Bemutatjuk a kazincbarcikai Regionális Környezetvédelmi Oktatási Központot

Két 1997-es esemény teszi időszerűvé, hogy a Barcikai Históriás bemutassa a városunkban több éve eredményesen működő környezetvédelmi oktatási központot, és ismertesse munkáját: 1997. április 5-7-én “Környezetvédelem a közoktatásban 1987-1997” címmel a közoktatásban dolgozó környezetvédő pedagógusok tanácskoztak városunkban, és 1997 szeptemberében – az országban elsőként – Enikő-díjjal ismerték el a központ eredményes tevékenységét.

kiss_balazsAz oktatási központ létrejöttének előzményeibe és széles körű tevékenységébe Kiss Balázs avatja be az olvasót, aki 1967-ben az Egri Tanárképző Főiskolán biológia-földrajz-mezőgazdasági ismeretekből tanári diplomát szerzett. Kiss Balázs pedagógus családból származik, és 18 éve tanít a kazincbarcikai Kazinczy Ferenc – Kertváros II. sz. Általános Iskolában, 10 éve pedig a megyében folyó környezetvédelmi nevelés szakfelügyelője és tanácsadója. És több mint 10 éve vezeti a városunkban működő környezetvédelmi oktatási központot. 1996-ban, a Föld napján a parlamentben miniszteri elismerésben részesült. 1997 szeptemberében Zalaegerszegen ő vette át az oktatási központnak adományozott Enikő-díjat.

A központ létrejöttének előzményei

A környezetvédelmi oktatási központ gyökerei, létrejöttének előzményei a ’70-es és a ’80-as évekre nyúlnak vissza. Városunk ekkor már felismerte, hogy valamiképpen ellensúlyozni kell a nagyüzemek és a növekvő motorizáció környezet- és egészségkárosító hatásait. Ezt szolgálták az évenkénti faültetések, és szinte az egész városra kiterjedő környezetszépítő akciók. Ez az idő volt az, amikor az óvodás gyermek is büszkén emlegette, hogy városunk a parkok, a szobrok városa, és méltán a megye legtisztább, legvirágosabb városa. A környezetformálás- és szépítés továbbfejlesztését jelentette a ’80-as évek elején elkezdődött Minivadon-program, amellyel városunk egyik szép természeti környezetében olyan parkot kívántunk létesíteni, amely “otthona” lehetett volna a tanulni és kikapcsolódni vágyó embereknek. Az elképzelés az országban egyedülálló volt, a mai kornak is büszkesége lehetne – vallja Kiss Balázs, majd így folytatja: Abból indultunk ki, hogy a környezeti nevelést már az óvodákban kell elkezdeni, s a nevelés lényeges eleme legyen a terepgyakorlat, valamint közvetlen környezetünk természet- és kultúrtörténeti értékeinek a megismertetése. A Minivadon megvalósítása közben érlelődött annak gondolata, hogy kapcsolódjunk be az országosan alakuló környezetvédelmi oktató-központ-hálózatba, melynek létrehozásában nagy érdemeket szerzett Szalay-Marzsó Lászlóné és Rakonczay Zoltán. Kazincbarcikán megvoltak ennek az ügynek a támogatói. Ki így, ki úgy, szép számban vettek részt a program megvalósításában. Épült, szépült a Minivadon. Egyre többen találták úgy, hogy az általunk választott út jó, követésre alkalmas.

1987 – mérföldkőnek számító év. A munka, és annak eredménye és tapasztalata sürgette, hogy a környezeti nevelésnek országos fóruma legyen. Így adott otthont városunk 1987-ben a környezetei neveléssel foglalkozó első országos tanácskozásnak. A résztvevőknek bemutattuk a Minivadont, amely mint a város egyik legszebb parkja fogadta az ideérkezőket. Létesítményei között a szabadtéri “szaktanterem”, a tanösvény, a növénybemutató, a 44 kőzetből álló gyűjtemény osztatlan sikert aratott, szinte megdöbbentette a pedagógus szakembereket.

A tanácskozás a gondolatok kicserélése mellett a kapcsolatok teremtésének is jó fóruma volt. Találkoztunk és véleményt cseréltünk az akkoriban alakult Aggteleki Nemzeti Park szakembereivel arról, hogy a közös ügyet jobban szolgálhatjuk, ha együttműködünk. Ennek első lépése a munkaterület egyesítése és kiszélesítése volt. Így lett működésünk területe Kazincbarcikán kívül a Sajó-völgy egy része, a Bódva völgye és az Aggteleki Nemzeti Park területe. Ez a tevékenységünk már a rendszerváltozás idejére esett, amikor a Minivadon-program háttérbe szorult, maga a létesítmény az enyészeté lett, s ezzel a lehetőségek sorát veszítettük el a környezet, a természet értékeinek a gyerekekkel való megszerettetése terén. Az oktatási központ léte is veszélybe került, de a megszűnésétől az Aggteleki Nemzeti Parkkal való kapcsolatunk mentette meg; szakembereik természet iránti elkötelezettségéből merítettem erőt és kitartást a központ további munkájához.

Új körülmények, új feladatok

Ebben az új helyzetben hirdettük meg az óvodásoknak az „egy óvodai csoport – egy fa”, a „természettel együtt élni, és szeretve védeni” programot, az általános iskolásoknak pedig az „egy iskolai csoport – egy fa” akciót és a játékos környezetvédelmi vetélkedőt. Térségünkben 56 óvodai csoport vett részt az éves akcióban, ami kb. 1600-1800 óvodás foglalkoztatását jelentette. Az ötfordulós környezetvédelmi játékban mintegy 200 csoport vett részt.

A környezeti nevelést nem szűkítjük le az ünnep- és a nevezetes napokra, hanem folyamatos tevékenységnek tekintjük. Rendszeres az óvodapedagógusok továbbképzése, a nyári táborokban való részvétel. Szervezeti téren is továbbléptünk. Életre hívtuk a Hernád völgyében az encsi, a Tisza vidékén pedig a tiszaújvárosi oktatóközpontot, és szakmailag, anyagilag egyaránt segítettük őket az első lépések megtételében. Ezzel sikerült elérnünk, hogy ma már megyénk egész területén szervezett környezetvédelmi nevelés folyik. Közben a mi központunk – pályázatokon nyert támogatással – regionális oktatási központtá fejlődött. A központ ma már óvodai bázisokkal rendelkezik Kazincbarcikán, Ormosbányán, Edelényben és Miskolcon. Az általános iskoláknak, a 6-10, és a 10-14 éveseknek kínálunk programokat, szakemberek irányításával.

Munkánkat támogatja a három éve alakult Tiszta Forrás Környezet- és Természetvédelmi Egyesület.

Ismerkedés a természettel

Ismerkedés a természettel

Munkánk egyik eredményének tartjuk, hogy kollégáink szakmai továbbképzés céljából eljutottak a Kiskunsági, Fertő tavi, a Hortobágyi és Bükki Nemzeti Parkba. Három országos program kezdeményezői, illetve részvevői voltunk: 1996-ban a “Természetes anyagok szerepe az óvodai munkában” címmel országos konferenciát szerveztünk; ugyancsak 1996-ban fogadtuk az osztrák közoktatási minisztérium környezeti neveléssel foglalkozó delegációját, és 1997-ben megrendeztük a már említett környezetvédelmi oktatási konferenciát. Két kiadványunkkal: a „Természeti kalauz”-zal és az „Ötlettár a környezeti neveléshez” c. segédanyaggal is hozzájárultunk a környezeti nevelés ügyéhez.

Eddigi eredményeink jól működő csapatmunkának köszönhetőek, és annak a háttérnek, amit e munkában az Aggteleki Nemzeti Park és a Kazinczy Ferenc – Kertváros II. sz. Általános Iskola jelent, ahol az oktatási központ működik. Eredményeinket országosan is elismerik, amit az Enikő-díj is bizonyít. Ez arra kötelez bennünket, hogy feladatunkat a jövőben is igyekezzünk jól teljesíteni.

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .