Hogyan lett Sajókazinc és Barcika községekből Kazincbarcika?

Két, közepes lélekszámú község a Sajó folyó és a Bükk hegység nyúlványai által határolt területen: Sajókazinc 1726, Barcika 1086 lélekszámmal az 1930. évi népszámlálás adatai szerint.

Barcika két részből tevődik össze: Alsóbarcika és Felsőbarcika. Az alsóbarcikai rész teljesen egybeépül Sajókazinccal, az utca egyik oldalán barcikai, a mások oldalon sajókazinci házak. Megjelennek az iparosodás csírái: a ma már nem működő hőerőmű, a mindjobban terjedő MÁV pályaudvar úgy helyezkednek el, hogy részben barcikai, részben sajókazinci határ. A földtulajdon elhelyezkedése is változatossá vált. A sajókazinciak a barcikai határban, a barcikaiak a sajókazinci határban vásárolnak földet. A családok összeházasodnak.

Mindjobban elmosódtak a demográfiai, gazdasági határok, szükségszerűen előtérbe került az igazgatási határok rendezése, a két község egyesítése is.

Már a felszabadulás előtt is voltak ilyen irányú törekvések, de nem jártak sikerrel. Helyi ellentétek is voltak, amelyek lokálpatriotizmusból fakadtak: az egyik község el fogja nyomni a másokat, az egyik jobban fog fejlődni, mint a másik. Hogyan képzelhető el, hogy egy sajókazinci ember a barcikaiaknak is „községi bíró”-ja legyen, stb.

A tárgyilagosan gondolkodók tudták, hogy ezek átmeneti nehézségek, amelyek – egy-két évtized alatt feloldódnak. Átmeneti megoldásként jött létre egy olyan megállapodás, hogy ha a községi bírót a sajókazinci területről választják, a helyettese, ahogyan akkor nevezték: a törvénybíró a barcikai területről kerüljön ki, és fordítva.

A felsőbb szervek sem nagyon szorgalmazták az egyesítést, ezért az csak a felszabadulás után, 1947. évben következett be.

Az egyesített község neve ideiglenesen Sajókazinc lett.

Az ideiglenes névmegállapítással a sajókazinciak elérték a céljukat: községük neve maradt fenn. Annál jobban bántotta a barcikaiakat: községük neve feledésbe merül.

A lakosság kétfajta megoldást javasolt: 1. Az egyesített község kapja az összevont községek közül annak a nevét, amelyik régebbi település. 2. Ha nem lehetséges, legyen olyan neve, amelyikben egyik község neve sem szerepel.

Kutattunk a Megyei Levéltárban. Az első feljegyzéseket mindkét községre vonatkozóan történelmileg szinte azonos időben, ha jól emlékszem a XIII. században találtuk. Ez a megoldás eredményre nem vezetett.

A második megoldás érdekében sok ember véleményét meghallgattuk. Általában két elgondolás volt.

Az egyesített község hosszan nyúlt el Felsőbarcika nyugati végétől Sajókazinc keleti széléig. Javasolták: legyen az új név Sajóhosszúfalva. Nem nagy lelkesedést váltott ki ez a semmit ki nem fejező név.

Újabb javaslat: legyen a község neve Egressyfalva. Történelmi tény, hogy Egressy Béni Sajókazincon született, de még a Szózat megzenésítőjének szelleme sem volt biztosíték a két község egyetemes megnyugvásának.

Ilyen előzmények után hangzott el az egyik képviselő testületi ülésen a javaslat: Kazincbarcika. Ez a forma átmenti az utókornak mindkét község nevét. A javaslatot magáévá tette a képviselő testület, elfogadták a felsőbb szervek, és 1948-ban az egyesített község nevét „ideiglenesen” Kazincbarcikában állapították meg.

Azt, hogy ez a név véglegessé vált, akkor tudtam meg, amikor személyesen részt vettem 1954. február 1-jén Kazincbarcika Városi Tanács alakuló ülésén. Azóta mint kívülálló figyelem annak a városnak életét, amelynek részbeni „névadó”-jának érzem magam. Bár „csak” fiatalkori emlékek kötnek hozzá, egy kicsit magaménak is érzem a várost, és büszke vagyok rá, hogy dolgozói, lakosai becsülettel őrzik a két anyaközség nevét.

Dr. Mogyoróssy Pál

(A Városi Tanács alakuló ülése 1954. március 20-án volt. A szerk.)

2 hozzászólás

  • Én 1954 március 17-én születtem a Dózsa Gy. út 36-ban.
    Anyukám Bacsó Istvánné /sz: Gór Csipcsi Zsuzsanna / pedig a tanácstagok egyike.

  • Én igaz, hogy nem vagyok Barcika szülöttje, de 1951-től itt élek, és soha nem hagynám el a várost…Kedvenc idézetem, ami ezzel kapcsolatban a hitvallásom: “Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága, s remélem testem is e földben süpped el.” Úgy gondolom ezzel minden kötődésem elárultam!

Hozzászólás