A méhnyakrákszűrés fontosságáról – interjú Dr. Kocsis Zsolttal, a Kazincbarcikai Városi Kórház Kórbonctani Osztályának volt főorvosával

Sokan ismerik név szerint a körzeti orvosukat, közismertek szoktak lenni a szülész-nőgyógyászok is, ám – általában – nem tudjuk, hogy kik dolgoznak a kórbonctani osztályon, illetve milyen munkát is végeznek itt.

A következő írás alapját a Dr. Kocsis Zsolttal készített interjú adta (illetve a beszélgetést hasznos információkkal segítette Éva néni, Zsolt bácsi felesége). A főorvos úr negyvenkét éven keresztül vezette a kórbonctani osztályt Kazincbarcikán. Azonkívül, hogy beszélgettünk pályájának korai éveiről, az általa vezetett osztály indulásáról, és általában is a magyar egészségügyről, egy témát szeretett volna különösen is kihangsúlyozni: ez pedig a méhnyakrákszűrés szükségessége.

„Valamikor nagyon jó kórház volt a kazincbarcikai…” kezdi a beszélgetést a főorvos úr, majd az is kiderül, hogy nem sokan élnek már azok közül, akik a kórház megnyitásától kezdve az intézményben dolgoztak.

Zsolt bácsi egyébiránt Miskolcon kezdte a pályafutását, a Sótonyi főorvos vezette patológiai osztályon a Szentpéteri Kapui Kórházban. Itt ismerkedett meg a citológiai (sejttani) vizsgálatokkal. Talán az egész ország legfiatalabb főorvosaként került a Kazincbarcikai Kórház (egészen pontosan: Kazincbarcika Városi Tanács Kórháza) Kórbonctani Osztályának élére 1968. december elsején.  A citológia annyira gyerekcipőben járt még a 60-as évek végén, hogy amikor országos konferenciát hívtak össze, a megjelent számos orvos, főorvos között csak egyetlen előadó akadt: ő pedig nem volt más, mint a kazincbarcikai kórház fiatal főorvosa… De mi is volt az újdonság?

A méhnyakrákszűrés módszeréről tudni kell, hogy a múlt század első felében és a század közepén munkálkodott görög patológus, Papanicolau fejlesztette ki, ugyanis Papanicolau volt az, aki a méhszáj felszínéről kenetet vett le, majd azokat megfestve jött rá, hogy a sejtek elváltozása már jóval korábban megtörténik, mint ahogy a betegség valódi fenyegetés lesz az emberi szervezet számára. A rákot úgynevezett rákmegelőző állapot, orvosi szaknyelven diszplázia előzi meg. Ennek a felfedezésnek a leglényegesebb momentuma, hogy ha időben felismerjük az elváltozást, akkor még gyógyítható a szervezet!

A görög patológus öt stádiumot (fokozatot) írt le, amelyek közül az ötödik szakasz a legsúlyosabb, az ebben az állapotban lévőknél már a méhük eltávolítása se biztosíték arra, hogy a beteg megmenekülhet a haláltól. (A Papanicolau emlékére P betűvel jelölt stádiumok a következők: a P1-es negatív folyamatot, a P2-es gyulladásos állapotot jelez, a P3-as szint olyan szervezetet jelöl, amely még visszafejlődésre ad lehetőséget a kóros állapotból, a P4-nél alapos jelei vannak a daganat kialakulásának, a P5-ös szint pedig nem más, mint a kialakult méhnyakrák. Míg a szűréseknél a P1-es és P2-es keneteknél elégséges a gyulladásellenes kezelés, addig a P3-as eredménynél ismételt szűrés szükséges. Ha újra P3-as eredményt kapunk, akkor konizáció, kis műtét, azaz a méhszájból történő ék alakú kimetszés szükséges, ami után a kimetszés részletes citológiai vizsgálata történik. Meg kell jegyezni, hogy a 2000-es évek elején új, pontosabb rendszert vezettek be, de a nőgyógyászok szívesen használták továbbra is Papanicolau osztályzását.)

A népnyelv által csak „csendes gyilkosnak” nevezett méhnyakrák évente csak Magyarországon félezer nő halálát okozza. A méhnyakrákot a HPV (azaz humán papillomavírus) bizonyos víruscsoportjainak túlburjánzása okozza. (Itt kell megemlíteni, hogy a HPV-nek kb. 100-féle víruscsoportja létezik, szexuális úton terjed, még az óvszer sem nyújt kellő védelmet ellene, ugyanakkor a legtöbb fajtájából nem alakul ki a súlyos kór.) A nőgyógyászatokban végzett kolkoszkópos vizsgálatok nem elégségesek a rákmegelőző állapotok (diszpláziák) felismeréséhez.

A kazincbarcikai kórházban a 60-as évek végére, 70-es évek elejére kialakított szűrések, amelyekben Kocsis doktor úron kívül fontos szerep jutott az Onkológiai Gondozó főorvosának, Topscher Zoltánnak, az Institórisz főorvos vezette Szülészeti és Nőgyógyászati Osztály orvosainak, illetve Dr. Lázár Erikának, aki jelentős mértékben részt vett a szűrésekben, olyan elismertséget szereztek, hogy az itt kialakított módszert vette át az Onkológiai Intézet. (Itt hadd írjam le, hogy a főorvos úr ezúton is köszöni a munkáját az összes munkatársának, akik részt vettek a szűrésekben vagy a szűréssekkel kapcsolatos munkákban!)

A 70-es évek elején a jó kollektíván kívül Kocsis főorvos úr munkáját jelentős mértékben segítette az idegen (angol) nyelvű szakirodalom olvasása, ugyanis hosszú időn keresztül járatta a külföldi szaklapokat a barcikai kórház.

Az 1969. október 1-jén működését megkezdő Cytológiai Állomás három év alatt már 14 ezer citológiai vizsgálatot végzett, 1973-ban pedig 263 konizáció történt. Eleinte sok invazív (az egészséges szövetekbe behatoló) rákot találtak, majd a diszpláziás esetek domináltak.

A barcikai patológiának az első tíz éve volt a legjobb korszaka. Ekkor volt pénz kézikönyvekre, műszerekre, valamint rendszeres tudományos ülések és klinopatológiai konferenciák voltak: ez utóbbiakon azokat az eseteket emelték ki, ahol nem találták el az orvosok a diagnózist. A kórházban minden évben rendeztek tudományos értekezletet, ahova sok embert meghívtak más városokból. A meghívottak szívesen részt vettek ezeken az értekezleteken: ezekben az években a megye legjobb városi kórháza volt a kazincbarcikai. Zsolt bácsi diagnózisaival nagyon sok beteg „ment tovább” az országos intézetekbe, az országos felső vezetés elismerte az itt folyó munkát. Kocsis doktor úrnak minden egyes szövettani diagnózist „tévedhetetlenül” kellett leadnia. Citológiában már nehéz volt „tévedhetetlennek” lenni, viszont itt is 90%-os arányban sikerült jó diagnózisokat felállítania, ami egy „óriási szám” volt (a röntgennel a találati biztonság hozzávetőlegesen 50%-os, a laborvizsgálatoknál 30% körüli, a szövettannak viszont 100%-osnak kellett lennie). Archiválni kellett mindent, bármikor elkérhették a metszeteket, anyagokat. Az Onkológiai Intézet felkérhette azt a konizátumot, amit itt Barcikán kivettek, illetve, hogy újból metszeteket csináljon, újból megfesthesse azokat.

A vizsgálatok egyre drágábbak lettek a 80-as években bevezetett hisztokémiai vizsgálatokkal, amelyekkel még precízebben fel lehetett állítani a diagnózist. Az újfajta vizsgálathoz az asszisztencia jobb kiképzése is szükségessé vált. Az újfajta vizsgálat ugyan nagyon megbízhatóvá tette a szövettant, ugyanakkor az orvos munkáját is megnehezítette. Ezekben az időkben történt, hogy megszüntették a szakkönyvek vásárlását, már nem jártak a külföldi folyóiratok, a külön lenyomatokat kérő lapokat a posta is nagyon megemelte, illetve azt üzenték, hogy nincs már engedélyük a külön lenyomat kérésére: egyre nehezebbé váltak a dolgok. A fő probléma az volt, hogy a tanácsvezetés (később: polgármesteri hivatal) egyre inkább spórolt. A vizsgálatokból ugyan még jutott volna megfelelő pénzösszeg, ha a körzeti orvosok nem küldték volna a betegek jelentős részét Miskolcra. (Itt kell megemlíteni, a rendszerváltozás utáni időkből a „halálfejes szórólapokat”, melyek minél rosszabb színben igyekezeték feltüntetni a kórházban folyó munkát: politikai szándékot lehetett felfedezni az ügy mögött.)  A rendszerváltozással eljött a „menedzserek időszaka” is, a barcikai kórháznál ez úgy jelentkezett, hogy olyan nem orvosi végzettségű emberek alakítottak bt.-t a kórház működtetésére, akiknek a célja az volt (és azt lehet mondani, hogy most is az), hogy minél több pénzt tudjanak a saját számlájukra tenni, nem pedig az, hogy a kórház finanszírozására minél nagyobb összeg jusson.

Sajnálatos módon 2010-ben a szűrőállomás gyakorlatilag megszűnt. Korábban lehetőség volt arra, hogy évente 10 ezer fölötti vizsgálatokat végezzenek a körülbelül 25 ezer veszélyeztetett nő között Kazincbarcikán és környékén. A szűrések elmaradásával pedig Kazincbarcikán és környékén a méhnyakrákok jelentős szaporodása várható.

Tíz évvel ezelőtt már csak a nők körülbelül két százaléka jelent meg a vizsgálatokon országos szinten, pedig ha a nők megjelennének minden évben citológiai szűrésen, a méhnyakrák kialakulása nullává redukálódna vélemények szerint — mondja a főorvos úr, akit 2011-ben nyugalmaztak a kórbonctani osztály éléről.

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..