Hétköznapi hőseink: Lenke, a mindig mosolygó gondozó

Kálmánné Katalin írása

Kálmánné Katalin írása

Az Újkazinci Baráti Kör nagyon jó partneri kapcsolatot ápol a Kazincbarcikai 1. számú Idősek Klubjával. (A nappali ellátást biztosító intézmény elsősorban a saját otthonukban élők részére biztosít lehetőséget a napközbeni tartózkodásra, étkeztetésre, társas kapcsolatokra, valamint az alapvető higiéniai szükségletek kielégítésére.) Évente több alkalommal ellátogatunk hozzájuk, különböző előadásokra, kiállításokra, de állandó vendégek vagyunk a farsangi és szüreti mulatságokon is. Jó pár éve itt ismerkedtünk meg Gál Gáborral, közösségünk lexikális tudású, technikailag felkészült, mindig mindre kész tagjával. Ő ismertetett össze Lenkével, a jó humorú, mindig mosolygó gondozóval.

Lenke hihetetlen szeretettel, állandó vidámsággal veszi körül az időseket. Végtelenül empatikus, legapróbb részletre is kiterjedő figyelme van, ami az ő munkájában, úgy vélem, kincs és nélkülözhetetlen. Ezt nem hiszem, hogy bárhol tanulni lehet.

Lenke maximálisan elfogadja a rábízott embereket és barátait. Folyamatosan figyel a „Kell-e segítség, van-e veszély?” radarja. Ha egyik sincs, szabadon mehet a vidámkodás. Viszont ha szükség van rá, azonnal ugrik és megoldja a problémát. Méltán kiérdemelte a gondozottak bizalmát.

Egyik rendezvényünkön, a köszöntőbeszédben hangzott el, hogy „minden embernek ki kell nyitnia szívét a sérült emberek felé, hogy segíteni tudjon”. Lenkében olyan embert ismertem meg, akinek szíve, lelke nyitott.

Sokszor találkoztunk, beszélgettünk, mindig kiegyensúlyozott volt, panasz soha nem hagyta el a száját, mindenkiről a legnagyobb szeretettel beszélt, családját imádja, természetességgel beszélt kirándulásaikról. Egy alkalomkor az interneten véletlenül elém került három fotó. A feliratozását többször is elolvastam.

Az alábbi fotókból megérthető a meglepődésem.

Lenkét ismerve, rajtam kívül más hétköznapi ember is meglepődött volna. A hétköznapi nem tévedés, mert ő nem hétköznapi. Lajtosné Bördős Lenke egy rendkívüli ember, hétköznapi hős. Miért is?

lenke11

Bördős Lenke Berettyóújfaluban született, majd szüleivel kisgyermekként került Kazincbarcika, már itt végezte az iskoláit, egészségügyi szakközépiskolában szerzett képesítést.

Két fiúgyermeke született, Gábor 1989-ben, és a család nagy örömére Levente 1998-ban.

Sajnos Levente fejlődésében gondok jelentkeztek. Már pici korában különböző vizsgálatokon esett át, 2 éves korában műtéti beavatkozásra is sor került. Nem tudott menni, beszélni, de a sorozatos vizsgálatok ellenére sem volt megnyugtató diagnózis. Végül a családdal közölték az eredményt. Hivatalos diagnózis: oxigénhiány miatt bekövetkezett agyi bénulás, és az ezzel járó következmények, beszéd-, mozgásképtelenség, testi eltorzulások (gerinc, mellkas, csípő), alacsony testsúly és magasság.

4 éves volt, amikor felvették a bölcsődébe. Ez nagy segítség volt a család számára, hisz így Lenke is munkába tudott állni. Annak érdekében, hogy Levente speciális óvodába járhasson, Miskolcra költöztek. Elkezdődött az ingázás a munkahely és lakóhely között Miskolcról Kazincbarcikára, majd később fordítva.

Az apa külföldön dolgozott, Lenke reggel Leventét elvitte óvodába, utána jött Barcikára dolgozni, majd délután rohanás a gyermekért, nehogy a megígért időtől egy percet is késsen. Nagyobbik fia, Gábor is Kazincbarcikára járt iskolába, a Surányiba.

Lenke az iskola befejeztével Kazincbarcikán a Szociális Szolgáltató Központ 1. sz. Bölcsődéjében helyezkedett el, 1977-ben. 2006-ban lehetősége nyílt, hogy tovább tanulhat, élt is a lehetőséggel, hisz ezzel egyik vágya teljesülhetett. Átment a hajléktalanellátásba dolgozni, és közben sikeresen felvételizett a Debreceni Egyetem egészségügyi karára, és diplomás ápoló lett. Időközben visszaköltözött Kazincbarcikára, és így már a mozgásában korlátozott 11 éves Leventét kellett Kazincbarcikáról Miskolcra szállítania, mert ők abba a szerencsés helyzetbe kerültek, hogy Levente iskolába járhatott. Hétfőtől péntekig Miskolcon a B.-A.-Z. Megyei Kórház gyermekrehabilitációs osztályon tartózkodott, és onnan járt a kórházba kihelyezett Éltes Mátyás Iskola tagozatába fejlesztésre. Nemrégiben ballagott, és egy nagyon kedves albumot kapott a „Gyere” Alapítványtól. (A Gyere Gyermekrehabilitációs Alapítvány Miskolcon működik, célja: társadalmi támogatással anyagi eszközök biztosítása annak érdekében, hogy a B.-A.-Z. megyei önkormányzat területén működő Gyermekegészségügyi Központ gyermekrehabilitációs osztályán kezelt beteg gyermekek kezelésének, gondozásának tárgyi, személyi feltételei korszerűsödjenek.)

Lakásukat sikerült teljesen átalakítani, hogy a gyermeknek minden megfeleljen, könnyen, akadálymentesen lehessen közlekedni. Külön szobája lett, és Levente a kis kuckójában jól érzi magát.

Megtudtam azt is, hogy Lenkének nemcsak gyermeke, hanem édesanyja is 24 órás felügyeletre szorul.

Megkértem Lenkét, meséljen még magáról. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy életéről nagyon nehéz volt szóra bírni, a mindig csacsogó, életvidám asszony nem nagyon volt bőbeszédű.

„Magamról?10 évig küzdősportra jártam, megtanultam, higgadtam küzdeni, elegendő erőt, kitartást gyűjtöttem, amire szükségem van. Természetgyógyászatot végeztem, azon belül akupresszúrára és fül-akupunktúrára szakosodtam. Közben nagyon sok különböző masszázsformát és más technikát tanultam. Jelenleg jelnyelvi képzésre járok. Imádok olvasni, ez gyerekoromtól megmaradt, szeretem a keresztrejtvényt is fejteni, ez nagyon megnyugtat és kikapcsol a mindennapok gondjaiból. Jelenleg az Idősek klubjában, a szerveződő demens csoportban dolgozom.

Édesanyám fekvő beteg, és az I. sz. Idősek bentlakásos otthonába van, hétvégeken megfürdetem, ezzel segítek neki és kollégáimnak is. Édesapám 87 éves kora ellenére hál’ istennek jól bírja magát. Ő naponta kétszer elbiciklizik a Pollack Mihály úti lakásukról anyukámhoz.

Nagyon szeretek kirándulni, ezért sokat megyünk, ha az idő jó. Leventével több külföldi úton is rész vettünk, tengerparton is, de a kedvencünk az erdő, a fák. Igaz, vannak korlátaink (kerekesszék), de igyekszek megtalálni a megfelelő helyet.”

Arra a kérdésemre, hogy nehézségek?, röviden válaszolt:

„Kiegyensúlyozott, boldog embernek tartom magam. Emberi kapcsolatomat, a másokhoz való viszonyulásomat jónak tartom. Igyekszek segíteni mindenkinek a lehetőségeimhez mérten. A tánc, a mozgás, a torna öröme megmaradt, és ez is boldoggá tesz.”

Lenke emellett több olyan szervezetnek, segélyegyesületnek is aktív tagja, amelyek speciális embereknek segítenek. Többek között a SINOSZ (siketek és nagyothallók) megyei szervezete flashmob csapatát erősíti. Szerte a megyében, városunkban, a Baráti Kör jótékonysági rendezvényein és partnerként mosolynapokon, élménynapokon is adtak már műsort. Lenke a Halmozottan Sérültek Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Szülőszövetségében elnökhelyettesi tevékenységet lát el.

Amit pedig én nem tudok elmondani, azt elmondják ezek a fotók:

És végül egy fotó Gáborról is, aki önálló életet él, saját lakással rendelkezik, igyekszik, ő is küzd a mindennapokért, amiben édesanyja és nagypapája segítségére vannak, támogatják, viszont ő is kiveszi részét Levente felügyeletéből.

lenke04_gabor

Hozzászólás