Így készül a Históriás

A kiadó a 10 éves Históriásról

sajo_attilaIntézményünk, az Egressy Béni Művelődési Központ és Könyvtár 1997 óta kiadója a Barcikai Históriásnak. Érdeklődésem persze ennél sokkal régibb keletű a kiadvány iránt. A városunkkal foglalkozó, városunkról szóló, a kultúrával kapcsolatos minden dolog engem már csak hivatásomnál fogva is érdekel. Amikor 1990-ben megjelent a Históriás első száma, érdeklődéssel vettem kezembe. S persze így van ez azóta folyamatosan.

Én úgy látom, hogy a Históriás története alapvetően két szakaszra osztható. Az első egy úgynevezett „dackorszak”, a másik egy révbe ért, nyugodt „krónikás”. Az első években a rendszerváltás okozta átalakulások, sorsok politikai színteret adtak a lapnak. Ez érthető is, hisz egy életét a közéletben eltöltő ember nem bújhat ki a bőréből, véleménye, észrevétele van a körülötte zajló dolgokról.

Ahogy múltak az évek a lap történetében, úgy „írta ki” magából a szerző a személyéhez szorosan fűződő eseményeket, érzéseket, és az évek múlásával megtalálta igazi hangnemét, a „krónikási stílust”. Az új kiadó, az Egressy ekkor lépett be. A lap helytörténeti jellege, forrásértéke bátorított bennünket arra, hogy ezt felkaroljuk. Úgy érezzük, hogy jól tettük, mert egy ilyen kiadványra, egy ilyen éves periodikára szüksége van városunknak. Ezt a kiadványt folytatni kell!

Sajó Attila kiadó,
az Egressy Béni Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója

* * *

A szerkesztő

takacs_istvanA Barcikai Históriással kapcsolatos munkám mintegy tíz évvel meghosszabbította életem aktív időszakát. A kiadvány révén kapcsolatot tartva intézmények, cégek vezetőivel, továbbá olyan emberekkel, akiket korábban nem ismertem, némileg részese maradtam városunk közéletének.

A Barcikai Históriás által valamivel talán hozzájárultam városunk és a környék települése múltjának megismertetéséhez, s ezen keresztül a szülőfölddel és a lakóhellyel való kötődés erősítéséhez, Kazincbarcika szellemi arculatának formálásához.

A Barcikai Históriás szerkesztésének folyamata több szakaszból áll. Az első az, amikor gondolatban kialakul a soron következő szám fő tartalma, vagyis, hogy a minden számban előforduló témákon, állandó rovatokon kívül mi alkossa az új szám gerincét. A jelen szám esetében például egy-egy ilyen „gerinces” téma az államalapítás 1000., a tanácsok megalakulásának 50. s – elnézést a szerénytelenségért – a Barcikai Históriás megjelenésének 10. évfordulója. Az első szakasz ideje a tárgyévi szám megjelenése előtti hetekre tehető. Vagyis az éppen esedékes szám még el sem készül, amikor a következő szám tartalma körvonalazódik.

A második szakaszban történik az előzőekben meghatározott főbb témák részletezése, úgy is mondhatni, a felbontása, vagyis, hogy a fő témák milyen tartalmú írásokban öltsenek testet. Idetartozik annak felkutatása és átgondolása, hogy az adott témához milyen események, történetek és személyek kapcsolódnak, kik a témák legjobb ismerői, akik szóba jöhetnek a cikk megírására. Saját cikk esetében idetartozik az anyaggyűjtés, az események tanulmányozása és cikk formájában a feldolgozása.

A szerkesztői munka harmadik szakaszát annak meghatározása jelenti, hogy a kész írások milyen sorrendben szerepeljenek a megjelenő számban. Ennek lényege, hogy az egyes cikkek és képek valamilyen logikus sorrendben (fontossági, időbeli) helyezkedjenek el a kiadványban. A kialakított sorrendnek megfelelően készíti el a tördelőszerkesztő a kiadvány oldalait. A szerkesztés következő szakaszát a betördelt oldalak áttekintése jelenti. Tulajdonképpen ekkor alakul ki az írások elhelyezésének végleges sorrendje és az egyes oldalak „arculata”. Közben a korrektor is végrehajtja a szükséges javításokat, először a begépelt cikkek, majd pedig a betördelt oldalak szövegén. E munkák után a szó ismét a tördelőé, aki elvégzi a szerkesztő által szükségesnek tartott módosításokat.

De erről beszéljenek ők.

A korrektor – Takács Zsolt

takacs_zsoltA korrektor munkája ma is nagyjából ugyanaz, mint ami a könyvnyomtatás kezdetekor, sok évszázaddal ezelőtt volt: a helyesírási, nyelvhelyességi, tipográfiai hibák kijavítása. A körülmények a számítógépes kiadványszerkesztés elterjedése óta – előnyére és hátrányára is – jelentősen megváltoztak. Hátrányára, hiszen ha az olvasónak ma egy hírre, információra egy napnál többet kell várnia, óhatatlanul csak „régiséget” kap, és ez nem csak a napi-, heti- vagy havilapokra vonatkozik, sajnos a könyvekre is. Ha valaki ma nem adja ki az aktuális „bestsellert” (és persze igaz ez a „komolyabb” művekre is), kiadja más. Nincs idő az újság-könyvkiadás minden munkafolyamatát végigvinni; s hol lehet spórolni az egyébként valóban magas előállítási költségeken? – a szerkesztőn, a korrektoron, vagy éppen a tipográfuson: hiszen a számítógépes programok e fázisokat majdnem készen kínálják. E gondolkodás a mai kiadványok nagy többségén sajnos meg is látszik (s szomorúan jegyezzük meg, a legújabb akadémiai [!] Helyesírási szótáron is). Előnyére, hiszen az olvasónak ma nem kell egy hírre, információra napokat – sőt, az internet révén órákat, perceket sem – várnia. Naponta jelenhetnek meg a jobbnál jobb kiadványok, s bizony nehéz, de megéri kiválasztani a valóban értékeset. Mindezek figyelembevételével is szinte lehetetlen „százszázalékos” kiadványt készíteni. És igaz ez a könyvekre – s igaz a Barcikai Históriásra is. Amikor először (1991-ben) olvastam a Históriást, azt gondoltam, ez nem több, mint egy érdekes próbálkozás; mint amit a lelkesedés és az elkötelezettség létrehozhat.

A legnagyobb problémát eleinte a helyi elnevezések írása jelentette. Néha nehéz volt meggyőzni a szerkesztőt, hogy a városi könyvtár-kórház-önkormányzat, fedett uszoda, gyermekek háza- gyermekkönyvtár, minivadon-jubileumi park minigaléria-csónakázótó-központi iskola, még ha a városban egyedi létesítmények is, nem tulajdonnevek, a helyesírás szempontjából nem „intézmények”. További gondot jelentett az általam soha, vagy csak ritkán hallott – bár Barcikán nőttem fel – földrajzi nevek írása. A mai napig nem tudom eldönteni, hogy például az „Alsó-Barcika” mit takar. Kazincbarcika alsó részét – ha vonattal érkezünk Miskolc felől, erre gondolhatunk –, vagy pedig egy különálló városrészt. Az első esetben ugyanis az elnevezés félrevezető (nem helytálló).

A Históriásban előforduló hibáknak több oka is lehet: vagy én nem javítottam ki, vagy a tördelő. Ha napi kapcsolatban vannak egy kiadvány készítői, akkor is becsúszhatnak értelemzavaró elírások, betűhibák stb., hát még ha egy újság „távszerkesztésben” készül. A Kazincbarcika–Budapest–Kazincbarcika útvonalat jó párszor megtette a készülő, formálódó Barcikai Históriás. S gondolatban én is – jó volt néha a sok érdekes cikk révén így is „hazautazni”.

(Takács Zsolt a Világgazdaság c. napilap kézirat-szerkesztő-korrektora.)

* * *

ifj. Takács István – kiadványterv és tördelés

ifj_takacs_istvanSzakmám, amelyről papírom van, középfokú kertész, igaz, e minőségemben soha, sehol nem dolgoztam. Engem is, mint édesapámat, inkább a közélet ügyei vonzottak, és e területen dolgoztam hosszú évekig. Aztán váltottam, és egy közérdekű információkat közreadó lap (SANSZ) alapító főszerkesztője, majd most már nyolc esztendeje kiadója lettem. Mivel édesapámmal ellentétben, újságírói tehetségem nincs (vagy csak „titkolom”), így a lapkiadás mellett hasznos tevékenységként megtanultam amatőr módon az újság tördelését. Ennek utolsó két példányát a Tisztelt Olvasó is láthatta.

Egy lap arculatának kialakítása nem könnyű dolog, néha napokat töpreng az ember, milyen betűtípusokat válasszon, milyen betűméretekkel dolgozzon, hogyan helyezkedjenek el a képek, a méretük hogyan igazodjon a lap méretéhez. Bár a Tisztelt Olvasó is megtapasztalhatta, hogy a ma megjelenő rengeteg kiadvány törekszik az össze-vissza betűtípusokra, az én kedves tanítómesterem, Girasek Károly, mindig azt mondta: csak ezt ne. Igaza van.

Szeretem a Históriást, mert mint szintén Budapesten élő, de kazincbarcikai lakost, tájékoztat, informál, legnagyobb értéke, hogy az utókornak (is) szól, s ez nem elhanyagolható érdeme. Engem várostörténet kapcsán annak idején Papp Attila kiadványai fogtak meg; ma örülök, hogy egy hasonló kiadvány szerkesztésének részese lehetek. Mi több, talán arra vagyok most a legbüszkébb, hogy öcsémmel a Históriás internetes változatát is elindítottuk, így a világháló bármely, városunk iránt érdeklődője ismereteket szerezhet szülővárosunkról.

Természetesen sok tervem van még Kazincbarcika múltjával, jelenével kapcsolatos feldolgozásban, amelyeket szeretnék is megvalósítani. Csak kettő: fontosnak tartanám a városról készült képek és az általam nagyon tisztelt Mezey István grafikáinak archiválását. Ezek egy város életében, történetében pótolhatatlan értékek, amelyekről gondoskodni kell.

Bagi Aranka

bagi_arankaMeggyőződésem, hogy krónikák márpedig kellenek, s mivel éppen harminc éve élek Kazincbarcikán, megtiszteltetésnek tartom, hogy részt vehetek a Barcikai Históriás munkájában. Az pedig külön öröm számomra, hogy mindig olyan feladatot kapok, amivel maradéktalanul azonosulni tudok.

(Bagi Aranka középiskolai tanár, diákszínjátszó-rendező, szabadfoglalkozású újságíró. Cikkei rendszeresen megjelennek a Barcikai Históriásban, s ezért kiadványunk állandó munkatársának tekintjük.)

Széplaki Kálmán

szeplaki_kalmanSzéplaki Kálmán és a Barcikai Históriás szerkesztője – és korábbi kiadója – közötti ismeretség és későbbi barátság az 1960-as évek közepén-végén kezdődött, majd amikor Takács István a Barcikai Históriást 1990-ben útjára indította, úgyszólván valamennyi számában írt. Ezt nemcsak azért tette, mert a BVK-nak 1958 óta dolgozója volt és gazdag tapasztalatokkal rendelkezik, hanem azért is, mert édesanyja felmenő rokonsága ágán az 1700-as évek elejéig visszavezethetően Felsőbarcikához is kötődik.

Széplaki Kálmán Barcikai Históriásban megjelent legjelentősebb munkája az 1999. évi számban a Kazincbarcikán (is) éltek, dolgoztak című írás, amelyben kilenc, Kazincbarcikáról elszármazott személyt mutat be. Az elmúlt évtizedekben gyűjtött gazdag anyagai, dokumentumai, fotói mindig a szerkesztő-kiadó rendelkezésére álltak. A kiadványt a fővárosban élő, egykor Kazincbarcikáról elszármazottak körében népszerűsíti, terjeszti.

„Takács István munkásságomat – miközben nekem dedikálja az újabb évfolyamokat – így ismeri el: „…tisztelettel barátomnak és munkatársamnak.”

Mezey István

mezey_istvanA Barcikai Históriás című kiadvány fejlécét, ha jól emlékszem, az 1990. novemberi számhoz készítettem. Azóta szinte minden példányhoz rajzoltam néhány illusztrációt. Számomra ez elsősorban azért megtisztelő, mert hiszem, hogy olyan ügyhöz adhattam munkáimat, amely minden városlakót szolgál. Olyan idősnek vagy fiatalnak, aki szűkebb pátriáját ismeri vagy szeretné megismerni, annak olvasókönyvévé kell, hogy váljon.

Irigylésre méltó Takács István lexikális tudása, fáradságot nem ismerő kutatómunkája. Természetesen nincs szüksége az én méltató szavaimra (hisz nagyon szerény ember), de nem titkolhatom el, hogy érzésem szerint olyan tevékenységet vállalt fel, amelyre csak elhivatott, városáért mindent megtévő ember képes. Mindent ismer vagy megismer, sok mindenre emlékszik, de ha mégsem, akkor felkutatja, részese a mindennapi történéseknek, naprakész. Minden tiszteletem az övé, s ha szerény képességeimmel segíteni tudtam, tudom, igényt tart munkámra, és ez számomra megtisztelő.

A jubileumi számhoz mit is fűzhetnék? Legyen nagyon hosszú ideig munkája Takács Istvánnak, s legyen mindig lehetősége arra, hogy mondanivalóját, kutatási eredményeit évről évre elolvashassa Kazincbarcika város és környéke, valamint minden érdeklődő.

A jövőt illetően elhatároztam, hogy minden tíz év eltelte után könyvkötőhöz megyek, és albummá formáltatom az egyes számokat, hogy utódaim is ismerjék meg saját, vagy szüleik környezetét és munkáját.

(Mezey István 1970 óta kazincbarcikai lakos, és az Egressy Béni Művelődési Központ és Könyvtárban grafikusként dolgozik. 1967 óta rendszeresen szerepel alkotásaival kiállításokon. 1995-ben a Magyar Köztársaság Érdemkeresztje kitüntetésben részesült. Grafikái a Barcikai Históriás szinte minden számában megtalálhatók, de gyakoriak képzőművészeti alkotásokat bemutató írásai is. Ugyancsak említésre érdemes, hogy grafikái már több alkalommal jelentek meg a SANSZ című havilap címoldalán is, megőrizve és öregbítve városunk hírnevét, Mezey István munkáját.)

Aki a képeket a Barcikai Históriáshoz elkészíti:

szathmary_kiraly_adamne

Szathmáry-Király Ádámné

Aki a szövegeket szedi, begépeli:

sovegjarto_katalin

Sövegjártó Katalin

Sövegjártó Katalin közgazdasági végzettségű egyéni vállalkozó. 1998-tól működik közre a Barcikai Históriás szerkesztésében. A szerkesztő a kéziratokat hozzá juttatja el, s ő azokat számítógépbe gépeli, majd a begépelt és kinyomtatott szöveget megküldi korrektúrázásra, s utána elvégzi a szükséges javításokat.

„Még nem jártam Kazincbarcikán – mondja –, de a város múltjáról és jelenéről, az ott élő emberekről a Históriással kapcsolatos munkám révén nagyon sok mindent tudok. Megismertem az elmúlt évtizedek eredményeit, azokat az embereket, akik a város fejlődéséért sokat tettek.”

A történethez hozzátartozik, hogy a Barcikai Históriás, a forrásanyagokat leszámítva, Budapesten készül. Itt történik a szedés, a tördelés, a korrektúra, a képek feldolgozása, Ócsa községben a nyomdai munkálatok, innen szállítjuk, terjesztjük, s itt valósítjuk meg a Barcikai Históriás internetváltozatát is.

Aki a terjesztés élharcosa: 

gadnai_miklosne

Gadnai Miklósné

Aki szállítja és mindenben segít:

igloi_ferenc

Iglói Ferenc
Aki a képeket feldolgozza:

ifj_teszenyi_tamas

ifj. Teszenyi Tamás

Hozzászólás