„Értéket közvetítünk, tehát hitelesnek kell lennünk” – Ötéves az In Aeternum Gospel kórus

Takács Zsolt írása

Takács Zsolt írása

„Mi vagyunk az In aeternum gospel kórus Kazincbarcikáról 🙂 2010-ben alakultunk és azóta is lelkesen dolgozunk együtt a kis csapatommal 🙂 ” – olvasható a kórus facebookos névjegyében mintegy bemutatkozásként. És valóban, talán ennél nem is kell több, hiszen az együttest hallani – de legfőképp látni kell! Azért én mégiscsak kíváncsi voltam, kik ők, és honnan jön ez a magával ragadó, örömöt sugárzó előadásmód, mely a kórusból árad. Kérdéseimre Kálmán Rita, az együttes vezetője válaszolt.

Öt éve, hogy a családoddal és pár taggal megalakultatok. Honnan jött az ötlet, hogy kórust alakítsatok, és miért pont ezt a műfajt választottátok?

Szüleim római katolikus kántorok, így két testvéremmel együtt beleszülettünk a zenébe. Mivel mindig volt kórusuk is, kiskorunktól tagjai voltunk azoknak, természetesen gregorián, klasszikus komolyműveket adtunk-adunk elő. Most is működik egy ilyen stílus előadásával foglalkozó kórus, a 2007-ben édesapám által alapított Szent Család kórus. Én személy szerint zeneiskolában magánének tagozatra is jártam, komolyzenét tanultam énekelni, ebből fakadóan nagyon sok helyen voltam versenyezni, ahol többször nyertem országosan kiemelkedő nívódíjakat, emellett gitározom is. A gospel szerelem volt első látásra (hallásra 🙂 ), elvarázsolt a ritmikája, magával ragadott az ebben a műfajban megengedhető spontaneitás és az ebből fakadó életvidámság. Több vallásos tábor szervezésében vettek részt a szüleim, ahol mi szolgáltattuk ezt az akkor kezdetleges örömzenét.

Hol léptetek fel először?

Egy szalagavatón az Apácashow-ból ismertté vált Oh happy day-jel!

Kik voltak az alapítók?

A kórus alapító tagjai szüleim, az édesapám, Kálmán András ‒ a kazincbarcikai római katolikus egyházközség kántora ‒ és az édesanyám, Kálmánné Lestár Kornélia; valamint a húgom, Kálmán Kornélia, az öcsém, Kálmán András, és aki a kezdetektől velünk van: Bordás Jánosné. Az öt év alatt sokat cserélődött a társaság, de mára már megvan a stabil mag: Kiss Varga Emese, Fejes Laura, Bacsó Laura, Lőrincz Andrea, Topor Judit, és végül, de nem utolsósorban: Fancsik József. Három lány a Szalézi Szent Ferenc Gimnáziumba jár, van egy általános iskolásunk az Ádám Jenőből, én végzős egyetemista vagyok Miskolcon, a többiek, a felnőttek pedig dolgoznak.

Pár hónapja egy zenekar is kísér titeket. Kik ők?

A zongorát édesapám bűvöli, a kezdetektől fogva, a dobbal együtt nőtt fel a kisöcsém 🙂 . Tavasszal csatlakozott hozzánk Fancsik József, aki nagy örömünkre trombitával színesíti a dalainkat.

Milyen dalok vannak a repertoárotokban, hogyan választjátok ki őket?

Leginkább spirituálék szólalnak meg a koncertjeinken, de emellett zulu, latin, gregorián és a számunkra nagyon kedves, úgynevezett taize-i dallamok is, amelyek mély istenhitről tanúskodnak. Általában rákeresek egy-egy dalra, de a legtöbbet a saját kottagyűjteményemből választom ki.

Egyébként magánemberként milyen zenét hallgattok, szerettek?

Mindenevők vagyunk, de otthon leginkább komolyzenét: operát, operettet és persze gospelt hallgatunk.

Mennyit és mikor próbáltok?

A Szent Család-templomban próbálunk. Ebben a sűrű koncertidőszakban heti két próbánk van: hétfőn és pénteken, amelyek másfél–két óra hosszúak. A próba felépítése keretes szerkezetű: az elején és a végén röviden imádkozunk, és mivel egy közösség vagyunk, megosztjuk egymással örömünket-bánatunkat egyaránt.

in1

Kétszer láttalak titeket, egyszer egy kisebb teremben, egyszer az Egressyben, és mind a két helyen „nagyon jól szóltatok”. Melyik volt az eddigi legnagyobb fellépésetek? Vagy a legemlékezetesebb?

Nem tudok kiválasztani egyet, de megosztanék több örömteli fellépést is. Az első a Szalkai Dávid részére rendezett jótékonysági est, melynek főszervezői a számunkra szinte családtagoknak számító Újkazinci Baráti kör tagjai voltak. Itt érezhettük meg, hogy mekkora öröm feltétel nélkül segíteni másokon. A második a Szalézi Szent Ferenc Gimnáziumnak adott hangverseny, ahol rádöbbentünk, hogy a fiatalok igénylik ezt a fajta lelki felüdülést. A harmadik a taksonyi Templomok éje rendezvény, amelynek meghívott vendégei lehettünk, ahol mindamellett, hogy egy közös kiránduláson vettünk részt, egy fantasztikus koncertet adhattunk a híveknek, akik velünk együtt élvezték a zenét, felszabadultan tapsoltak, volt, aki még táncra is perdült 🙂  Szívünk csücskei az öregotthonok. Innen mindig feltöltődve megyünk haza: adunk egy örömteli fél órát, de kapunk hálatelt, szeretetteljes szavakat, öleléseket és szíveket!

Ez a fajta zene nagyon távol áll tőlem, mégis, titeket szívesen megnézlek, meghallgatlak… Szerintetek a közönség mennyire vevő erre a műfajra? Vagy ez is attól függ, ki csinálja…?

Az első reakció az emberek arcán a megdöbbenés, hiszen a templomhoz a komorságot asszociálják, és nem ezt a tapsolós, táncos, vidám műfajt. Hisszük mi, vallásos fiatalok, hogy az Isten boldogságra hívott meg minket, ez egyfajta küldetéstudatot ébreszt bennünk. Míg a zenénk a keresztény embereknél Isten dicsőítését, hálaadást jelent, addig a nem hívőknél pozitív életérzést vált ki. Ez fontos ebben a sokszor pesszimista, irgalmatlan világban. Szeretnénk remény és fény lenni a körülöttünk élő emberek életében. Igyekszünk alázattal, és ami a legfőbb, szeretettel átadni a mondanivalónkat, tehát úgy gondolom, nagyban függ az előadó személyétől a műfaj megkedveltetése. Értéket közvetítünk, tehát hitelesnek kell lennünk; nem tűröm a gyűlölködést, a széthúzást, az érdekembereket, azt gondolom, ez a csapat érett, összetartó, zeneszerető, akik tudják, hogy egy cél vezet bennünket: az Isten dicsőítése mindörökké, azaz In Aeternum!

Tervek?

Fejlődés minden tekintetben, ennek a műfajnak a megszerettetése, még több fellépés!

Gondolom, ehhez szükséges valamiféle támogatás, hiszen ennyi embernek például az utazás sem olcsó dolog…

Nagyon sok támogatást kapunk, nem csak a várostól és az itt élő vállalkozóktól, magánszemélyektől, hanem a környező településektől is. Szükség van erre, hiszen nem csupán az utazás, de a technika, a hangszerek karbantartása is mind sok költséggel jár. Nem panaszkodhatunk, hiszen rengetegen állnak mellettünk, nyújtanak segítő jobbot szükség idején, mind anyagilag, mind erkölcsileg.

Most decemberben sok koncertetek lesz. Eleget tudtok tenni minden felkérésnek?

Hála Istennek nagyon sok felkérést kapunk, próbálunk mindegyiknek eleget tenni, de azért van olyan, amit idő hiánya miatt kell visszautasítani, mert egy napra csak egy fellépést tudunk vállalni. Ebben a hónapban, 13-án fellépünk még Sajóivánkán, 18-án Ormosbányán, 20-án a Fő téri korzó keretében, másnap Felsőtelekesen, 22-én pedig nagykoncertet adunk a Szent Család-templomban.

Ez a nagykoncert nyilván más hangulatú lesz, mint a többi fellépésetek. Készültök valami meglepetéssel?

Természetesen, de ezt persze nem árulhatom el. 🙂  Várunk mindenkit, aki egy vidám, jó hangulatú, családias estét szeretne velünk közösen eltölteni! Ünnepeljünk együtt!

Fotók: Martin Norbert (csoportkép), Viszoczky Sándor (ormosbányai előadás)

One comment

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .