Egyéves a Városi Önkormányzat

Ismeretes, hogy tavaly ősszel az önkormányzati választáson második nekifutásra sikerült megválasztani a testület tagjait, amely után október 25-én megalakult a 27+1 fős képviselő testület. Az évforduló alkalmából a Barcikai Históriás megkísérli a város lakói egy részének – az utca emberének – véleményé tükröztetni az önkormányzat egyéves működéséről. Azt is szerette volna, hogy a testületben részt vevő pártok, csoportok vezetői mondjanak véleményt arról, hogyan látják ők az önkormányzati testület egyéves munkáját.

Ez a kísérlet nem járt eredménnyel. Annak ellenére, hogy a megfogalmazott kérdésekből félreérthetetlenül kitűnt, hogy a képviselő testületben résztvevő pártok és csoportok vezetőinek a véleményét szerette volna az újság az olvasó elé tárni, néhány képviselő egyáltalán nem reagált a megkeresésre. Talán nem tartották fontosnak, hogy működésük egy évéről a város lakóit az újság révén tájékoztassák, vagy a Barcikai Históriás újságot nem tartották erre méltónak. Akik reagáltak, azoknak a többsége nem adott választ a feltett kérdésekre. A vélemény-nyilvánítást azzal hárították el, hogy nem akarnak elébe vágnia november végi testületi értékelésnek. Tisztelet, s a lap olvasói nevében is köszönet Gonda Ferencnének, az MDF frakció vezetőjének, aki nemcsak véleményt alkotott az egyéves működéséről, de nem is félt azt a választókkal megismertetni.

A lakossági véleményekhez Ludányi Attila polgármester is tűz megjegyzéseket, és válaszol a szóvá tett kérdésekre.

Így látják a város lakói…

A város lakói közül véleményt mondtak, illetve bizonyos hiányosságot szóvá tettek idősek és fiatalok, nők és férfiak, még munkaviszonyban levő dolgozók és már nyugdíjasként élő emberek, vezetők és beosztott dolgozók. A vélemények alapján néhány általános kérdés „szintetizálható”: pl. hogy az ország nagy kérdéseiről még mindig tájékozottabban, és azok jobban foglalkoztatják az embereket, mint a helyi kérdések. Ezek alól csak azok kivételek, amelyek anyagilag közvetlenül is érintik az itt élőket. A nyáron pl. a vízdíj fizetése keltett élénk, sőt viharos érdeklődést, jelenleg a távfűtési díjról esik sok szó, illetve az energia költségek, a megélhetési gondok növekedéséről, a fenyegető létbizonytalanságról, a munkanélküliségről, az utcák nevének megváltoztatásáról. Ezek után a lakókörnyezet állapota és a közbiztonság következik. Sokan szóvá teszik, hogy a város vezeti miért hagyják tönkremenni azokat az értékeket, amelyek az elmúlt évtizedekben létrejöttek – sok esetben a lakók társadalmi munkája révén. Nem tetszik, hogy egyre szemetesebbek a város utcái, terei, főleg nyáron gondozatlanok és gazosak voltak a partok (az ősszel bizonyos kedvező változás tapasztalható volt), hogy nem állítják helyre a megrongált utcai eszközöket (hulladékgyűjtőket, hirdető-berendezéseket), hogy nem tapasztalható intézkedés a szaporodó gazdátlan ebek begyűjtésére, többen hiányolják a városszépítő tevékenységet.

Nyugtalanítja az embereket a város közbiztonságának helyzete, a bűnözés növekedése, ebben is a lakás- és hétvégiház-betörések, a kerti lopások, az esztelen rongálások szaporodása. Nyugtalanítónak tartják a szórakozóhelyek környékén nem ritkán előforduló hangoskodásokat, verekedéseket, randalírozásokat.

A közbiztonság romlását összefüggésbe hozzák az anyagi helyzet rosszabbodásával, a munkanélküliség növekedésével. Többen megfogalmazták, hogy nem helyeslik a munkanélküli járadék fizetésének érvényben lévő rendszerét, a járadék fizetését bizonyos óraszámú munkavégzéshez kötnék. Azt sem veszik jó néven, hogy a dolgozók béréből is képezik a járadékot. (Állami intézkedések idézték elő a munkanélküliséget, ezért az állam gondoskodják a munkanélküliekről – hangozott el véleményként.)

A testület munkáját jobban ismerők azt hangsúlyozták, hogy több esetben a kérdés alaposabb ismerete, a meghozandó intézkedések hatásának vizsgálata nélkül születnek testületi döntések, pl. amikor megváltoztatták a vízdíj fizetésének kritériumát, a nagycsaládosoknak jóval többet kellet fizetniük. A felújítási pénzek odaítélésénél jobban figyelembe kellene venni az intézmény korát és állapotát, intézményesen nagyobb figyelmet kellene fordítani a kisnyugdíjasok helyzetére, felmérni, hogy ki a ténylegesen rászorultak, és azoknak folyósítani a szociális segélyt. Nem értik, hogy egy év alatt miért ülésezett két alkalommal „kihelyezetten” a testület Balatonszepezden. Értetlenséget váltott ki a hetven éven felüliekből, hogy rájuk is kivetettek adókat, holott tavaly az önkormányzati választás előtt mentesítették őket a fizetési kötelezettség alól.

…és így Gonda Ferencné képviselő

Az önkormányzati testület megalakulása óta keményen dolgozik. Jelzik ezt a kéthetenkénti ülések, a zsúfolt napirendek és a nem ritka rendkívüli ülések is. Ezek oka egyrészt a sok új feladat, a régiek továbbvitele, de oka talán a tagok „tapasztalatlansága” is. Ezt semmiképpen nem lehet hibaként felróni, mert jelzi, hogy a képviselők lelkiismeretesen, alaposan végiggondolnak mindent, mielőtt döntést hoznak.

Véleményem szerint az első hetek „politikai csatározásai” egyre kevésbé hatnak, és az elvégzendő munka kerül előtérbe.

Milyen elképzelésekkel kezdtem hozzá képviselői munkámhoz? Azt hiszem, nemcsak én, de minden képviselőtársam – bármennyire is közhelynek hat – a város polgáraiért akar tenni, és az elvégzett munkámban is az jelenti a legnagyobb eredményt, ha hosszú ideje húzódó ügyekben sikerül egyezségre jutnunk, olyan döntést hozunk, amellyel elégedettek azok is, akiknek érdekében döntöttünk. Sikerként, közös sikerként éltük meg a Máltai Szeretetszolgálat otthonának megvalósítását, a városi kórháznak nyújtott segítséget (műszerbeszerzés), az építési tilalom feloldását a régi faluban. De ettől sokkal több az, ami t még nem tudtunk megoldani, és előttünk tornyosul feladatként. Nem gondoltam, hogy a Városgazdálkodási Vállalat „rendbetétele” ilyen keserves és nehéz ügy lesz, nem hoztunk még egységes, jól alkalmazható rendeletet a segélyezésről, a lakásgazdálkodásról.

Az elkövetkezendő három év legfontosabb feladatának a város működtetését tartom. Kazincbarcikai ipari struktúrájából adódóan fokozottan érzi a piacgazdálkodásra való áttörés minden nehézségét. A munkanélküliséget kezelnünk kell, vállalkozó önkormányzatot kell kialakítanunk. (Ennek csírái már megvannak.) Nagyon szeretném, ha az eddig elhanyagolt falurészek ismét „életre kelnének”, egyfajta lokálpatriotizmus jellemezné az ott élőket, nem az elmenekülés vágya.

Az elkövetkezendő három évben is rendkívül fontosnak tartom továbbfejleszteni azt a példás együttműködést, amely a rendőrség és az önkormányzat között kialakult. Égetően fontos feladat a bűnözés csökkentése, hogy este is ki lehessen menni az utcára, s hogy biztonságban érezhessük magunkat, mint vásárlók. A munkahelyek teremtését a vállalkozások segítségével – ha anyagi helyzetünk megengedi – adókedvezményt kell elérnünk.

A polgármester véleménye

Meglehetősen általánosnak tűnik az a megállapítás, hogy a város vezetői hagyják tönkremenni az elmúlt évtizedekben létrehozott értékeket. Nekem semmilyen, ezzel kapcsolatos konkrét ügyről nincs tudomásom, gondolok itt akár a Gyermekek Házára, akár az ifj. Horváth István Színjátszó Fesztiválra, a citerazenekarra, akár a Csónakázó tóra, a játszóterekre, szobrokra, parkokra, stb. Én úgy ítélem meg, hogy ennek épp az ellenkezője az igaz, hogy az arra érdemes, régi értékek megtartása mellett az önkormányzat új értékek megteremtésén fáradozik. Az kétségtelenül igaz, hogy a korábbi évekhez képest kevesebb pénz áll rendelkezésre városfejlesztési célokra, így a korábbi dinamizmus természetszerűen csökkent, de nem állt meg, gondoljunk csak pl. a temető épületeire.

Nagyon érdemes megvizsgálni és összehasonlítani, hogy milyen a város közbiztonságának helyzete, és milyen az itt lakó polgároknak a jogérzete. Ha a közbiztonságot vizsgáljuk meg és megnézzük a statisztikákat, akkor azt kell mondani, hogy Kazincbarcikán a korábbi évekhez képest nem következett be rosszabbodás, sőt az elhatározott és megtett, illetve folyamatban lévő lépések eredményeként némi javulás várható. Ha azonban a polgár jogérzete szempontjából nézzük, akkor, akinek ellopták a kerékpárját, 100 %-osnak érzi a bűnözést.

Ugyancsak ebbe az irányba motiválja a gondolkodást a megyei és az országos statisztikáknak az ismerete, mely elég elszomorító képet fest a bűnözők és a bűnüldözők harcáról.

Az, hogy ezzel szemben Kazincbarcikán másképp alakulnak a dolgok, elsősorban köszönhető a rendőrség munkájának, s talán picike szerepe van ebben az önkormányzati támogatásnak is.

A testület az elmúlt év során megfeszített tempóban dolgozott, s az összes hibáival együtt jó színvonalon produkált. Mondom ezt más városok és más megyék önkormányzati munkájának ismeretében is. Ami üresjáratnak tűnik, az sokszor az adott kérdés alaposabb, részletesebb, a hétköznapi ember szemüvegén át jobban érzékelhető aspektusok felderítésére irányul, és a döntések minden esetben kellő információbázison, megfontoltan születnek. A példaként említett vízdíj megállapítását lakossági fórum, 800 főre kiterjedő reprezentatív közvélemény-kutatás előzte meg, és a képviselő testület ezek alapján hozta meg döntését tudva azt, hogy ez nem mindenki számára lesz kedvező. Mégis a lakosság döntő része emellett a verzió mellett kardoskodott.

A balatonszepezdi tábor üzemeltetése ebben az évben új formában történt. Az eddigi tapasztalatok alapján ez a forma jobban megfelel az elvárt követelményeknek, mindazonáltal nem hibamentes. A kérdésben egy érdekes kettősség figyelhető meg, különösen, ha az előzőekkel is összevetjük. Egyrészt azt kérik számon, hogy miért íróasztal mellől döntenek azok, akik döntenek. Ha pedig a helyszínen kíván tájékozódni a testület – a döntések meghozatala előtt – akkor azt vetik a szemére, hogy miért 350 km távolságból ítéli meg a reális helyzetet…

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .