Hogy mik voltak!

Gémeskút a Rákóczi téren

Lassan már azok is elfelejtik, akik 1952. január 1-jéig a Rákóczi téren működni látták a gémeskutat, amelyből az építkezéshez a vizet nyerték. Az igazsághoz tartozik, hogy „modernizált” gémeskút volt ez. A vizet ugyanis a gémeskútban elhelyezett szivattyú nyomta az építkezések helyszínére.

A gémeskút megszüntetése után a Tardona-patakot elrekesztették és onnan szivattyúzták a vizet a mai Béke filmszínház mögött felállított faállványon elhelyezett víztartályba. Innen pedig „magától” vezetéken jutott el a felhasználási helyekre.

A mai tervezők valószínűleg nem is sejtették, hogy az egykori gémeskutat is megidézik a téren

A mai tervezők valószínűleg nem is sejtették, hogy az egykori gémeskutat is megidézik a téren

Lófogatú vállalat

Bár nagy teljesítményű gépóriások is részt vettek Kazincbarcika üzemeinek építésében, a kor nem nélkülözhette a kezdetleges és hagyományos technikát sem. Ezt jelenítette meg a 29/5. sz. Lófogatú Vállalat, vagy közismertebben: a kordélyosok. A kétkerekű járművet építési anyagok és föld szállítására használták.

A Kazincbarcika c. újság 1955. augusztus 1-jei száma ír arról, hogy az egyik kordélyos ló 9 méter mély aknába esett, ahonnan csak nagy nehezen, daruval tudták kihúzni.

Ha kordélyosok már nem is, de a lovaskocsik még a 70-es években is gyakran feltűntek a városban

Ha kordélyosok már nem is, de a lovaskocsik még a 70-es években is gyakran feltűntek a városban

Iparvágány a parkban

A város központi parkjában, a Lenin út és az Építők útja közötti Völgy-park teljes hosszában 1968-ig iparvágány húzódott, melyet 1952-53-ban építettek és 1965-ig ezen szállították a vasútállomásról a vagonokban érkező építési anyagokat az építő vállalatok tárolási területére, amely a vegyipari technikum (később főiskola) és a sportpálya között volt. A vagonokat húzó kis gőzmozdony naponta többször is végigpöfékelt terhével ezen a vaspályán, amely az 1954-ben létesült újvárosi iskola előtt is elhaladt. Ez állandó konfliktust okozott a gyermeküket féltő szülők és az építővállalatok vezetői között. Az Oktatási Minisztérium már 1955-ben kérte a vasút megszüntetését, mivel zavarta a tanítást és veszélyeztette az iskolai tanulók testi épségét. Felszámolni azonban csak 1968-ban sikerült. Szerencsére a hosszú ideig tartó üzemelés alatt egyetlen gyereknek sem történt baja. Egy ittas felnőtt férfi azonban áldozatul esett, a gőzmozdony elgázolta a sínekre került embert.

Ki gondolná, hogy az iparvágány városunk egészségügyi ellátásában is szerepet játszott. Dr. Benyó Mihály körzeti főorvos emlékeztet rá, hogy a hatvanas évek elején az újvárosban működő két orvosi körzetet ez a vágány választotta el. A tőle jobbra eső terület volt az egyik, míg a balra fekvő rész a másik orvosi körzet.

vonat01

A hosszú ideig tartó üzemelés alatt egyetlen gyereknek sem történt baja. Egy ittas felnőtt férfi azonban áldozatul esett

Út- és utcanevek

A város építésének hőskorában nemcsak az épületeket jelölték betűkkel, hanem az utakat is. A mai Egressy Béni utat A-val, az Építők útját B-vel, a Május 1. utat C betűvel jelölték. „S” jelű út kettő is volt, az Építők útját az Egressy Béni úttal összekötő S alakú út, és a Pollack Mihály útnak az Egressy Béni út és a Mátyás király út közötti szintén S alakú szakasza. Az „A” út később Béke út, majd Lenin út nevet kapott, míg 1993. április 1-jétől Egressy Béni út a neve.

Valamivel kevesebb változáson ment át a „D” út, mely hosszú ideig Szabó Lajos út volt, 1993. április 1-jétől Mátyás király út nevet visel.

A „Libalegelő”-i volt Mező Imre körutat az utcák lakói egy időben Kezicsókolom utcának hívták, a buszállomás előtti valamikori buszvégállomást és -fordulót az akkori tanácselnökről Szabó János körtérnek, a Jószerencsét út négysávos részét a városi tanács volt műszaki osztályvezetőjéről Ádám strasszénak nevezték a lakók.

04szabójánosbuszforduló

“Az úgy történt, hogy megláttam őt, Beleremegett a lábam, Rám szóltak, hogy leesett az állam. Hiába mondták, hogy vigyázzak, Mert ő az a Szabó János, Rossz híre van, ismeri az egész város” – Na, ez egy másik Szabó János, a fotón a buszforduló…

A kiemelt város

„A Minisztertanács kiemelt várossá nyilvánította Kazincbarcikát. A jövőben tehát Kazincbarcika területén csak az jelentkezhet be állandó lakosnak, akinek letelepedési engedélye van… A letelepedési engedélyt a kazincbarcikai városi tanácstól írásban kell kérni…” – írta az Észak-Magyarország 1954. 10. évf. 244. száma.

WC a város főterén

A Borsodi Vegyész 1968. június 20-ai számából:

„A városi tanács megrendelése alapján még 1959-ben épített 31. sz. Építőipari Vállalat egy ’illemhelyet’ Kazincbarcika főterén.

Néhány hónap után – nem tudni miért? – bezárták. Ajtóira vastag lánc és nagy lakat került. A lejárók lassan megteltek hulló falevéllel és hulló vakolattal. Idestova tíz éve annak, hogy ez a létesítmény megszületett és ugyancsak a tizedeik éve már, hogy ideiglenesen szünetel.

Javaslatok: nyissák meg újra, vagy bontsák le, de így semmiképpen ne hagyják.”

(Megjegyzés: a szóban forgó WC a volt Lenin út és az Egressy Béni tér előtt volt. Megszüntetéséről a tanács vb 1969-ben hozott határozatot.)

wc

“Van nagy dolog, van kis dolog. Számunkra ez fontos dolog” – mondta ki határozottan a tanács, és valóban: évekkel később közelebb kerültek a megoldáshoz…

A városi tüdőgondozó

1956-ban a Tardona-parton felvonulási épületekben kialakított helyiségekben kezdett működni. 1969-ben az új kórház épületében kapott helyet. „Az ország legmostohábban ellátott intézményéből a legszebb és legkorszerűbb ilyen intézménye lett” – írta dr. Balogh Ernő, a tüdőgondozó vezetője (később a kórház igazgató-főorvosa).

A bőrgyógyász műhelyében

címmel közölt interjút dr. Kémery Dezsővel a Kazincbarcika 1956. augusztus 16-ai száma. A kérdésre, hogy városunkban sok-e a nemi beteg, Kémery doktor így válaszolt: A vérszűrővizsgálatok és a kötelező vérvizsgálatok eredményeként ma már országos viszonylatban is minimális a nemi betegek és szifiliszesek száma. Kazincbarcikán is erősen lecsökkent a vérbaj, kankó stb. Lecsökkent, de még vannak szomorú esetek. Az ország összes hasonló intézeteivel kapcsolatban állunk. Bizonyos női nevek után gyakran nyomozni kell. Ez nem könnyű, mert néha adatként csupán egy keresztnév áll rendelkezésre, esetleg még annyi: ilyen volt, olyan ruhát visel. Nemrégiben Németországból egy mérnök levelet írt és felhívta a figyelmet egy ilyen nőre, de csak annyit tudott róla, hogy Ilonkának hívják!!!

Televízió a városban

Kazincbarcikán az első televízióval a BVK rendelkezett a Munkácsy téri klubhelyiségben. Az első egyéni tv-előfizetőt 1959. január 2-án regisztrálták Szajkó Ferenc helybolyai lakos személyében, míg az újvárosban Tóth József Május 1. út 24. sz. alatti lakos volt az első tv-tulajdonos, aki 1960 augusztusában jelentette be televízióját. Ezután gyorsan emelkedett a tv-előfizetők száma. 1964-ben 2375, 1968-ban pedig már 4765 előfizető szerepelt a nyilvántartásban.

munkacsytv

Szajkó Ferenc és Tóth József családja – na és a szomszédok – alighanem a Videoton első tévéjén, a Munkácsyn nézték a … leginkább a tévét, mert műsor akkoriban még ritkán volt. Ehhez a nagy képernyősnek számító típushoz árultak először olyan előtétfóliákat is, amelyek elvileg “színessé” tették a műsort azzal, hogy felül kékes, középen barnás, alul pedig zöldes árnyalatot adtak a képnek.

Kohósalak-középblokküzem

A műszaki középiskola helyén 1959-től 1965-ig kohósalak-középblokküzem működött. Az Ózdról szállított alapanyagból 1700 db lakáshoz gyártott középblokkot, amelyből a kórházdombi, a Hámán Kató úti lakások és a Pollack Mihály úti általános iskola épült.

„Halálra ítélt” sportpálya

„Az újváros előtt, a legrégibb sportpályán állunk. Valamikor itt játszott az egykori falu egyetlen csapata, mert 10 csapat küzd itt tavasszal és ősszel a város labdarúgó-bajnokságáért. Azaz csak küzdött… Ezt a pályát is ’halálra ítélték’. Tudták, számítottak rá a sportvezetők, hogy itt sem játszhatnak, de nem gondolták, hogy így ér véget az 1964. évi városi bajnokság. Senki sem értesítette a lelkes vezetőket, s amikor az utolsó mérkőzés előtt rendezett sorokban éppen kivonuláshoz sorakozott a két csapat, megjelent egy hatalmas dózer és véget vetett Kazincbarcika 1964. évi városi labdarúgó-bajnokságának. (Népsport, 1964. augusztus 2.)

Az ifjú város két arca

„Nemcsak naphoz néző emeletes házai, mértani idomokra emlékeztető utcái, kora tavasztól késő őszig pompázó parkjai, hanem lakói is fiatalok: Kazincbarcika lakóinak átlagos életkora 26 esztendő. Ami az idegennek az első pillanatban feltűnik, az az eleven apróságok tömege. Gyerekhad az utcákon, játszótereken, csoszogó, botladozó picinyektől, labdát kergető sihederekig – a szép tavaszi napon mintha egy roppant óvoda-iskola komplexum lenne Barcika. Itt a család megy ritkaságszámba, ahol csak egy gyermeket nevelnek.”

Száz pohár sör virtusból

De van a város arculatának egy kevésbé dicséretre méltó jellegzetessége is; hangoskodó, tántorgó felnőttek, becsípett fiatalok látványa bontja meg minduntalan az üde utcák, gyerekzsivajtól hangos parkok harmóniáját. A város közepén, a ’talponülőben’ (csak az különbözteti meg a talponállótól, hogy itt ülnek) nyitástól fináléig vágni lehet a füstöt, folyik a sör, a bor, a pálinka. Tíz-húsz söröspohár ölelkezik a rumos stampedlikkel minden asztalon, s amikor belépünk, egy kapatos férfi hangosan bizonygatja, hogy ő száz pohár sört is megiszik együltében. Szó szót követ, fogadnak – s jön fogyhatatlanul a sör. (Népszava, 1966. április 26.)

Mindenütt jó, csak Kazincbarcikán nem

Budapesten és az egész országban a nagyobb ipartelepeken építettek és építenek jóváhagyott típusterv alapján úgynevezett lakókonyhás, hálófülkés lakásokat. Kazincbarcikán december végén 36 ilyen lakás kulcsait akarták átadni a boldog tulajdonosoknak. A tanács egyik dolgozója ezt a tervet keresztülhúzta. Ragaszkodott, hogy a lakókonyhát külön fallal válasszák el… A helyi szabálytudósnak megmutatták az építési engedélyt a beköltözésre. Ez decemberben volt, a falat most építik, a 36 lakás december óta üresen áll, a lakók türelmetlenkednek, nekik jó a lakás, de győz a szabály.” (Magyar Nemzet, 1960. V. 3.)

Tejbál a Borsodi Vegyi Kombinátban

„Már jóval a tejbál megrendezése előtt nagy plakátok, szokatlan színben és illusztrációban (még egy gyermekcucli is díszelgett rajta) hirdették, hogy a Borsodi Vegyi Kombinát kultúrtermében tejbált rendeznek.

Közel 300-an jöttek el a szokatlan bál-rendezvényre, ahol italok (pálinka, sör, bor) helyett különböző tejtermékeket, így kakaót, madártejet, tejet szolgáltak ki a „bálozóknak”.

Humorosnak tűnik talán, de itt nem lehet italos, csak „tejes” embereket látni. Igaz, előfordult egyeseknél, hogy a kabát alól előkerült a butykos, mert mint ahogy mondták, a „boros-tej” fröccs a legjobb a világon.

A mámoros hangulat reggelig tartott. S a reggeli ismét kakaó, madártej, tej – de ibrikkel – volt!” (Észak-Magyarország, XV. évf. 225. szám)

Vasolvasztó kemence

1973. szeptember 13-án több országos és megyei napilap adta hírül, hogy Kazincbarcika határában szőlőforgatás közben agyagból készült vasolvasztó kemencére bukkantak.

A lelet feltárása során a föld elbontása után felszínre került a 70 centiméter magas, mintegy két méter széles, agyagból tapasztott olvasztó, a hozzá tartozó munkagödörrel. Mindkettőt teljesen kitöltötte a vassalak.

Az előzetes vizsgálatok a kemence korát a honfoglalás előtti időszakra tették.

A leletet Szabó Ede kazincbarcikai lakos telkén találták.

Hozzászólás