Herbolya bányatelep története – és a megyei 2.

herbolya_02Kazincbarcika őseiként Barcikát, Berentét és Sajókazincot tartjuk számon , valójában azonban négy elődje van, hiszen a negyedik – Herbolya – is létezett már 1954-ben, amikor Kazincbarcika városi rangot kapott. A Tardona-völgy kapujában, a Bükk hegység völgyek szabdalta lábánál lévő Herbolyáról méltatlanul szoktunk elfeledkezni, amikor Kazincbarcika elődeiről szólunk. A bányatelep rövid történeti leírását pár régi fotóval kiegészítve Busa Lászlótól kaptuk.

A XIX. században a kazinci birtokosok között találjuk Vay bárót, Kemény bárót, valamint Radvánszky bárót. Radvánszky báró és Vay báró birtokaik jelentős része felnyúlt Herbolya területére. A szén felfedezésére véletlen vezetett, a hetekig tartó esőzések a Vécsetal völgyben a föld alól kimosták a szenet. A birtokosok először csak saját részükre bányásztatták a szenet, amit lovas kocsikkal szállítottak el.

Az első kutatásokat 1852-ben kezdték el. A Vécsetal-völgyben így működött a Sándor-telep, a Lőkös-völgyben a kis- és Géza-táró, és a Liskó-völgyben az Árpád-telep. A bányászat teljes beindulását 1894-től számítjuk. Ekkor már a bányatulajdonosok a Lichtstein testvérek. Számukra a bányászat azonban nem volt kifizetődő, így a fejlesztési jog a Barcikai Kőszénbánya Vállalat tulajdona lett.

Az első bányászkolóniák a Sáros völgyben épültek, itt alakult ki a gondnoki lakás, élelemtár, italbolt, csendőrpihenők, orvosi rendelő.

Eleinte nagyon rossz körülmények között földbe vájt kunyhók voltak. A mondás ez volt:

„a jó munkási lakás kelléke, hogy minden felesleges fényűzéstől mentes legyen.”

Később azonban megjelentek a téglaépítő cigányok. Még ma is lehet találni bányászcímerrel ellátott téglákat.

A bányászat fejlődésére utal az is, hogy

  • 1894-ben vasút köti össze Barcikát és Herbolyát (jelenleg Herbolyai út),
  • 1894-ben megnyitják az Annai- és Emil-tárót,
  • 1895-ben Zsófia és Lőkös-völgyben az Ilona-tárót,
  • 1896-ban a Tardona-völgy bal oldalán a Sándor-tárót (1924-ig),
  • 1896-ban megkezdik a Régi telep, a Géza-völgy kolónia és az iskola építését,
  • 1897-ben a völgy jobb oldalán megnyílik a Géza-táró.

Az 1896-ban létrehozott iskola mindössze két tantermes volt.

Noha korszerűbb volt, mint a környékbeli iskolák, mégis a két oktató kevés volt a színvonalas oktatáshoz. A további gondot az is jelentette, hogy sok gyermek 6. osztályos korában már dolgozni járt. Az iskolában továbbá csak magyar nyelven oktattak, pedig sok német, tót és zsidó nemzetiségű is élt itt.

1910-es lakossági összetevő 537 fő:

  • 360 magyar,
  • 102 tót,
  • 65 német,
  • 10 egyéb.

Ebből mindössze 199-en tudtak olvasni.

Az iskolában viszont nagy gondot fordítottak a hittan oktatására, távolabbi falvakból jöttek papok tanítani. Az iskolai oktatók közül figyelmet érdemel Bekk Gyula, aki a munkáscsaládok oldalára állva olvasó egyleteket, dalárdákat hozott létre a kultúra támogatására.

1913-ban az Ádám-völgyben Czövek István földjén fejtette a szenet, de ezt később bezárták.

1920-ban kezdték meg a kultúrotthon, a népbolt, valamint a Balázs-telep építését.

Az 1900-as évek elején a 110 000 tonnás termelés 50 000-re csökkent. A Kazinci Részvény Társaság (korábban Barcika Kőszén Vállalat) újabb próbálkozást tett. Létrehozott Herbolyán egy acélgyárat, de ez kudarcot vallott, mert minőségileg nem felelt meg, így 1926-ban bezárták. Ma már csak néhány kőtömb maradt meg belőle. (Általunk csak betonnak nevezett hely.)

A leghíresebb tárót 1923. február 19-én nyitották meg, ez volt a Radvánszky-táró, később Terv-táró.
1924-ben gazdasági okokra hivatkozva beszüntették a termelést. A telep lakosságának jelentős része elköltözött. A régi telepen bányász özvegyek és bányász nyugdíjasok maradtak.

A II. világháború Herbolyát sem kerülte el. 1944. december 13-án két német katonán ütöttek rajta, de több tűzpárbaj is kialakult a Régi telepen. A háborúnak egy közös sír állít emléket, ahol orosz és német katonák nyugodnak egymás mellett. A síremléket 1952-ben állította fel a Herbolyai Bányaüzem.

Az 1956-os forradalom idején az oroszok egy tankkal és egy lánctalpas terepjáróval érkeztek Herbolyára. Az egyik bányavágatban lőszert, géppisztolyokat és golyószórókat találtak. A lefoglalt tárgyakat Miskolcra vitték.

1986. december 19-én bezárt a Terv-táró bányaüzem, ezáltal Herbolya bányászatának történelme is megpecsételődött.

Ez a táró a működése alatt 11 millió 800 ezer tonna szenet termelt, több száz család megélhetőségét biztosítva.

Hősi halált haltak:

Szabados József 1951
Tóth P. Zsigmond 1954
Kiss Gyula 1959
M. Goór Árpád 1964
Reményi Géza 1966

És végül, de nem utolsósorban meg kell emlékeznünk a sportról is

1948-ban létrejött a Herbolya Bányász SE sporttelep. Létesítménye egy füves labdarúgópálya, egy röplabdapálya, öltöző, zuhanyzó és szertár.

1974-ben a megyei 2. osztály focicsapata:

1. Pásztor György kapus
2. Grenkus László (Szusza) balhátvéd
3. Poszúk László középhátvéd
4. Farkas István jobbhátvéd
5. Farkas László (Lottó) balszélső
6. Jakab László középpályás
7. Bene Zoltán jobbszélső
8. Takács Gábor csatár
9. Vattai László (Zsíros) csatár
10. Lengyel István csatár
11. Újházi István csatár

További játékosok: Bene László, Bene Lajos, Tóth László, Páll András.

Régebbi írások a Históriáson Herbolyáról:

Ismerkedjünk Kazincbarcikával – Herbolya

Ilyennek láttuk Herbolyát

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..