A boltvezető, a raktárnok és a gyakorlatlan kézbesítő elvtársnő esete – avagy miért került a boltba ruha helyett vasúti felszerelés?

Az alábbi nyilvános levélváltás 1953 októberében esett meg az Északmagyarország napilap Tollhegyen című rovatában. Hogy minden érintettnek volt-e kedve nevetni a dolgon akkoriban, azt nem tudom, de az biztos, hogy a raktárnok replikáján jót derülhettek a korabeli olvasók is – mi pedig, ennyi év távlatából, akár az egész történeten. Epizód a városépítés hőskorából. Szereplők: a boltvezető, a raktárnok, az ártatlan […]

Read more

„Nem is gondoltuk, hogy egyszer majd itt város és gyárak lesznek…” Visszaemlékezések a városépítés kezdeteire – 1954-1957

A város építése nem azon a területen kezdődött el, ahová eleinte tervezték, a talajvíz miatt végül a „magaslatokon” kellett felépíteni az új várost. Az első három házhoz igazították utána az egész utcát, ahhoz a városrészt, a városrészhez a várost. „…elkezdtük a gombhoz varrni a kabátot” – jellemezte a helyzetet Károlyi Antal, az Építészeti Tanács tagja. Összeállításunkban a Barcikai Históriás különböző […]

Read more

A fuvaros titka – ami az aranynál is többet ér

Időben egy kissé messzebbről indítok, hogy kerekebb legyen a történet. Apám – mint a BVK dolgozója – kedvezményes építési telket igényelhetett, ahová évek múlva kiköltözhettünk a gyár lakótelepéről. A mérnöki fizetés kölcsön nélkül nem fedezte volna az építkezést a 60-as évek elején, ezért a szüleim baromfikeltetésbe és előnevelésbe kezdtek. A takarmányt abban az időben lovas szekér hozta a kazinci gazdáktól […]

Read more

Kazincbarcikai női portrék: Sándor Andrásné gyöngyfűző

A gyöngy az ember egyik legősibb díszítőeszköze, és végtelen variációs gazdagsággal bír. A gyöngyfűzés története évezredekre tekint vissza. Az őskori emberek gyöngyei csontokból, kagylókból, kődarabokból, fogakból, magvakból készültek, amelyeknek bűvös erőt is tulajdonítottak, talizmánként szolgáltak, óvták, védték viselőjüket. Sokfélék vagyunk mi, nők, mindenkinek más az ízlése. Van, aki csak a modern ékszereket szereti, van, aki kimondottan a nemesfémekből készülteket, de […]

Read more

A kazincbarcikai utcák, lépcsőházak hírmondói: plakátok az 1958-1978 közötti időszakból – 2. rész

„Nem is hiszik az emberek, milyen mulatságos a plakátragasztás. Szépen hajtogatva viszem őket a helyszínre, hogy össze ne gyűrődjenek. Ott aztán bekenem a ragfelületet csirizzel, és a plakátot gombóccá gyűröm. Így lesz feszes és sima, ha felragasztom” – nyilatkozta 1970-ben a Magyar Hirdető miskolci plakátragasztója az Észak-Magyarországnak, és a végén még hozzátette: „Szerintem jó élete van a plakátragasztónak. Én mindig […]

Read more

A kazincbarcikai utcák, lépcsőházak hírmondói: plakátok az 1958-1978 közötti időszakból – 1. rész

„Ne szaggassátok le a plakátokat, mert az az utca hírmondója” – üzente a Keménykalap és krumpliorr egyik emlékezetes jelenetében a gyerekeknek maga az utca hírmondója… Kazincbarcikának a címben jelzett időszakban, egészen a 80-as évek végéig saját városi újságja sem volt, így hát különösen fontos volt, hogy a plakátokon közölt információk minél több emberhez eljussanak – épségben. Persze a nagyon fontos […]

Read more

Békeváros vagy Újváros?

Ez egy nagyon régi kérdés, mindenesetre mindenki egy és ugyanazon területre gondol Kazincbarcikán. Ez ilyen egyértelmű lenne? Mi lehet az igazság? Mai szemmel nézve a térképeket a Békeváros felirat már sehol sem szerepel, sőt ráutaló információ sincs. Valójában hivatalosan létezett-e Kazincbarcikán Béke városrész, azaz Békeváros. Ennek próbáltam utánajárni.

Read more

A szobrok városa alkotói: Balázs József Róbert

1972-ben Kazincbarcika a várossá nyilvánítás 25. évfordulóját ünnepelte – na persze természetesen nem a sajátját, hanem a testvérváros Dimitrovgrádét. A szeptemberi jeles naphoz igazodva városunkban magyar‒bolgár barátsági hetet is rendeztek, ennek keretében adták át a Dimitrovgrád parkot az alsóvárosban. A parkban található egyik művészeti alkotás ekkorra még nem készült el, Balázs József Róbert „mozaikcímerét” egy virágkompozíció helyettesítette. Az alkotó első […]

Read more

Kazincbarcika és Berente

Kazincbarcika és Berente viszonya a régi időktől nyomon követhető, így ennek az összefoglalását úgy gondoltam, hogy megteszem teljesen 1999-ig, amíg Berente községe önállósult. (Pontosabban 2007-ig, amíg az elszakadás feltételei tisztázódtak.) Azt hiszem, ez lesz a »legkarcosabb« cikkem, amit valaha is írtam. Szeretnék csak a tényekre támaszkodni, hogy a legpontosabb és legelfogulatlanabb, de a valóságnak megfelelő összeállítást tudjam nyújtani az érdeklődők […]

Read more

A 26-os főút kálváriája

Először is szeretném leszögezni, hogy ez a cikk semmilyen politikai indíttatással nem rendelkezik, így megnevezve se politikai pártokról, sem politikusokról nem lesz benne szó. Egyszerűen csak a tények felsorolását tartalmazza, hogy a politika hogyan befolyásolja, hogy már egy 1986-ban megemlített fejlesztés miképp nem valósult meg már közel 34 éve…

Read more

Miért nem Paul McCartney?

2019 októberében John Lennon-emlékoszlopot avattak a megújult Fő téren. Sokan, érthető módon, nem tudták, tudják mire vélni a dolgot: mi köze van az egykori Beatle-nek a városunkhoz? Elárulom a helyes választ már a bevezetőben, hiszen bizonyára sejtik is az olvasók: semmi. De akkor miért Johnról lett elnevezve az alkotás, miért nem Ringóról, George-ról vagy Paulról? Róluk is elnevezhették volna, hiszen […]

Read more

Lebukott a kémbálna: soha nem érkezett meg Kazincbarcikára – vagy talán mégis?

…pedig a CIA mindent elkövetett a hidegháború „legforróbb” időszakában, a 60-as évek elején, hogy minél több titkos információt szerezzen a keleti blokk államainak hadikapacitásairól, így értékes értesülések birtokába juthattak volna például a Berentei Vegyiművekről, na és persze Kazincbarcikáról is, különös tekintettel a város bunkereire. Ennek egyik eszköze lett volna a kémbálna, amely ugyan eljutott Magyarországra, de Kazincbarcikát végül messze elkerülte. […]

Read more

Berentei bányászoké lett az ötöslottó-főnyeremény ‒ kis szerencsejáték-történet

1957. január 17-én a pénzügyminiszter 4/1957. számú rendeletében megbízta az Országos Takarékpénztárt a magyar lottó szervezésével. Az első húzást 1957. március 7-én tartották. Nem kellett sokat várni az első telitalálatosra, a 6. játékhéten a budapesti özv. Ring Sándorné „családi számokat” megjátszva 855 ezer forintot nyert. Az 1 milliós álomhatárt 1959-ben lépte át az öttalálatos, a 2 millióst 1964-ben. E két […]

Read more

A szobrok városa alkotói: Antal Károly

Ha a Kékestetőről az Országos Kék Túra vonalán elindulunk keleti irányban, elhaladva az Erzsébet-szikla mellett, pár perc alatt elérjük a Sas-kő zord, sziklás, vadregényes sziklatornyát, ahonnan egy emlékmű elől lebilincselő kilátás nyílik észak felé, tiszta időben jól kivehetők a felvidéki hegyek, néha még a Magas-Tátra is felcsillan. Az emlékmű az I. világháborúban elesett természetjárók emlékoszlopa. Alkotója maga is komoly túrázó […]

Read more

A szobrok városa alkotói: Makrisz Agamemnon

1975-ben egy különleges, monumentális emlékművet avattak Pécsen, Jánossy György és Makrisz Agamemnon közös alkotását, a Nikét (Felszabadulási emlékmű). A neves építész-szobrászművész páros neve Kazincbarcikán is összefonódik egy épület és egy nagyméretű szoborkompozíció révén.

Read more
1 2 3 4 11