt a lap arról a lendületes munkaversenyről is, amely május elseje, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) III. kongresszusának, majd az alkotmány ünnepének tiszteletére bontakozott ki az építés egész területén.

Az építők, szerelők a nem rózsás munkafeltételek és körülmények ellenére 130-170%-os teljesítményeket értek el. Ez azonban nem tudta ellensúlyozni az akadozó anyagellátás, a késedelmes gépszállítások és a munkáskéz hiánya miatti lemaradásokat. Az erőmű szerelését például az nehezítette, hogy fontos gépek nem érkeztek meg határidőre. Sok bosszúságot okozott a szerelőknek az anyagok rossz minősége, a hegesztéshez az oxigén- és a disszugáz hiánya. A műtrágyagyár építésénél súlyos munkaerőhiány okozott lemaradást, ezért Sztálinvárosból (ma: Dunaújváros) irányítottak át kőműveseket, vasbetonszerelő szak- és segédmunkásokat. A munkáshiány enyhítésére a DISZ (Demokratikus Ifjúsági Szövetség) a fiatalokat mozgósította: júliustól ifjúsági építőtábor működött, s kéthetes turnusokban egyetemista fiatalok dolgoztak a vegyiművek építésénél.

Az emberi erőfeszítések azonban csak részeredményeket hoztak, egy-egy üzemrész, gépegység szerelésének befejezését segítették elő. A Kazincbarcika május 13-ai száma arról ad hírt, hogy megkezdődött a Sajómenti Vegyiművek (a BVK, illetve BorsodChem Rt. elődje) oxigénüzemének a próbája. Szeptember 15-én begyújtották az erőmű első kazánját. Jelentős eredmények voltak ezek, de nem elegendőek ahhoz, hogy az erőmű áramot, a vegyiművek pedig műtrágyát termeljen. Ezért az indulási határidőket ismét módosították: az erőműét november 7-re, a vegyiművekét 1955 áprilisára. De még ezek is korai határidőknek bizonyultak. Az erőmű első gépegysége csak 1955 áprilisában kezdett üzemelni, a műtrágyagyártás pedig 1955 augusztusában kezdődött el. 1954-ben csupán a Központi Szénosztályozómű készült el, amit november 6-án ünnepélyesen üzembe helyeztek, de az átadást követően az erőmű üzemelésének megkezdéséig ennek működtetése is szünetelt. A nagy építkezések ezen első létesítménye ünnepélyes üzembe helyezésének örömteli pillanatait így rögzíti a “Szemtanúk szavaival” című, 1956-ban elkészült kiadvány:

“A nagy meghajtómű, amely a 28 méteres szinten helyezkedik el, lassan forgásba jön, s a hosszú kötél, melynek Edelény a vége, megmozdul. Lentről hangos ujjongás csap fel, az úttörők virágokat lóbálva rohannak, hogy versenyt fussanak a meginduló csillékkel. Az első üzemindulás Kazincbarcikán – hirdeti egy felirat büszkén, lelkesítőn, s a csikorgó drótkötelek hátán a tízmázsás csillékben a beteljesülő álom közeleg. Valóra váltak a terv nagyszerű álmai, a nemzet álmai.”

01központiszénosztályozó

(Az első ötéves tervben szereplő kokszolómű építését 1953-ban leállították, a bányagépjavító üzem építése pedig 1962-ben kezdődött el, és 1965-ben fejeződött be.)

Épül a város is

1954-ben a Kazincbarcika mint város elnevezése alatt a Békevárosban – az A és a B út, illetve mai nevén az Egressy Béni út és az Építők útján – folyó építkezést értették. Itt sem volt kevesebb a gond és a probléma, mint az üzemek építésénél. Ennek ellenére a kész, vagy csak félig kész épületekben sorra nyitották meg a lakók ellátását szolgáló létesítményeket. Februárban például a K épületben a fodrászüzlet (ma is e helyen üzemel), az F épületben az első, végleges helyen létesült élelmiszerbolt kezdett működni (az élelmiszerbolt helyén ma az Otthon ruházati bolt van, valamint a Tiko-Time óraszaküzlet működik). Ugyancsak az F épület földszintjén nyitották meg az épülő város első óvodáját és ideiglenes bölcsődéjét, április 4-én a Népbüfé (“késdobáló”) kezdett működni, mely május elsején az F épület udvarán elkészült kerthelyiséggel bővült. Itt esténként szalonzenére táncoltak a fiatalok. Nyáron a K épületben kórházat rendeztek be, mellette padig piac létesült és kezdett árusítani. Szeptember 1-jén újabb vendéglátó-létesítmény: a mai Jóbarát étterem elődje, a 150 személyes “K vendéglő”, s még ugyanebben a hónapban az L épületben ruházati szaküzlet nyílott, ahol férfi- és női divatcikkeket árusítottak (itt ma is ruházati bolt működik Karát Fashion néven).

jobarat

Más események is színesítették az épülő város lakóinak mindennapjait. Március 20-án a Rákóczi téri félig kész iskolaépület tornatermében ünnepélyes keretek között megalakult a városi tanács, május 10-én orosz és szovjet fotóművészek alkotásaiból kiállítás nyílott, május 30-án a Sajó-parti kultúrparkban az építők napja alkalmából tartottak nagyszabású kulturális rendezvényt, néhány nappal később ugyanitt a Szikra Sportegyesület rendezésében kultúr- és sportbemutatókon szórakoztak a kazincbarcikaiak. Június közepén Hajdú megyeiek látogattak Kazincbarcikára. A 14 tagú békeküldöttség tagjai megtekintették az épülő várost és a vegyi- gyárat. Július 17–18-án sportnapokat tartottak 400 sportköri és iskolai sportoló részvételével, míg augusztus 15-én Sztálinváros és Komló fiataljai találkoztak a kazincbarcikai fiatalokkal.

Szeptember elseje nagy eseménye volt a városnak: az új város első általános iskolájában megkezdődött a tanév.

“A falakból még árad a frissen festett mész szaga, de a szépen rendbe hozott, kicsinosított tantermekben mától kezdve elfoglalják helyüket a gyerekek”. – írja a Kazincbarcika szeptember 3-ai száma. November 24-én az urnákhoz járultak Kazincbarcika lakói (is), hogy tanácstagokat válasszanak, majd december 6-án megtartotta alakuló ülését a 101 rendes és 51 póttanácstagból álló testület.

Az év folyamán volt az V. Békekölcsön jegyzése. (“A haza javára, a magad hasznára – Kazincbarcika felépítéséért” címmel buzdított erre a Kazincbarcika lap szeptember 24-ei száma), a Sztahanov-hét keretében műsoros Sztahanov-est, sok-sok kulturális és sportrendezvény: rangadó mérkőzést játszottak a Kazincbarcikai Vasas és a Berentei Bányász focistái, nagy sikerű karácsonyi vásárt rendezett a BVK. S míg a város lakóinak és az építkezések dolgozóinak zöme szívvel-lélekkel, szinte erejének megfeszítésével dolgozott, hogy minél hamarabb felépüljenek az ötéves terv létesítményei, némelyek a kezdetleges állapotokat kihasználva a zavarosban próbáltak halászni.

Lopásokról, csalásokról és más bűncselekményekről is tájékoztatott a Kazincbarcika újság. A Magyar Rendőr című hetilap 1966. április 28-ai számában a városi rendőrség egyik vezető beosztású dolgozója így emlékezik az 1954-es bűnügyi állapotokra:

“Akkoriban olyan gyakori volt a rablás, a garázdaság, hogy az emberek este féltek kimenni az utcára. Sok volt a betöréses lopás is. Az építkezéseknél meg szinte lehetetlen volt megakadályozni a társadalmi tulajdon herdálását.”

Kelendőek voltak az építési anyagok, a cement, a tégla, a fa stb. Sokszor a vagonokból ezek nem a gyár vagy a város építkezéseinek helyszínére kerültek, hanem feketefuvarral a magánépítkezések anyagellátását javították.

Az év nehézségei ellenére Kazincbarcika lakói vidáman búcsúztatták 1954-et és bizakodva köszöntötték 1955-öt.

A Kazincbarcika 1955. január 7-ei száma írja: “Vidáman búcsúztatták az óévet Kazincbarcika építői és a régi falu dolgozói. Az újvárosi nagy kultúrteremben a pártbizottság rendezvényén 400-an vettek részt. A rendezvény disznótoros vacsorával volt egybekötve.

Ugyancsak ünnepélyek, táncmulatságok voltak a város többi kultúrtermeiben, így a Kossuth kultúrteremben és a régi erőmű kultúrhelyiségében is. A jól sikerült rendezvényeken vidám műsorok köszöntötték az 1955-ös évet, amely a nagy beteljesedés, az üzemindulások esztendeje lesz.”

S ma már hozzátehetjük: az is volt.

One comment

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..