Tavaly ősszel sokat cikkezett a helyi magazin és néhány megyénkben megjelenő lap a Budai Nagy Antal út 21. és 22. számú épülethez tartozó kertben és szántón talált, az 1944-es harcokból maradt „emléktárgyak”-ról: német aknagránátokról.
A 21. számú porta gazdája, Török János először 1995 áprilisában találkozott e tárgyakkal. Kertjének művelése közben a földből bukkantak elő a rozsdás aknagránátok. Annak rendje-módja szerint jelentette ezt a városi rendőrkapitányságon, ahol tüstént intézkedtek, és a honvédség tűzszerészei hamarosan elszállították azokat. Ezután Török János nyugodtan folytatta a kert művelését egészen 1996. szeptember 23-ig, amikor ismét aknákat fordított ki a földből a rotációs kapa. Ekkor a városi önkormányzathoz fordult, hogy segítsenek a terület aknamentesítésében. Az önkormányzat döntött, és november 11-12-13-án a helyszínre érkeztek a tűzszerészek, akik tüzetesen átvizsgálták a két porta területét. Munkájuk eredménye: 8 darab német gyártmányú gránátalátét és egy szovjet akna stabilizátora. A tűzszerészek ezeket is elszállították és a területet veszélytelennek nyilvánították. Török János most már tényleg nyugodtan folytathatta volna a kapálást, ha ebben a faggyal és hóval korán beköszöntött tél nem akadályozta volna meg.
A talált tárgyakból arra lehet következtetni – és ezt egykori felső-barcikai lakosok is mondják -, hogy a két lakóépület kertjében a harcok alatt német tüzelőállás volt, ahonnan aknázták az előrenyomuló szovjet harcosokat.
A szovjetek is lőttek, nyilván azért, hogy elhallgattassák az őket támadó löveget. Erről az akna „farka”, az ún. stabilizátor és a találatok folytán megrongálódott épület tanúskodott. (Azért múlt időben, mert az épületet azóta helyreállították, illetve újat építettek.) S az eredményes aknamentesítés után most már tényleg semmi nem emlékeztet az 1944-es decemberi harcokra Felső-Barcikán.
