Elhunyt munkatársunk emlékére

vekony_sandorKiadványunk egyik külső munkatársa, Vékony Sándor életének 82. évében, 1999. június 10-én elhalálozott. Nevével a Barcikai Históriás szinte mindegyik számában találkozhatott a t. Olvasó a kiadványban napvilágot látott versei révén. Sajnos újabb versekkel ezután már nem tisztel meg bennünket. A Barcikai Históriás kezdettől hű olvasójától és segítőjétől két korábbi versével búcsúzunk és adózunk emlékének.

Kis végrendelet

Ha mentem,
hagyok néhány verset.
Kérlek, ne vegye
egyse’ kedved.
Szappangömb csak mindahány.

Mikor születtek,
jót nevettem,
vagy sírtam, ha úgy
hozta kedvem.
Szülőanyjuk a szalmaszál.

Utazni szelek
szárnyán szoktak.
– Nomádok ők,
sehol sem laknak. –
Társuk sincs, csak a gondolat.

Ha egyszer majd
tefeléd járnak,
simíts magadhoz
egy párat,
s szorítsd rájuk szép ajkadat.
Mosolygok majd a hant alatt.

Mint csata után

Mint csata után
Megrokkant, sebesült kukák
Hevernek szerteszét.
Bűzös gyomrukban őrzik
Barcika szemetét.

Döglegyek kórusa zümmög,
Undorral hallgatom
A zümmögést
És arra gondolok:
Hová lett Barcika
A tiszta, a szép?

1997. december

😥

Hozzászólás