Egy kis régészet

Kismarton Zsolt írása

A következőkben bemutatnám azokat a helyeket, ahol eddig leleteket találtak Kazincbarcika területén.

Berente és környéke (Térképalap: Google)

1.: Hőerőmű
2.: A berentei református templom és harangláb
3.: A BorsodChem I. telepe
4.: A volt Szénosztályozómű

1952–1953-ban a Nitrogénmű építésekor kerültek elő mamutmaradványok. A Szénosztályozóműnél – 1955-ben – a víztorony építésekor egy 1 méteres mamutagyar került elő a földből. 1962-ben a hőerőmű területén építkezéskor három XVII–XVIII. századi sírt tártak fel. (A közelben volt a berentei malom évszázadokon át, így ez nem lehetett meglepő felfedezés.)

Berentén a református templom és harangláb 1783-ból származik, így országos műemlékvédelem alatt áll.

Az Alsóváros és környéke (Térképalap: Google)

1.: Hősök Kertje
2.: A vasúti elágazáshoz és a Sajóhoz közel eső rész
3.: A volt barczikai malom helye
4.: A „Kiserőmű”
5.: A felső-barcikai református templom
6.: A Felső-rétek
7.: A kórház
8.: A sajókazinci református és katolikus templom környéke
9.: Sajó-part

A Hősök Kertjéről – vagy Ligetéről – majd a későbbiekben bőségesen fogok írni. Mindenesetre megjegyzendő, hogy az 44/2005-ös önkormányzati rendelet alapján helyi védelem alatt állt, ami az idők folyamán eltűnt a városi ITS és IVS-ekből.*

1975-ben a Sajó-parton újkőkori cserepeket, kiégett háztapasztás-darabokat, kő pattintékot, császárkori cserepeket és egy őrlőkövet találtak.

1978-ban – több esetben is – a T2-vel jelölt területről Czövek Lajos Árpád-kori cserépmaradványokat juttatott el a Herman Ottó Múzeumba.

1962-ig a megadott helyen állt – több évszázadon keresztül – a híres barczikai malom. Ezzel is majd bővebben egy későbbi fejezetben fogok foglalkozni. Ugyanez vonatkozik az 1923-ban átadott ún. „Kiserőműre” is.

2007-ben egy XII. századból való ablakot találtak a felső-barczikai református templom felújításakor. Azóta a templom és a területe országos műemlékvédelem alatt áll, valamint kiemelt régészeti lelőhely is.

A Felső-rétekről 2003-ban, majd 2008-ban is őskori leletek kerültek elő.

1963-ban a kórház építésével kapcsolatos helyszíni szemlén elszórtan kora vaskori kerámiák és égetett háztapasztás maradványai kerültek elő. (A település körülbelül 4000 éves lehetett.)

Helyi műemlékvédelmi környezet a sajókazinci református és katolikus templom, valamint a környezetük. (Ezekről a templomokról is majd később bővebben írni fogok.)

A temető és környéke (Térképalap: Google) (A pontok magyarázata a szövegben!)

Még egy hely van, ahonnan leletek kerültek elő erről a területről, de a meghatározása eléggé nehézkes, mivel a 2015-ös Örökségvédelmi hatástanulmány is csak találgat a megtalálás helyével kapcsolatban. Tehát: Czövek István földjéről – vagy portájáról – kerültek elő a leletek. Időpont nincs megadva, így a 2425-ös helyrajzi számot adja meg a dokumentum. ( Piros ponttal jelöltem, ami a Rózsa utcán található, ezt adta meg a tanulmány is.) De van egy kis probléma: Czövek István portája a (37) forrás szerint a Felszabadulás útjának az elején, az új benzinkút mellett állt. ( Sárga pont a térképen.) Ellenben ha a földjéről van szó, akkor az 1954 előtti helyrajzi számok alapján az nem a piros pont helyén volt, hanem a kék pont helyén, a Hosszak-ban. (Azért hívták így, mert keskeny és hosszú telkek voltak a területen.) Egyébként – tudtommal – innen szintén cserépmaradványok és kezdetleges szerszámok kerültek elő.

A Kertváros és környéke (Térképalap: Google)

1.: Tardonai út
2.: A volt Kakas-tanya helye
3.: A Tardona-patak partja
4.: A Várdomb
5.: A Vécsetal-völgy

1950-ben, a Tardonai út építésekor kerültek elő mamutmaradványok. Sajnos már leletmentésre nem volt lehetőség, mert a gépek a csontokat összezúzták, így csak helyszíni szemle volt. (37)

Az 1970-es¤ években lebontott Kakas-tanya – Gábor Áron utca közepénél – is fontos régészeti lelőhely. Feltárás még az ősi tanya környékén nem történt, ellenben a területről – az Ádám-völgyből – 1972-ben vassalak és bütyökdíszes edény került elő.

1972-ben a volt Jókai Mór Szakközépiskola építésekor – mögötte – a patakpartról cserepek és őrlőkő került elő. A helyszíni szemle során újkőkori, bronzkori és vaskori leletekkel bővült a gyűjtemény.

1973-ban a Vécsetal-dűlőben egy IX– XI. századi teljes épségben megmaradt vasolvasztó kemencét és munkagödröt tártak fel. A lelet érdekessége az, hogy Magyarország jelenleg ismert legrégebbi (!) vasolvasztóját emelték ki a Herman Ottó Múzeum munkatársai. (A kiemelést fotókkal bőségesen dokumentálta Papp Attila.)

A végére hagytam a legizgalmasabbat: a Várdombot. Kezdettől fogva említik Kazinczcal kapcsolatban a hegy tetején lévő romokat. Hívták Pogányvárnak, Földvárnak, Várhegynek és Várdombnak is. Az első feltárásokat ugyanazon Klamarik János körjegyző rendelte el 1900-ban, akinek a nevéhez a sajókazinci Hősök Kertje és a Hősök Emlékműve is kapcsolódik. (37) Már ezelőtt is kerültek elő leletek innen, például egy Mátyás királyt ábrázoló fémpénz. Az ásatáskor egy öblös részben – mintha egy búbos kemence öble lett volna – egy cserépedényt találtak, amiben egy gyermek csontváza volt. Ebből – a temetkezési módot figyelembe véve – az avarkorba helyezték a leletet. Nagyobb ásatás csak 1955-ben volt a területen, ahol a Várdomb körülbelül 30%-át feltárták. (Így az ásatást végző Kozák Károly további kutatást szorgalmazott a hegyen.)

A Várdomb teteje 2016-ban

A Várdomb körülbelül 60 méter magas, szabálytalan alakú tetővel – körülbelül 30×20 m – rendelkezik. Itt egy téglalap alakú leégett ház maradványai kerültek elő. Az ebből feltárt edénytöredékek alapján a XIII–XIV. századra tehető a vár. Mellette feltártak egy tűzhelyet is, ami a XV–XVI. századra tehető. A környék valószínűsíthetően cölöpökkel volt körülvéve, azaz erődítve volt. Összességében elképzelhető, hogy kezdetben a Tardona-völgy megfigyelésére szolgáló hely volt – a dédesi vár tartozékaként –, majd valószínűleg egy kisebbfajta „település”, ahova a környező falvakból vész esetén a lakosság menekülni tudott. A feltárt leletek mindenesetre arra nem adtak magyarázatot, hogy folyamatosan lakott volt-e a hegy, avagy nem. Hadászati jelentősége mindenesetre nem volt a helynek, harcok sohasem folytak itt.

Végezetül megemlíteném, hogy – helyszín megadása nélkül – egyéb leletek is felszínre kerültek Kazincbarcika területén; az építkezések folyamán nem volt ritka a mamutlelet, de említést érdemel az ún. 24 darabból álló barczikai bronzlelet, ami 1905-ben került a Herman Ottó Múzeum birtokába. Kelta kori lándzsahegyet találtak a Sajó partján 1961-ben. (3)

A leletek mind azt bizonyítják, hogy a Sajó és a Tardona-patak völgye mindig is lakott része volt a környékünknek.

A 2015-ös Örökségvédelmi hatástanulmány javaslatot is tesz pár régészetileg fontos hely védelem alá helyezésére. Térképen megmutatva ezek az alábbiak:

Alsóváros és környéke (Térkép: Örökségvédelmi hatástanulmány – 2015)

1.: Felső-rétek
2.: Sajókazinc régi, lakott területe
3.: Felső-Barcika központi része

Herbolya és környéke (Térkép: Örökségvédelmi hatástanulmány – 2015)

4.: Sáros-völgy
5.: Géza-völgy

A magam részéről védelem alá helyezném a völgyek előtti területeket is, hiszen innen a XIX–XX. századi bányászati és vasipari leletek is kerülhetnek elő.

*: Integrált Településfejlesztési Stratégia és Integrált Városfejlesztési Stratégia

Hozzászólás