Kazincbarcikán a kertvárosi műhelyében alkot Bolacsek László népi iparművész.
E címet 1980-ban azon az országos népművészeti és iparművészeti minősítő pályázaton kapta, amelynek zsűrije – többi között – olyan szaktekintélyekből állott, mint Bereczky Lóránt, Búza Barna, Pogány Ö. Gábor, Béres Ferenc, dr. Szíj Rezső. A műhelyhez tartozó félig kész galériában sorakozó alkotásai – a márvány alapon álló sárga- és vörösréz, vas- és ezüst szobrok: a Tisztelet Kassáknak, az Aszimmetria, a Glóbuszon túl, az Oltalom, az Újszövetség, a Korszakok; a lakberendezési tárgyak, mint gyertyatartók, csillárok, állólámpák, falikarok; az abasári, egri, kecskeméti, szuhakállói, gadnai templomban található kegytárgyak, a putnoki gimnázium dísztermének díszvilágítása, a városunk közterein elhelyezett munkái: a Városháza felirat és a Hild-emléktábla a Városháza falán, az ÉRV előtti díszkút hármas vízköpője, a Temetőkapu (amely Fülöp Tibor iparművésszel közös alkotása) – tanúsítják, hogy méltó a népi iparművész címre.
Barátsága a fémekkel gyerekkorában kezdődött, miután a nyolc általános befejeztével a szülőfalujával, Dédessel szomszédos Mályinka kovácsmesteréhez került tanulónak. Nagy hatással volt rá a műhelyi miliő, a kalapács alatt az üllőn szerszámokká és más tárgyakká formálódó izzó vas. Talán ekkor határozta el, hogy ha felszabadul, önálló műhelye lesz, ahol a fémek megmunkálásával foglalkozik majd. Erre a szakmunkásvizsga letétele után nem mindjárt kerülhetett sor. Kórházi műtősként, bányászként, lakatosként, könyvügynökként, matrózként és hajógépészként dolgozott, miközben olyan élményekkel gazdagodott és tapasztalatokat szerzett, amelyekből később egy-egy alkotásának terve megszületett. Vágya, hogy önálló műhelye legyen, 1973-ban teljesült, amikor Kazincbarcikán a Béke téren egy fáspincében, később a Mikszáth Kálmán úton kukatárolóban rendezgetett be egy kis műhelyt. Ez nemsokára kicsinek bizonyult, s ezért Alsóbarcikán egy parasztházban sikerült nagyobb helyiséget bérelnie, míg 1983-ban saját műhelyt épített, majd 1990-ben a jelenlegi helyen, a Csalogány utca 7-ben már minden igényt kielégítő műhelyt alakított ki.
Ma ez a műhely a világa. Többnyire itt fogannak gondolatai, amelyek azután különböző idomokban ugyancsak itt öltenek testet. És itt valósítja meg alkotói hitvallását, amely a giccs elvetését és az emberek érdeklődésének felkeltését jelenti a valódi művészeti értékek iránt. Boldog, hogy munkásságával ezt tudja szolgálni.
Munkáit először 1977-ben zsűrizték a Nyíregyházán rendezett országos népművészeti és népi iparművészeti pályázaton. Rá egy évre Dunaújvárosban részt vett az Üzemi Amatőr Népművészek II. Országos Kiállításán, és elismerő oklevelet kapott. Budapesten csoportos kiállításon többször is bemutatkozott, de 1983-ban már önálló kiállítása volt a fővárosban a Művészbarátok Egyesületének Mányoki Ádám Termében. Azóta Kazincbarcikán, Diósgyőrben, Egerben, Miskolcon, Putnokon és Ózdon ismerhette meg a közönség a munkáit. Egyik alkotása, a vörösrézből készült honfoglalás kori rekonstruált tarsoly a budapesti Magyar Történelmi Múzeumba került. A mosonmagyaróvári képtárba két munkája jutott el, és a szentendrei művészeti aukción több modern kisplasztikája kelt el. Alkotásaiból a határainkon túlra is került, például 1984-ben Fülöp herceg vitt ajándékba egy magyaros motívumokkal díszített, kézzel kalapált vörösréz fali tálat.
Bolacsek László 1941. április 7-én született Dédesben (Borsod m.), ahol 1955-ben fejezte be az általános iskolát. Ezután a kovácsmesterséget tanulta ki, s az első részben felsorolt foglalkozások után 1974-től 1989-ig a Gyár- és Gépszerelő vállalat alkalmazottja volt. 1989-től önálló szellemi szabadfoglalkozású. 1958-tól lakik Kazincbarcikán. 1967-ben a Ságvári Endre Gimnáziumban levelező tagozaton érettségizett. Nős, felesége ápoló az edelényi Koch Róbert Kózházban. Két nagykorú fiúgyermekük van.
Mesterségének elsajátításához, a keze alól kikerülő modern vonalú, de a hagyományokat, a mesterség ősiségét őrző alkotásokig autodidaktaként jutott el.
Kazincbarcikán a kertvárosi műhelyében alkot Bolacsek László népi iparművész.
