Skip to content
"A Sajó, ha fekete is, legalább folyik…"
Igazi zenei, sőt zenetörténeti csemegének ígérkezik az Újkazinci Baráti Kör szeptember 29-i rendezvénye. A zene világnapja alkalmából Fancsik József zenei munkásságával ismerkedhetünk meg a kezdetektől egészen a gospelkórusig.
Read more
Tizennyolc felé közelítettem, vagy már túl voltam rajta, nem tudom pontosan, mivelhogy a múlt egyes részletei bizonyos halványsággal mutatkoznak, ha az ember huszonöt évvel ezelőtti eseményre próbál visszaemlékezni. Ugyanakkor, ha pontos dátumot nem is tudok, a „régi kép éles még”, vagyis egyes részletek különösen rögződnek a múltból, ha valamiért fontosnak tartjuk azokat. Több koncerten megfordul az ember fiatalkorában, de némelyek […]
Read more
„Csak a foci, a foci, a foci…” – mondja Kálmán Vilmos, és ahogy hallgatom beszélni a múltról és a jelenről, efelől egy szemernyi kétségem sincs vele kapcsolatban. Katalin asszony egy finom ebédjét követően kettesben elindulunk a kertvárosi Taki sörözőbe, hogy megnézzük azt az albumot, mely tele van a KVSE-meccsek fotóival, újságcikkeivel. Lapozgatjuk, beszélgetünk, rácsodálkozunk egy-két fényképre és tudósításra – és […]
Read more
1976 júliusában a következő levelet kaptam dr. Pogány Ö. Gábortól, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatójától:
Read more
1981 szilvesztere csütörtökre esett. A tél hagyományosan hideg volt, a Magyar Televízió délután műsorra tűzte Szamuil Marsak A bűvös erdő című mesejátékát, ezzel egy időben pedig a Napfény vendéglőben már az esti vendégek fogadására terítettek.
Read more
Nem a szegedi „Magna Cum Laude” basszusgitárosáról, Kara Misiről, se nem az 1890-ben Budapesten született, Firenzében képzett grafikus, festő, szobrász Kara Mihályról, hanem az egykor Kazincbarcikán élő, nagy tiszteletnek örvendő Kara Mihály nyelvtanárról szól ez a történet…
Read more
A Históriás egyik írásában (Betekintés Kazincbarcika egykori vendéglátásába: az édességvarázslók műhelye) már volt szó a barcikai cukrászokról, most ismerkedjünk meg közülük Knittel Jánossal – aki még „a mézet is cukorral ette…”.
Read more
Tudták, hogy a Lenin út és Rákóczi tér sarkán, a későbbi kellemes illatú Tejbolt, valamint remek választékú Üveg- és Porcelánbolt helyén a még bevakolatlan F jelű épületben egy népszerű, jól menő Népbüfé működött?
Read more
Azt hiszem, joggal állíthatom, hogy Barcika egyik legismertebb, legfelkapottabb élőzenés helye volt, mely több mint 30 évig szolgálta a város lakosságát, az odalátogató idegent. Csak a „Jóbarát” vendéglő dicsekedhet hosszabb életúttal. Hogyan lett az egykori „tejvendéglőből”, a Miénkből Napfény? Ismerkedjünk meg a történetével, egyben a 60-as évek városi gitárzenekaraival is!
Read more
Hosszú vándorút után érkezett az „édességgyár” városunkba. Megvallom, ennyi év távlatából külső szemlélőként is rögösnek tűnik a Békevárosig megtett út. Igaz, az emlékek általában mindent megszépítenek, a nehézségek feledésbe merülnek. Ezúttal a Borsodi Vendéglátóipari Vállalat 99-es, későbbi nevén a Bükkvidéki Vendéglátó 403-as számú Cukrásztermelő Üzemébe kalauzolom el az Olvasót!
Read more
Azt hiszem, bátran kijelenthetem, a város egyetlen olyan vendéglátóhelye volt, melyet minden korosztály látogatott, talán nem is volt olyan ember, aki ne járt volna egykoron ebben a süteményillatú cukrászdában.
Read more
A gyorsan fejlődő Békeváros első korszerű és reprezentatív, komplex vendéglátó szolgáltatást nyújtó üzlete, a város büszkesége, a Borsodi Vendéglátóipari Vállalat „numero-egyes” egysége volt, mely üzletbesorolásában is a 100-as számot kapta.
Read more
Jávori István 1922. augusztus 2-án született Jancsik István néven az Abaúj megyei Tornanádaskán. Édesapja, a szegényparaszti családból származó Jancsik József mozdonyfűtőként dolgozott a MÁV-nál. Édesanyja, Miskovics Mária volt, aki bányász családból származott, háztartásbeliként hat gyermeket nevelt.
Read more
A kazincbarcikai Kun Béla Általános Iskola sporttörténetében jelentős szerepet játszottak a leány és a fiú röplabdacsapatok.
Read more
Kazincbarcika őseiként Barcikát, Berentét és Sajókazincot tartjuk számon , valójában azonban négy elődje van, hiszen a negyedik – Herbolya – is létezett már 1954-ben, amikor Kazincbarcika városi rangot kapott. A Tardona-völgy kapujában, a Bükk hegység völgyek szabdalta lábánál lévő Herbolyáról méltatlanul szoktunk elfeledkezni, amikor Kazincbarcika elődeiről szólunk. A bányatelep rövid történeti leírását pár régi fotóval kiegészítve Busa Lászlótól kaptuk.
Read more