Nem kazincbarcikai história: Lajos bácsi és az igazolás

Az ötvenes évek elején egy Székesfehérvárhoz közeli faluhoz kötött szolgálati beosztásom. Feleségemmel együtt ott is laktunk. Mivel maga is falusi gyereknek születtem, nem volt nehéz az ott lakó emberekkel, családokkal megbarátkozni. Főként vasárnap délutánonként hol az egyik, hol a másik háznál gyűltünk össze egy kis beszélgetésre. Poharazgatás közben megvitattuk a világ eseményeit, köztük a magunk – nem éppen elhanyagolható mennyiségi […]

Read more

Krónika, tájékoztatók

1991. december 20-ai ülésén a Városi Önkormányzat rendeletet fogadott el a közterületek elnevezésének szabályairól. A városban utcát, teret, stb.-t elnevezni, vagy meglévő elnevezést megváltoztatni csak a rendelet előírásai szerint lehet. A rendelet 1992. január 17-én lépett hatályba.

Read more

Édes anyanyelvünkért

A Kazincbarcikai Hirdető napvilágra kerülésével és a környék lakosságát hetenként immáron három hirdetési újság tájékoztatja a kedvező vásárlási alkalmakról, a különféle szolgáltatások igénybevételének legjobb lehetőségeiről, és a lakók is hirdethetnek e lapokban. Örvendetes dolog ez, mert pénzben is kimutatható megtakarítást érhetnek el a vásárlók és a szolgáltatást igénybe vevők, de a hirdettetők és a hirdetők sem járnak rosszul anyagilag.

Read more

Megkövetem Derkovitsot

A Barcikai Históriás 1991. évi karácsonyi különszáma mutatta be a lap olvasóinak Melocco Miklós alkotását: a Kazincbarcikán lévő Derkovits-szobrot. A cikk címében helyesen, a szövegben azonban hibásan szerepelt a festő neve. Erre Magyar István újságíró és egykori szerkesztő hívta fel a figyelmet, és ajánlotta, hogy – engesztelésként – jelenjen meg a lapban Bálint György A festő halála című írása A […]

Read more

A hőskor építői

Sok ezren építették Kazincbarcikát az ötvenes-hatvanas években. Közülük sokan letelepedtek és ma is a város lakói. Mások életében Kazincbarcika csupán egy kitérőt jelentett, ahonnét útjuk rövidebb-hosszabb idő után továbbvezetett. Bárhogyan is alakult azonban később sorsuk, a Kazincbarcikán eltöltött idő életüknek olyan darabkájává vált, amelyet soha nem tudnak elfelejteni, s az időnként elő-előbukkan emlékezetükből.

Read more

A vécsatali kovácsműhely

Herbolya és az Újváros között körülbelül félúton a sajóivánkai határig húzódó völgyben található a Vécsatal-dűlő. A völgyet határoló egyik lankás oldalt erdő borítja, a másikat pedig gyümölcsösök és szerszámoskamrának épült hétvégi házak tarkítják. A völgy a Herbolyára vezető út felé kiöblösödik. Itt húzódik meg néhány épület, a valamikori Lichtenstein-birtokhoz tartozó egyik tanya maradványaként. Mára leginkább csak lakóépületek – a hajdani […]

Read more

A mag el van vetve – A Dózsa György úti iskola helytörténeti gyűjteménye

Iskolánk hét éve működik Kazincbarcikán, ebben a fiatal, öreg múlttal és hagyományokkal nem rendelkező városban. Tanulóimmal hatodik éve végzünk gyűjtőmunkát a helytörténeti órák keretében.

Read more

Félidőben: Pártok, politikai szervezetek Kazincbarcikán

Két évvel ezelőtt, 1990-ben az országgyűlési, majd később az önkormányzati választások előtt sokat hallhattunk, láthattunk és olvashattunk a választók szavazatát elnyerni akaró, a hatalomért versengő, hirtelen megszaporodott pártokról és politikai szervezetekről. A választási küzdelem elmúltával lényegesen megváltozott a helyzet, s ma jóval kevesebb információval rendelkezünk róluk. Ezt a hiányt szeretné pótolni a Barcikai Históriás azáltal, hogy bemutatja a lap olvasóinak: […]

Read more

Stílusváltás Kazincbarcika építészetében: A Makovecz-mű

Az 1950-es évektől Kazincbarcikát intenzív városépítés jellemezte. A kialakult építészet egyfelől a három alkotótelepülésen (Barcika, Berente, Sajókazinc) található borsodi ámbitusos parasztházas, másfelől a tömeges lakásépítés (szocreál, panel) jegyeit hordozza.

Read more

Ismerkedjünk Kazincbarcikával – Herbolya

„Herbolya nem ok nélkül kedves kirándulóhelye már napjainkban is Kazincbarcika lakosságának, s lesz az méginkább a jövőben. A völgyet, amely kígyózva kanyarog Sajókazinc községtől kiindulva Tardona felé, kétoldalt a Bükk idillikus dombjai teszik vonzóvá. sok érdekes határnév őrzi a múltat: Nagymál, Kisberek, Víg János-tető, Várhegy, Cserbabos, Kopó, Zsidóhegy, Ivánka vártető, Ebecki-tető, Kakuk-les, Hegyestető, Baktató, Pélbérc, Fehérkőbérc és völgyei, a Banza-völgy, […]

Read more

„Tiszta szerelmünknek sarjadékai fakadtak…” – Így írtak akkor

Id. Kovács Tamásék tavaly nyáron nagytakarítást végeztek felsőbarcikai lakásuk padlásán. A már nélkülözhetőnek vélt limlomok között sárguló papírokra – mint később kiderült – régi családi iratokra bukkantak, amelyeket átadtak a hajdanvolt község múltja iránt érdeklődő özvegy Barczikay Bélánénak. Ő megörült e papíroknak és valamennyit gondosan átnézte, majd „beiktatta” családi levéltárába a többi hasonló irat közé.

Read more

Az anyák és a gyermekek napjára

A szobrot (Somogyi József: Anyaság. Anya gyermekével) 1963-ban állították fel az Építők úti (V-ös sz.) óvoda kertjében. Expresszív alkotás, amely igen érzékletesen mutatja anya és gyermekének intim kapcsolatát, melegségtől áradó összetartozását. Ruhátlanságuk fokozza a tiszta, hús- és vérből való együtt lélegzést, örömmel teli boldogságot. A karok, a kezek egymás felé fordulása a kapcsolat őszinteségének báját sugározza. A két portré nem […]

Read more
1 2