Gerőczi Csaba, Norbert és Krisztián: Tovább dübörög a rock…

Kálmánné Katalin interjúja

A közelmúltban a Barcikai Históriás olvasói bepillantást nyerhettek a kazincbarcikai rockéletbe Hegedűs Zakó István zenei munkássága, zenésztársai visszaemlékezései, valamint Majercsik János bemutatásán keresztül. A Barcikai Históriásnál tovább dübörög a rocktéma, a helyszín lényegében nem változik, a továbbiakban is a kazincbarcikai zenei élettel foglalkozunk. Mostani beszélgető partnereim egy nagyon népszerű zenész család, Gerőczi Csaba, Gerőczi Norbert és Norbi fia, Krisztián, a kazincbarcikai rockélet ismert és valóban rendkívül népszerű zenészei.

Menjünk vissza a gyökerekhez, mikor fertőződtetek meg a zenével, mikor vettetek hangszert először a kezetekbe.

Norbi: Általános iskolás voltam, amikor egy osztálytársammal beiratkoztunk a zeneiskolába gitározni tanulni. A kezdeti lelkesedés neki nem tartott sokáig, majd kb. 2 év után én is abbahagytam, mert a szolfézsórákat nem szerettem. Ekkor a bátyám kapott az alkalmon és elkérte a gitáromat, de mivel ő balkezes, át kellett húrozni, miután én már nem tudtam tovább gyakorolni rajta. Akkor úgy tűnt, ennyi volt a zenei pályafutásom.

Csaba: Igen, így volt. Norbitól megkaptam a gitárt, mindennap kézbe vettem, próbáltam leszedni az akkori kedvenc zenekaraim gitártémáit, akkordjait primitív módon.

Krisztián: Amikor már lehetett, szüleim elvittek a koncertekre. Ennek hatására szerettem volna gitározni tanulni, de erre az volt a válasz, hogy már van kettő a családban. Így a billentyűre esett a választásom, elkezdtem órákra járni, és 13 évesen már ott voltam a színpadon a zenekarral, igaz, akkor még csak egy dalban játszottam.

Miért éppen a rockzenét választottátok?

Norbi: Csaba a rockzenét szerette, állandóan az szólt otthon, így én is azokat hallgattam nap mint nap, ezért ez a stílus volt számomra a követendő példa.

Krisztián: Én beleszülettem ebbe a zenébe, sok más műfajjal is ismerkedtem, hallgattam, de mégis ez fogott meg a legjobban.

Csaba, zenei téren is te vagy a rangidős. Sok formációban zenéltél, kérlek, mondd el nekünk időrendben, melyek voltak a számodra meghatározó felállások.

Csaba: Az első zenekarom a Razzia, melyet 1982-ben alapítottunk Gazda Péter ének, Domonkos Csaba „Germán” dob (aki sajnos már nincs közöttünk), Némedi Gábor basszusgitár és én. Ekkor még a punkzene, a Sex Pistols, Dead Kennedys, Exploited volt a meghatározó. 1984-ben Gazda Pétert Győri Berci váltotta az énekesposzton, Némedi Gábor helyére Biró István lépett, és már saját számokkal is próbálkoztunk, Izsófalván egy falunapon fel is léptünk.

Ezt követően bekerültem a Cordon együttesbe, Hegedűs István „Zakó” ének, Mihalkó István „Mihi” gitáros, Krpán Péter basszusgitáros és Dégi László „Tata” dobos társaságában próbáltunk kibontakozni. Kazincbarcikán az Egressyben volt is fellépésünk.

Aztán jött a katonaság, ott ismerkedtem meg Vilcsek Ernővel (ének) és Molnár Tiborral (basszusgitár), akikkel a laktanyában összehoztuk a Program nevű zenekart. Leszerelést követően így hárman együtt maradtunk, és Domonkos Csaba dobossal újra életre keltettük a Razzia együttest, 1990-ben el is készítettük az első demóanyagunkat saját számainkból a próbahelyünkön, Kondón a kultúrházban. Ezután Izsófalván a kultúrházban kaptunk próbahelyet, ahol koncertet is adtunk.

Razzia

Cordon

Norbi, nálad ez hogy alakult?

Norbi: A főiskola után elkezdtem dolgozni, majd volt egy pár hónap, amikor nem volt munkahelyem, Csaba azt mondta nekem, ráérek, tanuljak meg basszusgitározni és ugorjak be az éppen megüresedett posztra. Édesanyámtól sikerült kikönyörögnöm egy gitárra és erősítőre valót, így már csak meg kellett tanulnom rajta játszani. Autodidakta módon, sok-sok gyakorlással igyekeztem mielőbb felzárkózni a többiekhez.

Tulajdonképpen így kezdődött a közös pályafutásotok?

Csaba: 1991-ben jött egy újabb formáció, Zakó énekelt, Lőrincz József dobolt, Fekete Imre billentyűzött, Norbi basszusozott, én gitároztam, ez volt a Link-Drinkers együttes. A koncepció az volt, hogy a nagyon korán elhunyt zseniális P. Mobil- és P. Boksz-gitáros, Bencsik Sándor szerzeményeiből állítottunk össze egy műsort, és Kazincbarcikán az Egressyben 1991. június 21-én egy emlékkoncertet adtunk a tiszteletére.

Link-Drinkers

Ezt követően 1992 augusztusában a helyi rockpárbajra nevezve megalakult a Riff-Raff együttes, Zakó ének, Norbi basszusgitár, Dégi László dob és én. Nagyon jól sikerült a bemutatkozásunk, megnyertük a versenyt. Év végén az Egressyben adtunk egy közös koncertet a miskolci Excelsior együttessel, ahol akkor szintén Zakó volt az énekes, és Lőrincz Józsi dobolt. A koncert végén volt egy meglepetésünk a közönségnek, a két dobos együtt ütötte a P. Mobil „Utolsó cigaretta” ritmusait.

Tata a következő évben kiment külföldre dolgozni, Józsi lett újra a dobosunk, és beszállt a zenekarba Tóth András gitározni. Drinkers néven 1993-ban sikerült a hajógyári „Pepsi” szigetre is eljutnunk, a kisszínpadon léptünk fel, és annyira tetszett a rendezőknek, hogy azonnal át kellett mennünk a nagyszínpadra, és újra eljátszani a műsort. Aztán jött Dunaharaszti, az első EFOTT, ahol szintén sikeresen szerepeltünk.

Norbi, mi történt ez után?

Norbi: Következő évben a Drinkers feloszlott, és a Razzia együttes állt össze egy rövid időre oly módon, hogy Vilcsek Ernő (ének), Csaba (gitár), Dégi László (dob) és én.

Ez valóban rövid ideig tartott, ’95-ben újra összeállt a Riff-Raff, koncertezgettünk itt helyben és a környéken, beszállt a csapatba Milankov Zlatko ritmusgitáros, majd ’99-ben a miskolci „Stúdió 5”-ben rögzítettünk egy CD-re való anyagot, amit ki is adtunk „Hagyj élni asszony” címmel. Tata feldobolta a számokat, és ismét külföldre ment dolgozni, így a felvételeket már nélküle fejeztük be. A helyét Bojti Vili vette át, vele 2003-ig zenéltünk együtt.

Csaba: Akkoriban hallgattam Scserbin János régi barátom kazincbarcikai citerazenekarának 1997-ben kiadott “Édesanyám, most vagyok szép időbe” című első lemezét, és jött az ötlet, hogy népzenei alapokon kellene rockzenét játszani. Így alakult meg 2003-ban a Superfolk együttes. Az ötletet tettek követték és elkezdődtek a próbák. A számok a citerás lemezről és a citerazenekar még meg nem jelent felvételeiből általam kiválasztott dalok voltak.

A rockszekcióban kezdetben Bányai Gábor (basszusgitár), Dégi László (dob) és Safarcsik Adrienn (ének) voltak a társaim, a citerás szekcióban pedig Scserbin János (citerák, doromb, furulya, koboz), Garamhegyi Hajnalka (citera, doromb, ének), Molnár Edina (citera, doromb, ének), Scserbin Eszter (citera, ének), Kovács Szilvia (citera, furulya, ének) foglaltak helyet.

Erről a formációról nem is hallottam. Közönség előtt is felléptetek?

Első közönség előtti bemutatkozásunk 2003-ban Edelényben osztatlan sikert aratott, aminek nagyon örültünk, ez azt igazolta, hogy van jövője a dolognak. Ebben az összeállásban készült el 2004-ben a Demo lemezünk, amit házilag, saját technikával rögzítettük.

Időközben a citerás szekció létszáma lejjebb apadt és a basszusgitáros Gábor helyét Norbi vette át, aki rengeteg ötlettel jött, nagyon jól kézbe vette a számok átdolgozását. Több új számot is kidolgoztunk, köztük a „Hidegen fújnak a szelek” című dalt is, ami szerintünk simán slágerlistás szám lehetett volna.

A rendszeres garázspróbákat néhány fellépés követte, aztán lassan-lassan kimaradtak a próbák, leamortizálódtunk. Sajnos az új számainkat már nem tudtuk rögzíteni, azok csak garázsfelvételen, ill. az emlékeinkben maradtak meg.

2007 nyarán, féléves szünet után egy fellépés erejéig még újra összeálltunk, ugyanis akkoriban minden év augusztus első hetében hagyományosan megrendezésre került Kazincbarcikán a Sajóvölgyi Folklórfesztivál. Ezen adtunk egy utolsó koncertet, amin bemutattuk az új számainkat is. Sajnos Safi (ének) már nem vállalta a szereplést, hirtelen szólóénekes nélkül maradtunk a fellépésre. Mivel rövid volt az idő a felkészülésre, nem találtunk énekest, így a citerás lányok álltak ki szólót énekelni, trióban (Molnár Edina, Scserbin Eszter és Hanyu Georgina). Ebben a felállásban nyomtuk végig a koncertet.

Norbi: 2004-ben az első kazincbarcikai motoros találkozóra újra összeállt az eredeti Riff-Raff…

…majd Alexa Sándor, egy nagyon jó gitáros barátom Tiszaújvárosból is beszállt hozzánk.

…de sajnos 2007-ben ennek a felállásnak is vége lett (a fotók a Sport Étterem és Sörözőben készültek).

Közben a Razzia Csaba nélkül működött, és 2007-ben volt is egy közös fellépésünk a Vadnai-tónál.

Amikor a Riff-Raff végleg felbomlott, hamarosan Csaba és én ismét a Razziában zenéltünk.

Tehát elmondhatjuk, hogy akkoriban szinte mindenki zenélt mindenkivel. Egy pár zenésztársunk még ki is maradt a felsorolásból, akiktől elnézést kérünk, mert akkor nagyon hosszúra nyúlna ez a beszélgetés.

Mihalkó István is így mondta, mindenki zenélt mindenkivel, így elég nehéz időrendben követni.

Csaba: 2009-ben megalapítottam a Riff-Raff Company formációt. Zakó mellé elhívtam az Eleven együttes énekesét, Sándor Palit, vokálozni pedig testvérét, Sándor Anitát és Misán Valit. Norbi lett a basszusgitáros, Fekete Imre billentyűzött, és év végén, decemberben, az Egressyben már szerveztünk Tunyogi Péter emlékére egy koncertet. Itt vendégeink voltak Zeffer András és Kékesi „Bajnok” László, Tunyó két volt zenésztársa, akik szerepeltek is a műsorban. Az utolsó számban Norbi fia, Krisztián is közreműködött, aki ezután folyamatosan tanulgatta a repertoárt, és hamarosan beállt a távozó Fekete Imre helyére. Volt jó pár koncertünk, a visszajelzések alapján szerette a közönség. Aztán a vokálnál Vali helyébe Borga Anita „Fancsi” lépett, majd Zakó is kivált a zenekarból, és Fancsi helyére Pali lánya, Melinda állt be, de ez a felállás is megszűnt 2017 végén.

Csaba: Volt időszak, amikor 2012 és 2017 között a zenekar szünetelt, akkor újra összeállt a Riff-Raff, Norbi helyére Szabó Péter lépett a basszusgitáros poszton, de sajnos ennek a felállásnak 2015-ben Zakó hirtelen halála vetett véget.

Az a Szabó Peti, aki szintén a szomszédban lakott?

Csaba: Igen, róla van szó. Ő egy nagyszerű basszusgitáros.

És ezek után mi történt?

Norbi: 2018 novemberében Csanya Gábor (ének), Dégi László (dob), Tóth András (gitár) és én megalapítottuk a Zóna együttest. Hamarosan Soós János gitáros is beszállt a zenekarba, első koncertünk 2019. április 28-án volt Ózdon, ami nagyon jól sikerült. Műsorunkat úgy állítottuk össze, hogy van benne P. Mobil-, Tunyogi Rock Band-, Dinamit-feldolgozás, játszunk Riff-Raff- és Zakó Band-számokat is.

Krisztián, a próbákon kívül te mikor  csatlakoztál a zenekarhoz?

Krisztián: Én 2015-ben Debrecenbe költöztem, mert ott sikerült egy megfelelő munkahelyet találnom. Elég gyakran hazajártam, ezért úgy döntöttem, hogy csatlakozom a zenekarhoz, 2019. december 21-én, Kazincbarcikán a Kocka Pub és Ételbárban már együtt zenéltünk, amikor is közös koncertet adtunk a Razzia együttessel.

Norbi, milyen érzés volt a fiaddal, illetve hárman egy színpadon lenni?

Norbi: Nagyon jó volt, örültünk, hogy Krisztián rövid idő alatt így megtanult zongorázni, és szorgalmasan gyakorolt, hogy ott lehessen velünk együtt a színpadon.

A beszélgetés folyamán úgy éreztem, hogy semmiféle testvéri féltékenység nem volt, sőt nagyon is támogattátok egymást. Jól vettem le?

Norbi: Igen. Amúgy nem is beszélhetünk féltékenységről, mivel nem ugyanaz a szerepünk a zenekarban, és valóban, mindig is örültünk egymás sikereinek.

Razzia? Ezek szerint újra együtt a zenekar?

Csaba: Igen, 2019 elején hosszú szünet után Bojti Vili felélesztette a zenekart, sikerült basszusgitárost találni Papp Tibor személyében, aki roppant hamar elsajátította a dalokat. A Kocka-koncert után ez év elején, Miskolcon a Collinsban játszottunk, ahol a nyáron szintén felléptünk.

Norbi, te jelenleg játszol egy countryzenekarban is, hogy „nyergeltél” át ebbe a műfajba?

Norbi: 2013-ban megkeresett korábbi zenésztársam, Alexa Sanyi, hogy éppen alapít egy countryzenekart, és rám gondolt a basszusgitár poszton. Bár nem gitároztam még ezt a műfajt, de azok a számok, amelyeket meg kellett tanulnom a meghallgatásra, nagyon megtetszettek. Megtanultam, jól sikerült a bemutatkozásom, innentől kezdve tagja lettem az Alexa Country Bandnek. Aztán itt is történt változás, a zenekar ötletgazdája és alapítója, Sanyi kilépett. Nehéz helyzetbe kerültünk, de a többiekkel mindenképp akartuk folytatni az együtt zenélést, tovább szerettük volna vinni ennek a műfajnak a népszerűsítését. Végül jól alakultak a dolgok, mert találtunk egy nagyszerű gitárost Balaton Endre személyében, majd jött a névváltozás, az új név pedig a Route 35”, azaz „Harmincötös út” lett arról az útról, amin mindannyiunknak végig kell mennünk, ha Tiszaújvárosba akarunk eljutni, ugyanis alapvetően tiszaújvárosi csapat vagyunk. Ezt követően Sajó Tomi barátunknak köszönhetően (az ő miskolci stúdiójában rögzítettünk két számunkat) megismertük dr. Nagy Gézát, aki pedal-stell gitáros, ami a műfaj egyik meghatározó hangszere.

Így a jelenlegi felállásunk: Kovács Ilona „Lonci” ének, Orliczki Frigyes gitár-ének, Balaton Endre gitár-vokál, Biró István hegedű-vokál, dr. Nagy Géza pedal-steel gitár, Ferenczi Viktor dob, és jómagam.

Hol szoktatok fellépni, milyen lehetőségeitek vannak?

Norbi: Hosszasan tudnék erről beszélni, de az lenne a javaslatom, ha lesz rá lehetőség, akkor egy másik időpontban a zenekar többi tagjával közösen válaszoljunk erre a kérdésre.

Úgy gondolom, hamarosan erre is sort kerítünk, de az lenne az igazi, ha ez itt Barcikán egy countrykoncert után történne meg. Térjünk vissza a rockzenéhez. A magánéletben sikeresek vagytok, egy sikeres zenésznek a zene és a zenélés a mindennapjai része, hogyan tudjátok a próbákat, fellépéseket összeegyeztetni a  munkával?

Csaba: Ez egy nagyon jó kérdés. Nem egyszerű, de mégis. Mondom, miért gondolom így. Annak idején még nem volt internet, mobiltelefon, messenger stb., mindig próbán kellett lefixálni a következő próba időpontját. Ha valakinek közbejött valami, nehéz volt értesíteni a többieket, hogy nem ér rá. Jelenleg ez már könnyebben megy.

Norbi, a lányod is művészi pályára készül, sőt már színpadon is láthattuk, róla mit tudhatunk?

Norbi: Igen, Enikő most végzett Miskolcon a Zrínyi Ilona Gimnázium dráma tagozatán. Többször szerepelt már a Miskolci Nemzeti Színház egyes darabjaiban, színésznő szeretne lenni. De micsoda véletlen, ugyanúgy, mint Krisztián fiam, ő is 13 évesen állt először velem egy színpadon, a countryzenekarunkban énekelt egy számban. Volt, amikor egy vizsga alkalmával én kísértem akusztikus gitáron, felejthetetlen élmény volt.

Fiaddal együtt zenéltek, a család többi tagja elkísér titeket koncertekre, fellépésre?

Norbi: Legtöbbször igen, főleg amikor helyben vagy a közelben van a fellépés. Szerencsére a páromtól minden támogatást megkapok, hogy élhessek ennek a hobbinak.

A barátságokon kívül mit adott a zenélés?

Azt, amiért tulajdonképpen az egészet csináljuk. Koncerteken érezzük jól magunkat, és ha a közönségtől is azt kapjuk vissza, hogy ők is élvezik a műsort, akkor van értelme az egésznek.

A közelmúltban valahol olvastam, hogy ha nincs whisky, akkor nincs country, és ha nincs sör, akkor nincs rock. Erre mit mondasz?

Én ezt még nem hallottam… Szokott fogyni a whisky és a sör is, de nem gondolom, hogy ezek nélkül nem lehetne zenélni. Gondoljunk például a jó magyar pálinkára, annak nincsen párja!

Ennyi év tapasztalat alapján hogyan látod, a közönség körében melyik a kedveltebb műfaj?

Ezt nem lehet egyértelműen meghatározni, mindkét műfajnak megvan a maga közönsége, bár egyiket sem viszik túlzásba a médiában.

Kazincbarcikán nagyon neves zenészek voltak, vannak, komoly zenei élet, zeneoktatás folyik. Szerinted volna létjogosultsága, érdemes volna létrehozni egy helyi zenei hírlapot, akár online is?

Meg kell próbálni, valószínűleg sokat segítene a helyi zenei élet támogatásában.

Mik a jövőbeni tervek, hogyan tervezitek az elkövetkezendő időszakot, hol lehet veletek legközelebb találkozni?

Csaba: Úgy terveztük, hogy szeptember 18-án a Kockában ismét együtt zenél a Razzia és a Zóna. Sajnos Vilcsek Ernő hangszál problémái miatt nem tudta vállalni az éneklést, így a Zóna zenekar önállóan lépett fel. Ernő már jelezte nekem, hogy abbahagyja a zenélést, így énekes nélkül maradunk. Nehéz lesz pótolni, de azon vagyunk, hogy mihamarabb megtaláljuk az új frontemberünket, ezúton is köszönjük neki a vele eltöltött közös élményeket.

Norbi: A Zóna együttessel azon dolgozunk, hogy írjuk a saját dalokat, és ha összeáll egy CD-re való anyag, akkor azt stúdióban rögzítsük. Addig is keressük a fellépési lehetőségeket.

Soós János – Dégi László – Tóth András – Csanya Gábor – Gerőczi Krisztián – Gerőczi Norbert

Fiúk, köszönöm szépen a beszélgetést, és további sikereket kívánok nektek.

Norbi: Mi köszönjük a lehetőséget, hogy ez a beszélgetés létrejöhetett.

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .