Berentei bányászoké lett az ötöslottó-főnyeremény ‒ kis szerencsejáték-történet

Takács Zsolt írása

1957. január 17-én a pénzügyminiszter 4/1957. számú rendeletében megbízta az Országos Takarékpénztárt a magyar lottó szervezésével. Az első húzást 1957. március 7-én tartották. Nem kellett sokat várni az első telitalálatosra, a 6. játékhéten a budapesti özv. Ring Sándorné „családi számokat” megjátszva 855 ezer forintot nyert. Az 1 milliós álomhatárt 1959-ben lépte át az öttalálatos, a 2 millióst 1964-ben. E két évszám közötti időben a Berentei Bányaüzem három dolgozójára is rámosolygott a szerencse.

A legutóbbi önkormányzati választáson a választásra jogosultak megválasztották a kazincbarcikai új képviselő-testület tagjait is, az ismert módon: elballagtak a választókörzetük választási helyiségébe, s az ott felállított fülkék egyikében beikszelték a lehetséges jelöltek egyikét.

Hogy ez hogy jön ide? Hát úgy, hogy éppenséggel más módon is bizalmat szavazhattak volna a városatyáknak, azazhogy nem szavazhattak volna, hanem például fogadásokat kötnek arra a barcikai polgárok, hogy sorsolás útján ki kerül be a helyi szenátusba…

A ma már csupán „szerencsejáték szerepet” betöltő lottó ugyanis Génuából (ma: Genova) származik, ahol az 1500-as években a városállam nagytanácsa, a szenátorok kormányzó testülete oly módon újult meg, hogy tagjai köréből évenként öten kiváltak. Az öt megüresedett helyre előbb 120, később 90 jelölt közül sorsolás útján delegálták az új szenátorokat. Ez már önmagában szórakoztatóbb és izgalmasabb lehetett, mint a mai unalmas ikszelgetés, ám hogy még szórakoztatóbb és izgalmasabb legyen, a génuai polgárok fogadásokat kötöttek a szerencsés öt személy kilétére. Két találattal már nyerni lehetett, de a legtöbbet természetesen az tehette zsebre, aki mind az öt személy nevét eltalálta. E fogadások olyan népszerűek lettek, hogy egy egész ezzel foglalkozó irodahálózatot kellett kiépíteni. Az egyik szenátor fejéből később kipattant a nagy ötlet: javasolta a városvezetésnek, hogy tegyék a játékot hivatalossá, jövedelme pedig szolgálja ezentúl az (város)állam céljait. Így is lett. A 90 jelölt neve mellé egy-egy számot írtak, és a nyereményeket úgy szabályozták, hogy minden megvásárolt sorsjegy már eleve bizonyos hasznot hozzon a kibocsátó hatóságoknak. Az olasz városállamokban sorra nyíltak a lottériák, s a játék nem csupán Itáliát hódította meg, de egész Európát.

1763-ban már Budán és Pozsonyban is szerveztek játékokat, amelynek bevételei egy része az osztrák kincstárat gazdagította, így a hazafias érzelmű polgárság egyszerűen bojkottálta a lottójátékot. A folyamatos enyhülés ezen is változtatott, így az 1868-ban létrejött Magyar Királyi Lottóigazgatóság szervezte játék bevételei a kiegyezés évétől, 1867-től kezdve évről évre milliós tételként szerepeltek az államkincstár bevételi rovatában.

Ja, a kislutri! Már hallott a kislutriról, otthon a parasztok mindig azt szokták mondani: kijött a lutrid.

‒ Nízze csak, mondok egyet ‒ szólt az öreg ‒, tegyük meg. Isten neki, legfeljebb oda lesz egy hatos. Ott van az asztal sarkán egy ezüst hatos, írja le ezeket a számokat, hónap mennyen el a nagytrafikba, osztán tegye meg lutrira. Ha nyerünk, fele a magáé. Hadd legyünk gazdag emberek. Hogy is mondta maga: nagyurak! Nagyurak!

…ezt már Pósalaky úr, a nyugalmazott tanácsos mondta Nyilas Misinek két „Ugyorjunk” közt, s a lutrit ekkoriban, egészen a második világháború végéig, hivatalosan osztálysorsjátéknak hívták, 1950-ben pedig a Tervkölcsön és a Békekölcsön váltotta fel…

Ugyorjunk mi is egy nagyot…

A bevezetőben említett 4/1957. számú rendelet – amit talán „közérzetjavítónak” is szánt az új kormány – az OTP-re bízta a magyar lottó szervezését, s a befolyt összeg 40 százaléka a költségvetést illette, 60 százaléka pedig a nyereményalapba került. A halmozódó nyereményalapot akkor (és még sokáig) nem ürítették ki teljes egészében, helyette tárgynyeremény-sorsolást tartottak, a szerencsések pedig öröklakással, gépkocsival, családi házzal vagy üdülővel lettek gazdagabbak. A legtöbb öröklakást 1958-ban sorsolták ki (60-at), a legtöbb gépkocsit 1964-ben (56-ot), a legtöbb családi házat pedig 1974-ben (43-at). Az ötös lottó nyerőszámait a kezdetektől egészen a nyolcvanas évekig a klasszikus sorsológömbből húzták.

Lottósorsolás a paksi kultúrotthonban 1967-ben. Forrás: Fortepan – Bakó Jenő

Kazincbarcikán kezdetben nem volt önálló irodája a játéknak.

A 130-as számú totó és lottó iroda ismét megkezdi Kazincbarcikán a totó és lottó szelvények árusítását és a kollektív szelvények átvételét. A miskolci iroda dolgozói minden csütörtökön 12 és 17 óra között veszik át a szelvényeket a kazincbarcikai ruházati áruházban

‒ olvasható egy 1957-es keltezésű közleményben, azonban egy év múlva a szerencsejátékot szervező Országos Takarékpénztár fiókot létesített a városban, mégpedig azon a helyen, amely – az OTP Kutyaólba költözése után ‒ 1969 óta hivatalosan is lottózóként üzemel, az Egressy út 19. szám alatt.

Forrás: KDK – Szatmári Ferenc

A Sajószentpéteri Sütőipari Vállalat (SSV) központja Kazincbarcikára települt, és 1963. január 1-jétől Kazincbarcikai Sütőipari Vállalat (KSV) néven működött tovább. Abban az évben megkezdte termelését a Berentei Vegyiművek, és útnak indították az első hipószállítmányt. Megkezdődött a városi kórház építése, és a Könnyűbetongyár is elindította a próbaüzemelést. Március végén Honthy Hanna vendégszerepelt a városban, a KMTK 3:1-re legyőzte az Egri Honvédot, májusban ittasan, féktávolságon belül lépett egy arra haladó autóbusz elé V. József sajókazai bányász. 1963 nyarán azonban egy egészen más jellegű esemény hozta lázba a városlakókat.

1963. június 5., szerda: Az Északmagyarország (ára: 50 fillér) címlapja egy könyvnapi utószóval indul, fotót közöl a lucernabetakarításról, beszámol a magyar és jugoszláv vegyipari együttműködés lehetőségeit feltáró megbeszélésekről, illetve olvashatunk egy rövid humoros írást De Gaulle-ról, a világ legfontosabb eseményeként pedig megtudhatjuk, hogy Fidel Castro befejezte a Szovjetunióban tett baráti látogatását, s hazatérve rövidesen rádió- és televíziós beszédet fog tartani. Ismerve azok hosszát, elfért volna mellette egy a kubai néppel való szolidaritási felhívás is… De más kapott helyet, mégpedig az, amelyikből egész Borsod megye értesülhetett arról, hogy letétbe helyezték az öttalálatos lottószelvényt, három család osztozkodik az 1 800 000 forintnál is nagyobb összegen, és június 12-én fizetik ki (nyilvánosan) Kazincbarcikán a főnyereményt.

A legutóbbi telitalálatos lottószelvényen tulajdonosként ifjú Papp Lajos berentei bányaüzemi géplakatos neve volt feltüntetve. A nagyértékű szelvényt már letétbe helyezték a kazincbarcikai OTP-fiókban. Kiderült, hogy az ötös találatot háromtagú lottózócsoport érte el. Ifjú Papp Lajossal Köntös Gyula 39 éves, kétgyermekes bányaüzemi gépmester és ifjú Szalánczy Gyula 27 éves, háromgyermekes bányaüzemi technikus osztozik a főnyereményen. A szerencsés lottózók elmondották, hogy a rájuk jutó összegből házat és gépkocsit vásárolnak, a pénz nagy részét pedig takarékba teszik.

1963. június 12-én, szerdán csaknem hétszáz ember töltötte meg a Béke mozi helyiségét, hogy irigykedjenek/együtt örüljenek a szerencsés nyertesekre/nyertesekkel. Ifj. Papp Lajosnak, Köntös Gyulának és ifj. Szalánczi Józsefnek, a Berentei Bányaüzem dolgozóinak ekkor fizették ki ünnepélyesen az öttalálatos nyereményt. Az OTP megyei fiókjának igazgatója köszöntötte néhány szóval a boldog nyerteseket, majd Vágó Józsefné, a kazincbarcikai OTP-fiók vezetője adta át az 1 898 535 forintot. A levonások után egyenként jutó 506 073 forintból mindössze 16 073 forintnyi összeget vettek át, a többit egyelőre takarékba tették. Az Észak másnapi száma két fotót is közölt az eseményről:

„Endrédi József elvtárs, az Országos Takarékpénztár Borsod megyei vezetője köszönti a nyerteseket és a közönséget. Előtte a másfél millió forint 10 000-es kötegekben”

“Egy nekem – egy neked”

Hogy mik voltak a nyerőszámok? Nem tudom. Ha tudnám, holnap megfogadnám…

Kazincbarcikán többször is tartottak “lottóhúzást”, 1962-ben és 1973-ban egészen biztosan, az alábbi fotó az utóbbi eseményen készült. Ülő sor, balról: Vágó Józsefné, a kazincbarcikai OTP-fiók vezetője, Takács István tanácselnök és Vékony Ernő, a pártbizottság elsőtitkára.

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..