Élt Barcikán egy idős házaspár. A férj nem csak öreg, de beteg is volt. Talán érezte, hogy közeleg már a vég. Utolsó kívánságként arra kérte asszonyát, hogy süssön neki tököt. A feleség teljesítette a kérést, s a kis lakásban nemsokára már érezni lehetett a sütőtök illatát. És amikor megsült, az asszony bevitte urának a narancssárga színű, sült tököt. A szobába lépve látta, hogy férje sápadtan és mozdulatlanul fekszik az ágyon. Erre siránkozva mondotta:
– Szegény jó uram, mindene olyan merev, csak a töke lágy.
Egy ifjú sajókazinci házaspár az esküvő és a lakodalom után nászútra utazott. A vonat hálókocsijában töltötték az első éjszakát. Lefekvéshez készülve, az ifjú asszony megkérte a férjét, hogy forduljon el, amíg felveszi a hálóingét. Az engedelmes férj ezt meg is tette, s a fiatalasszony elővette a vasalt vászon hálóinget, s magához illesztgetve mondta:
– Milyen szép fehér, milyen hosszú és milyen kemény.
A férj, aki szintén készülődött, ezt hallván megszólalt:
– Julcsa, te lesel?
Házasságkötéshez kapcsolódik az 1998-ban előfordult következő eset is: Annak rendje-módja szerint a házasuló felek a két tanúval az esküvő időpontjában megjelentek az anyakönyvi hivatalban. Miután a szükséges teendőkkel végeztek, az anyakönyvvezető megkérte a két tanút – két, kissé idős férfit –, hogy üljenek be a házasságkötő terembe és ott várják meg az esketést. Nem sokkal ezután a nászinduló dallamára az anyakönyvvezető kíséretében a menyasszony és a vőlegény, és őket követve a násznép is bevonult a terembe. Az anyakönyvvezető ekkor vette észre, hogy a tanúk az ifjú pár helyére ültek. A zene miatt nem tudta felszólítani őket, hogy adják át a helyet a házasuló párnak. Ezt, a násznép nagy derültségére csak némi arcjátékkal és a tanúk helyére irányuló mutogatással sikerült elérnie.
