Betekintés Kazincbarcika egykori vendéglátásába: a Jóbarát

Kazincbarcika 65. születésnapját akár a „K” kisvendéglővel együtt is ünnepelhette volna. A város életében jelentős esemény volt 1954-ben Kazincbarcika városi rangra emelése, ha nem is ilyen fajsúllyal, de legalább ilyen igény volt egy melegkonyhás vendéglátóhely létesítésére is.

A „K” épületben kapott helyett az első városi kórház, valamint a későbbi Béke mozi felőli szárnyában (a mozi ekkor még nem épült meg) az egykori „K” kisvendéglő. Ez a kezdetekben inkább büfészinten nyújtott szerényebb melegétel- és italválasztékot, de igény volt egy olyan helyre, ahol leülhet a vendég, pincér szolgálja fel a megrendelt ételeket, italokat, ahol ebédelhet és vacsorázhat, néha még élőzenét is hallgathat. A vendéglő a város szívében kisebb-nagyobb változásokkal mindmáig megőrizte népszerűségét. A kezdetekben számtalan társadalmi, családi eseménynek, baráti összejövetelnek adott helyet, a törzsvendégek családias jellege miatt kedvelték.

Egressy Béni tér „K” épület (Fotó: KDK 1963)

A várost adó településeknek ezt megelőzően is volt vendéglátása, melyek szerényebb vendéglők voltak, inkább kocsmákból álltak.

Felső-Barcika legrégebbi ismert vendéglője a „Kőkocsma” volt, helye a református egyház legelője, a Felső-rétek elnevezésű területén még az 1700-as évek végén építették, ez fogadóként is 150 évig működött. 1931-ben bontották le.

Alsó-Barcikán, a Vasút utcában, a Kiserőmű mellett is volt egy toroköblögető. Ezt egy időben „Fillér” kocsmának nevezték, 1961-es megszűnéséig mozi is működött benne.

A régi vasútállomás épülete mellett helyezkedett el a környék leghíresebb kocsmája, a „Zöldbab”. Sorsát a vasútállomás új épületének építése pecsételte meg. 1960-ban bontották le.

Sajókazinc Széchenyi utcájának ismert vendéglátóhelye volt a „Swarc-kocsma”, mely 1918-tól működött. Népszerű találkozóhelye volt a bányászoknak és a falusiaknak, ahol napi politikai eszmecserét folytattak. Később a „Hangulat” cukrászda működött a helyén, az épület szanálásával szűnt meg.

A városépítés idején nyílt meg a BVK előtti téren, a mostani buszpályaudvar helyén lévő kocsma, amit a köznyelv „Becsületsüllyesztőnek” keresztelt el. Ez 1953-tól 1956-ig szolgálta a szomjas torkok öntözgetését.

Az Újváros lakosságának java része vidékről került ide, felszabadultabb szórakozásra, mulatásra vágyott, a város által kínált lehetőségeket sokan már az ötvenes évek közepén szűkösnek találták.

A város lakosai azt szerették volna, ha a várostól kissé távolabb, egy alkalmas helyen, pl. a Tardona-patak mellett vagy a pincesoron létesítenének egy sörkertet. Ez 1956 júliusában a városközponttól alig 400 méterre, szép környezetben és kirándulásra alkalmas helyen, „Akácfa” sörkert nevet kapva, meg is valósult. Később, amikor két dús keblű hölgy üzemeltette, más néven vált ismerté…

A sörkert a Lichtschein egykori földbirtokos volt pincéjét, az előtt lévő kis épületet és az ehhez elkerített kerthelyiséget foglalta magába.

Volt idő, amikor esténként cigányzenétől és nótázástól volt hangos a környék, naponta lehetett hallani a „Jön már a bika, fúj az orra lika” dallamát, melyet a mély hangú nagybőgős a vendégekkel együtt énekelt.

Visszatérve a „K” épületben működő, azonos elnevezésű kisvendéglőhöz: feltételezésem szerint 1957-ben kapta meg máig megőrzött „Jóbarát” nevet.

A Jóbarát kisvendéglő portálja (Fotó: KDK)

Barcika várossá válásával, a lakosság lélekszámának növekedésével folyamatosan jelent meg az újabb típusú vendéglátóhelyek iránti kereslet. A kocsmákat igény szerint felváltották a büfék, presszók, cukrászdák, vendéglők és éttermek. Ennek első láncszeme volt a „K”, továbbiakban „Jóbarát” kisvendéglő.

Mint korábban említettem, a „Jóbarát”, urbánus nevén a „K” kisvendéglő, Kazincbarcika várossá alakulásával azonos korú, kisebb-nagyobb megszakításokkal mind a mai napig ebben a formában áll vendégei rendelkezésére.

Érdekesség: nem volt még teljesen kész az épület, de a Sajóvölgyi Vendéglátó Vállalat már megnyitotta, majd fúzió során került a Borsodi Vendéglátó Vállalathoz.

Kisvendéglő fogalma: „Családias hangulatú, jobbára törzsvendégek által látogatott, szűkebb ételválasztékot, szerényebb szolgáltatást nyújtó vendéglátótípus.”

A város egyik ikonikus, egyben legrégebbi vendéglőjének történetét sajnos pontos adatok, fotók hiánya miatt mindmáig nem sikerült teljes részleteiben elkészítenem.

Ennek ellenére a rendelkezésemre álló ismeretek alapján, igyekszem teljességre törekedni, az elmúlt 65 év történéseiről, a lehetőségekhez mérten, minél hitelesebb képet adni.

Emlékeim szerint megnyitásakor első üzletvezetője a házban lakó Szedlacsek Ottó volt. Meddig irányította a kisvendéglőt, annak időpontjában bizonytalan vagyok! Feltételezésem szerint ez az 50-es évek végére tehető!

A Béke étterem megnyitásakor, 1957-ben sok vendéglátós szakember került Miskolcról a városba, közülük többen itt telepedtek le, vagy ingáztak a két város között. Feltételezem, ekkor került Kosár István családjával a városba, igaz, itt nem eresztettek gyökeret, naponta autóztak ide.

Kosár István, neje, Irénke és lányuk, Éva (Fotó: Dr. Balogh Benjáminné)

Kosár István nejével, Irénkével közel 23 éven keresztül vezették az üzletet. Pista bácsi miskolci balesetét követően kerültek újabb vezetők a Jóbarátba.

Dr. Balogh Benjámin és Sislán Margit esküvője. Háttérben Kosár István és felesége, a rokonsággal (Fotó: Dr. Balogh Benjáminné)

Kosárék, később Éva lányukat is bevonva, kiválóan működtették a kisvendéglőt. Több átalakítás után vált kiskorúból nagykorúvá, azaz vendéglővé. A „K” épület mögött kerthelyiséget létesítettek, bevezették a fagylatot, jó konyhájuknak köszönhetően sokan jártak ide ételhordókkal, előfizetéses menüért.

A kerthelyiség a Kosár családdal (Fotó: Dr. Balogh Benjáminné)

A vendéglő az ő idejükben megszokott, egyenletes színvonalon működött, ide akár tiszta munkásruhában is be lehetett ülni, nem volt előírás az elegáns öltözet!

A Jóbarát lelkes munkatársai (Forrás: ismeretlen)

A Jóbarát söntésének itókákat töltögető asszonyai (Forrás: ismeretlen)

A Jóbarát dolgozói, saját hitvallásuk alapján „hivatalsegédei” voltak (Forrás: KDK)

A vendégköre elsősorban a környék lakóiból, fiatalokból tevődött össze. Sokan kedvelték a helyet, hétvégi városi séták alkalmával gyakran tértek be családok, a mozilátogatókról nem beszélve. Számtalan rendezvény, városi esemény, bányásznap, építők napja, esküvők kedvelt helyszíne volt.

Jóbarát, alkalmi étkezéshez terítve

Érdekességként említem meg, a rendőrségen fogva tartottaknak is innen szállították a napi kosztot, „megbízható” vendéglőnek számított, mivel messze volt a reszelőt árusító vasbolt…

Kosár Pista bácsi igazi miskolci vagány volt, aki ifjúkorában öklözött, ha Barcika „sátoros ünnepein” néha egy kis csetepaté adódott, nem riadt meg. Ennek ellenére irodájában, a fogasra felakasztva egy népnevelő „tonfa” lógott, igaz, akkor még gumiból készült és a neve is másként hangzott… Használatáról nem tudok, de az is lehet, hogy csak irodadísz volt!

A Kosár családot követön több vezetője is volt az egységnek, a teljesség igénye nélkül, Barna Ernőt, korábbi felszolgálót, Kiss Pált említeném meg.

Számtalan vendéglátó szakember dolgozott a Jóbarátban, a Borsodi Vendéglátónál bevett szokás volt ez a dolgozói „cserebere”! Az elmúlt hat és fél évtized alatt a városban alig volt olyan vendéglátós, aki ne dolgozott volna ezen a helyen!

Katona Kaposvári Éva Zsuzsannától érkeztek ezek a korabeli képek, akinek a keresztpapája Barna Ernő, az üzlet egykori vezetője volt.

A Jóbarát későbbi söntésében…

A Jóbarátban is előfordult, hogy a dolgozók is koccintottak…

A Jóbarát irodájában – Barna Ernő

Vendégek között – Barna Ernő

A vendéglő életében voltak hullámvölgyek is. A rendszerváltást követő privatizáció megváltoztatta a vendéglátóhelyek pozícióját, a Jóbarát is hasonló helyzetbe került, néhány évig diszkontüzletként is működött.

Újabb üzlettípusok, kisebb alapterületű üzletek jöttek létre, az igények a gyorsétkezők, ételbárok, grillek irányába tolódtak, ezek vették át a hagyományos vendéglátás szerepét, így szűnt meg a városban sok, korábban közkedvelt hely: Barcika, Béke, valamint a Lombik étterem, Napfény vendéglő, Halászcsárda stb.

Mindenképpen meg kell említenem, jelenleg a Barcika Príma Kft., a város közétkeztetését ellátó cég működteti Jóbarát Étterem néven, igaz, a falán még mindig vendéglő felirat díszeleg, az ételválasztéka is csak kétfajta menüből áll, italválasztéka elfogadható…

Feltételezem, a Príma Kft. nem veszi rossz néven, ha korábbi fotóikból, reklámként, írásomban néhányat megosztok!

Príma Kft. – Jóbarát pultja

Príma Kft. – Jóbarát étterme

Príma Kft. – Jóbarát étterme, csinos felszolgálóhölggyel…

Príma Kft. – Jóbarát étteremében gyerekek ebédelnek…

A Jóbarát jelenlegi portálja

Nem hagyhatom szó nélkül, hogy 2015-ben Lövey Zoltán, a város díszpolgára, önkormányzati képviselő, a Barcika Príma Kft. nyugalmazott szakmai vezetője már az 1990-es évek végén felvetette ennek a létesítménynek a szükségességét. A város vezetésének jóváhagyásával, Zoltán ötlete alapján jött létre a rendkívül korszerű központi konyha, ahol naponta négy-négyezer-ötszáz adag ételt készítenek.

A városban egyedül a Jóbarát vendéglő maradt talpon, az országban lévő névrokonaival együtt, így Budapesten kettőt, de Keszthelyen, Szikszón és Zsombón is megtaláljuk őket!

Budapest

 

 

A Jóbarát vendéglő korábbi Barcikai Históriás, Képi Demokrácia Kazincbarcika hozzászólásaiból tallóztam:

Szedlacsek László Ottó: 1954-ben a bejárat fölötti lakásban kezdtem el barcikai lakos lenni, 2 éves voltam. Apám volt a „K” kisvendéglő vezetője, később a „J” étteremé is…

Pázmándiné Kinga: Bizony én emlékszem, 55-ben már megvolt, mi akkor költöztünk oda, és ez az egy kocsma volt. Talán már akkor is volt kifőzés, lehetett hordani az ebédet.

Reszegi Lajos: Sokat és sokan megfordultunk a kedvenc „K” étteremben, amikor az üzemi konyhán nem volt kielégítő a vacsora. A „J” étterem drága volt, és oda öltözni is kellett elegánsabban.

Ivák Attila: Itt ittam életem első sörét, de előtte még volt más is! Pl. a mozi, a csendőrfilmek, Louis de Funes-vel, meg a 101 kiskutya, a Fantomas-filmek, meg rengeteg csók… A 2 forintos 1-2.sorban, meg az első cigi a mozi mögött.

Bubonyi István: 1973-77 között gimnazistaként ez volt egyik törzshelyünk. Jó, iható sört lehetett kapni.

Makai József: Fölötte laktam a harmadikon 55-től 67-ig. Alattunk a másodikon Csella, az elsőn meg Kréti Józsiék! Gyerekkoromban bányásznap, építők napja alkalmával jó kis bunyókat láttam!

Szazi Mari: 50 fillérbe került a fagyi, a bal oldali ablakban árulták, jó sokszor vettem.

Csapó Attila: Emlékeztek, amikor az Odüsszeusz-sorozat ment a tv-ben, átkereszteltük „Itakának”! Hol találkozzunk? Hát az IttaKában!

Hurja Piroska: A vendéglő még mindig megvan, Jóbarát a neve, ami sokszor átalakult, diszkont- és csemegebolttá.

Julia Lassnig: Rövid ideig dolgoztam itt, többek között Andorral is, de sajnos már akkor lemenőben volt a forgalom, nem sokat kerestünk. A Jóbarát vendéglő még ma is működik, a Príma üzemelteti, ha jól tudom…

Ganyu Ágnes: Klasszikus értelemben már nem vendéglő (bár a tábla kinn van), tulajdonképpen a város egyes gyermekintézményeire főznek itt, azonkívül kihordásos ebéd a profiljuk. A rendezvényeiket a szomszédos „mozi” épületének emeletén bonyolítják, a volt gyermekkönyvtár helyén…

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .