Betekintés Kazincbarcika egykori vendéglátásába: a Népbüfé

Kajdacsy Tibor írása

Kajdacsy Tibor írása

Tudták, hogy a Lenin út és Rákóczi tér sarkán, a későbbi kellemes illatú Tejbolt, valamint remek választékú Üveg- és Porcelánbolt helyén a még bevakolatlan F jelű épületben egy népszerű, jól menő Népbüfé működött?

Az ötvenes évek a vendéglátásban is nagy átalakulást hoztak, pontosabban: nagy károkat okoztak…

„A vendéglőket, kávéházakat, eszpresszókat az ötvenes években kriminalizálták, és a ’bűnös’ polgári szokások maradványainak bélyegezte meg a korabeli propaganda” – írja Havadi Gergő az Egyes budapesti vendéglők bűnügyi „fertőzöttsége” 1955-ben című cikkében. A szerző részletesen ír a Belügyminisztérium Budapesti Főosztálya 1955. május 30-án kelt, szigorúan titkos jelentéséről. A terv elkészítésekor felmérték egyes budapesti bel- és külvárosi kocsmák, vendéglők jellegét, törzsközönségét rendvédelmi szempontból…

De ami hanyatlás, egy régi vendéglátós kultúra, hagyomány eltűnésének kezdete volt a fővárosban és más nagy múltú városokban, az a fiatal városban, Kazincbarcikán a kezdet volt…

Az 50-es évek vendéglátásában a népbüfé és a tejvendéglő volt a „sláger”, az olcsó tömegétkeztetés jegyében. A városok bővülő népességét – a kis keresetekhez alkalmazkodva – csak ilyen módon lehetett kiszolgálni. Budapesten legendás népbüfé volt például az Ilkovics büfé az akkori Marx téren, erről szintén Havadi Gergőtől olvashatunk bővebb áttekintést, a korszak (pesti) vendéglátásába pedig Bodor Ferenc írásai kalauzolnak el.

Maga a népbüfé jelleg egyébként nem a béketábor „találmánya”, Amerikában, szintén hasonló megfontolásokból,  akkoriban már elterjedtek voltak az ilyesfajta talponállók, a gyorsbüfék elődei.

De térjünk vissza Barcikára!

1954 februárjában megalakult a Sajókazincról ideköltözött városi tanács, ami az egykori A, majd Béke, később Lenin út, ma Egressy Béni út F jelű épületében kezdte meg működését. Jól megférve egyéb intézményekkel, óvodával, bölcsődével, kereskedelmi egységekkel, élelmiszerbolttal.

1954. április 4-én a Népbüfé (ezt hívták „késdobáló”-nak a barcikaiak) kezdte meg működését, mely május elsején az F épület udvarán elkészült kerthelyiséggel bővült. Esténként szalonzenére táncoltak itt a fiatalok.

Hogy milyen zenékre? Elképzelhető, hogy ezekre is: ekkor énekelte Vámosi János azt, hogy

…vagy Bilicsi Tivadar azt, hogy

…Ákos Stefi pedig csak a szépre emlékezett:

A későbbi két üzlet (tej- és üvegbolt) tereiben működött, egyik helyiségében egytálételes melegkonyhát alakítottak ki, a másikban italkimérés folyt, de fagylaltot is árusítottak. A büfét Baranovszky Ferenc nyitotta, munkatársai Szabó András, Bojszkóné Erzsike, Virág Béláné szakács, Zekéné Piroska, Juhász Klárika (Sipeky Lajosné) stb. voltak.

1956-ban zárták be a „műintézményt” az elviselhetetlen állapotok, a gyakori atrocitások és a lakók tiltakozásai miatt.

Talán ez is közrejátszott benne?

kb1

Mindenesetre ha így is volt, sokan nem értesülhettek az akkori eseményekről…

kb2

Ekkor Kazincbarcika csak státuszát tekintve volt város. A városi élet elemi feltételei bizony még hiányoztak. Részleges volt a közvilágítás, és a közbiztonság is kívánnivalókat hagyott maga után… Két utcája volt ekkor a városnak, az A, a mai Egressy Béni út, valamint a B, ami a korábbi, de a mai Építők útja.

Hogy milyen volt az élet 1954-ben a városban, arról a Históriás egy korábbi cikkében olvashatnak Szabó Jánosné, szül. Üveges Klára tolmácsolásában: Kazincbarcika 1954-ben.

nepbufe

Egytálételes gyorsétkező, söntésében búfelejtő… A kép nem Barcikán készült, az egykori népbüféket illusztrálja. Ha előkerülnek fotók, cikkünket természetesen tovább bővítjük

nepbufe2

A legendás Ilkovics a Fortepan (www.fortepan.hu) gyűjteményéből

 

 

 

One comment

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .