Barangolás a Sajó-parton

Kismarton Zsolt írása

Kismarton Zsolt írása

Nem lennék igazságos a lakhelyemhez, ha nem vezetnék egy túrát a Sajó-partra. Ez a folyó évszázadokon keresztül befolyásolta elődközségeink életét, de akár csak pár évre is elegendő visszamennünk, hogy a valódi erejével és környezetünkre gyakorolt hatásaival tisztában legyünk. Ne felejtkezzünk el a 2010 nyár elején történt hatalmas árvízről, mely teljes Felső-Barcikát ellepte, vagy 1974. október 23-áról, amikor a leghatalmasabb károkat okozta a környékünkön, eltörölve a föld színéről a Sajó-parti kolóniát.

De a Sajó másról is „mesél”’ nekünk… A jelenlegi érintetlensége miatt ezen a környéken is fellelhetjük elődközségeink történelmi emlékeit, melyet sajnos oly kevesen ismernek. 😥

Emiatt is megfelelő alázattal kell a Sajó felé fordulnunk, így a túra bejárásánál is célszerű utánanéznünk, hogy mi várható a Sajón. Mivel sokat fogunk gyalogolni az ártérben, célszerű a Sajó vízmagasságával tisztában lennünk, már csak azért is, mert a folyónk képes pár óra alatt is 1 métert emelkedni!

Igaz, hogy a túra egyáltalán nem nehéz, de vannak veszélyforrások, amikre oda kell figyelnünk. A Sajót már említettem, de ne felejtkezzünk el a vasútról sem. Fővonalat is keresztezni fog az utunk, valamint gyalogolni fogunk a régi 95-ös rudabányai vasút sínjein is. Igaz, hogy ezt a vonalat már régen nem használják – a sínek állapota ezt világosan mutatja –, de a vonal járható, így főleg majd a hidakon való átkeléskor alaposan tájékozódjunk afelől, hogy nem téved-e egy-egy vonat ezekre a sínekre.

Egy kicsit még visszatérve a Sajóhoz… TILOS a vízbe belemenni, Magyarország egyik vadvizéről beszélünk, és sajnos a közelmúltban is szedett áldozatot a Sajó Kazincbarcikánál. A másik a meredek partok. NE álljunk ki a szélére, mert könnyen a kavargó Sajóban találhatjuk magunkat!

A fent említett veszélyforrások miatt is SEMMILYEN FELELŐSSÉGET NEM VÁLLALOK A TÚRA BEJÁRÁSÁVAL KAPCSOLATBAN!

Miután kellően elrettentettem a Kedves Érdeklődőket ettől a túrától 😆 , azért megemlíteném, hogy a szabályok betartása esetén SEMMILYEN veszélyt nem jelent a kirándulás megtétele. Minden veszélyes helyen felhívom majd a figyelmet, hogy mire kell vigyázni.

A kirándulás akkor lesz a leglátványosabb, ha egy napsütéses őszi napot választunk ki, amit megelőzően is száraz volt az idő, és a Tátrában sem esett sok eső.

Lássuk hát az adatokat!

14rterkep1

A túra útvonala (Térképalap: turistautak.hu)

  1.: 95. vasútvonal Sajó hídja
  2.: Bika-rét
  3.: Hősök kertje
  4.: A volt deltavágány hídmaradványa
  5.: 95. vasútvonal ártéri hídja
  6.: A volt barczikai malom helye
  7.: A volt 1000 mm-es rudabányai kisvasút töltése
  8.: Szeles I. tó
  9.: Szeles II. tó
10.: Északi félsziget a Sajón
11.: A volt 1000 mm-es rudabányai kisvasút hídjának északi pillére
12.: Zúgó a Sajón
13.: A volt 1000 mm-es rudabányai kisvasút hídjának déli pillére
14.: Déli félszigetek a Sajó-parton
15.: A felső-barczikai református templom

Távolság: ~ 11 km
Szintemelkedés: ~ 40 méter
Szintsüllyedés: ~ 40 méter
Szintkülönbség: ~ 80 méter

14rterkep2

A Sajó által elfoglalt terület árvíz idején (Térképalap: turistautak.hu)

Mint ezen a második térképen is jól látható, a Sajó magas vízállása esetén a túra megtétele LEHETETLEN!

Most nem adtam szintrajzot a túrához, ugyanis a szintemelkedések és süllyedések annyira elenyészőek, hogy majdnem síkon fogunk gyalogolni.

14r00

A Sajó 2010 júniusában a vasútállomásról fotózva. Az eredeti medre a távolban lévő fák mögött van! (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

Induljunk hát el! Most a hivatalosan Kossuth utca 1. nevű buszmegállóból indulunk. (Ez nagyjából a 26-os főúton, a Vasvári tér végénél található.) Menjünk egy kicsit Miskolc felé, majd a Kenyérgyári utcába forduljunk be, balra. Haladjunk teljesen egyenesen mindaddig, amíg a műút hirtelen balra nem kanyarodik. (Ez már a Gorkij utca.) Egyenesen egy ösvény halad, menjünk tovább ezen! Elérjük a 92-es vasúti fővonal vágányait. Itt alaposan nézzünk szét, hiszen személyvonatok és tehervonatok is felbukkanhatnak az első vágányon! A második vágány az ún. „B” vágány, ezt mostanában nem igazán használják, de óvatosságból ennél is nézzünk szét! Miután átkeltünk a vasúton, az ösvény folytatódik teljesen a Bika-réten át a 95-ös vasútvonal Sajó-hídjáig. Itt másszunk fel a töltésre a hídhoz. Ez egy központi helye a mai túránknak.

14r01

A Gorkij utcából fotózva: jobbról jöttünk, balra – az ösvényen – haladunk tovább (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r02

Ösvény a vasút felé (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r03

Átkeltünk a vasúton. Előttünk a „B” vágány, hátrébb a 92-es fővonal vágánya. (Veszélyes hely!) (Fotó: Kismarton Zsolt)

A veszélyt igazán az jelenti, hogy a vonatok sebességét nagyon nehéz megbecsülni! Ugyanebbe a hibába esnek azok az autósok, akik a vonatok elé hajtanak… Ha vonatot látunk, NE próbáljunk meg átkelni a síneken, kellő távolságból várjuk meg, amíg a szerelvény elhalad…

14r04

A Bika-rét szélén átvezető ösvény. Háttérben a 95-ös vasútvonal Sajó hídja (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r05

A Bika-rét. A háttérben láthatóak a „Hősök kertjében” álló vadgesztenyefák (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r06

A 95-ös vonal Sajó-hídja… (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r07

…és a Sajó (Fotó: Kismarton Zsolt)

Itt egy kis kerülőt javasolnék a túrázóknak. Ha nem megyünk fel a töltésre, akkor jobbra egy elég rossz állapotú ösvény indul el. Vágjunk át ezen a Bika-réten! Egy kis idő múlva elérjük a Kazincbarcika egyik elfeledett nevezetességét, a „Hősök kertjét”. Az obeliszk talpazata még megvan, és megtalálható a ledöntött feliratos kő is.

A Bika-rét annak idején a sajókazincziak kedvelt sporthelye volt, ezért építették ide a „Hősök kertjét”’. Hat vadgesztenyefát állítottak itt, melyeknek mindegyikének az aljába egy-egy sírt készítettek. (Valójában ezek nem sírok!) Sajnos a sírhelyek már teljesen elpusztultak, csak a központi emlékmű talpazata és ledöntött köve van meg. Miután a „Hősök napi” – most Gyermekek Napja ‒ sportversenyek a Bika-réten véget értek, átvonultak ide, és megemlékeztek az elesett hősökről.*

14r08

A „Hősök kertje” (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

Milyen volt ez a hely, kiknek és minek állítottak emléket? Igaz, hogy azóta csak kb. 100 év telt el, de a nyomára bukkanni nagyon nehéz. Feltételezhetően trianoni emlékhely volt, mivel az I. világháborúban elesettek emlékére állítottak egy emlékművet a sajókazinczi volt Templom téren. (Most egy játszótér található a helyén.) További nyomozást és a hely karbantartását igényelné ez a különleges helye Kazincbarcikának…

14r09

A deltavágány volt Sajó hídja (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

Ha ettől a helytől kicsit jobbra, majd balra fordulunk, egy földút vezet tovább egyenesen. Balra tőlünk fiatal fák rengetege lesz. (Ezt a helyet a régi térképek katonai temetőnek jelölik, ellenben semmilyen jel nem mutat arra, hogy valójában itt akár csak egy sír is lenne…) A földút egy idő után felkapaszkodik egy töltésre, ahol forduljunk balra, így áthaladunk a fiatal erdőn. A lábunk alatt fel-feltűnnek majd a vasbetonból készült vasúti talpfák. Ez az út minket a volt Szuhakálló‒Berente szén-pu. közti deltavágány hídjához vezet.

A hidat 1954-ben építették, hogy az egyébként is túlterhelt kazincbarcikai vasútállomást tehermentesítsék. Az építése is különleges volt, először a híd épült meg, majd csak ezek után terelték a Sajót alá. Ezen haladtak át az Ormosbánya felől érkező szénvonatok egyenesen a berentei szénpályaudvarra. Szintén ezt a vágányt használták a Rudabányáról érkező vasércvonatok is, hogy egyenesen a diósgyőri kohóba juttassák a rakományukat. A síneket a 2000-es évek elején felszedték, de elérve a Sajó-partot, megtekinthetjük a Sajón átívelő vasúti híd maradványait. A hidat átkelésre használni már TILOS és ÉLETVESZÉLYES!

Miután ezt a két történelmi emléket megtekintettük, térjünk vissza a 95-ös vasútvonal Sajó hídjához! Az eddig megtett kerülő útvonala nem több, mint 1,2 kilométer.

Alaposan nézzünk szét, hogy nem jön-e vonat, és keljünk át a hídon! Sajnos már ezt a hidat is kezelésbe vették „szorgos kezek”, így a korlátok már le vannak vágva, és a célnak megfelelően hulladékként fejezték be pályafutásukat valamelyik vastelepen… 😥 Így legyünk óvatosak! Megjegyezném, ha egy vasúti pálya nem belátható, érdemes odafigyelni a sínek hangjára. Ha ún. „ciripelő hangot” hallat a vágány, akkor biztosak lehetünk abban, hogy vonat fog nemsokára érkezni!

Gyalogoljunk a sín mellett tovább. Nemsokára meglátjuk a híres 95-ös vonal ártéri hídját, de előtte – jobbról – talpfák fognak feltűnni. Itt csatlakozott a deltavágány bele a 95-ös vonalba. A híd előtt – szintén jobbra – már vasbeton talpfákat is észrevehetünk, ez a delta kihúzóvágánya volt egykoron. Valamikor itt egy őrház állt, a helyét sem találtuk meg…

Ez a híd csak 1978-tól szolgálja a vasutat. A már felemlegetett 1974. október 23-a tette lehetővé a megépítését, mivel ekkor a Sajó egyszerűen elmosta a régi hidat. Szinte azonnal új ideiglenes hidat emeltek a helyére, mert az országnak szüksége volt a vasércre és a szénre. Ez a végleges híd csak 1978-ban került a helyére, a régi híd mellé. Az időpontról árulkodik a „Diósgyőr 1978” felirat a hídon lefektetett sínekről.

14r10

Ártéri ligetes erdő és rét. Ezek főleg a Sajó északi partjára jellemzőek (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r11

A Sajó egyik holtága, tőlünk balra (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r12

Itt csatlakozott be a 95-ös vonalba a berentei deltavágány (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r13

A deltavágány kihúzója a Sajó ártere felé (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r14

A híres ártéri híd a 95-ös vasútvonalon (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r15

Az építés dátuma: 1978 (Fotó: Kismarton Zsolt)

Kelljünk át a hídon! (Óvatosan.) Addig menjünk a sínek mentén, amíg egy földút nem keresztezi az utunkat. Itt nézzünk szét északra, hiszen rengeteg település a látóterünkbe kerülhet. Forduljunk balra, és kövessük a földutat. Ez már az északi töltés. Utunkat balra ligetes erdők és rétek követik, jobbra pedig szántóföldek és szép kilátás a környező településekre. Haladjunk a gáton mindaddig, amíg jobbra egy holtág fel nem tűnik. Ezt követi egy szarvasmarhatelep, majd szintén jobbra egy újabb holtág. Ez az a környék, ahol több száz évig a barczikai vízimalom állt a hídjaival együtt. Sajnos már semmi sem látható belőlük, hiszen a gát építésekor, valamint a Sajó szabályozásakor minden nyomát eltüntették. Így csak elmélázhatunk azon a múlton, amikor még szekerek hozták a búzát megőrlésre, valamint a hídpénz megfizetése után a túlpartra juthattak az utazók…

14r16

Tőlünk jobbra látható Szeles-akna meddőhányói (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r17

Mucsony (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r18

Az utunkat keresztező gát. Itt balra fordulunk! (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r19

Az északi gáton (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r20

Jobbra tőlünk szántóföldek és Szuhakálló (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r21

Balra tőlünk ligetes erdő és rét, a háttérben Kazincbarcika hegyeivel (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r22

Az északi gáton (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r23

Jobbra tőlünk a levágott Sajó-kanyarulat. Ezen a környéken állt a barczikai vízimalom (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r24

Szarvasmarhatelep a holtág ölelésében (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r25

Balra pillantva megláthatjuk a Hegyes-tetőt is (Fotó: Kismarton Zsolt)

Továbbhaladva egy idő után a jobb oldalon észrevehetünk egy töltést, amelyik folyamatosan emelkedve a gátba fut. Már nem járható, gaz fedi. Ez a volt 1000 mm-es rudabányai kisvasút töltése. A gát túloldalán a töltés már nem látható, valószínűleg a gátépítésekor és a Sajó áradásaikor tűnt el. Tőlünk balra egy földút vezet lefelé. Ezt a helyet jegyezzük meg, de most haladjunk el mellette. Egy idő után egy földút indul el a gátról jobbra. Térjünk át rá! Ez az út a szelesi I-es tóhoz vezet. Mire az út végéhez érünk, már láthatjuk a tavat. Szép, tiszta vizű tó, ellenben fák nem igazán láthatóak a környezetében. Itt forduljunk balra, haladjunk el a tó mellett, és egy bal kanyarral kapaszkodjunk vissza a gátra. Továbbhaladva újból egy jobb oldali út indul el innen, megint térjünk rá! Ez az út a szelesi II-es tóhoz vezet. Ez a tó szimpatikusabb a számomra, igaz, hogy kisebb, de körben fák övezik. A tónál itt is forduljunk balra, és haladjunk el a tó mellett, majd a tó végénél szintén egy földút indul el balra, vissza a gátra.

A szelesi tavak környékén ellenben több földút van, mint amit a térképek jelölnek. Annak az útvonalnak, amit megadtam, egy része nincs a térképeken, de egyértelműen követhető. Ha kedvünk van hozzá, a tavak is körbejárhatóak!

14r26


Jobbra az utunktól láthatjuk a volt 1000 mm-es rudabányai vasút töltését (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r27

A jobb oldali út vezet le a szelesi I-es tóhoz (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r28

A szelesi I-es tó (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r29

A szelesi I-es tó mellett (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r30

A gátról szépen látható a Babits úton álló 10 emeletes épület (Zoomolt fotó!) (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r31

Újra a gáton (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r32

Ez a jobb oldali földút pedig a szelesi II-es tóhoz vezet minket… (Fotó : Kismarton Zsolt)

14r33

A szelesi II-es tó (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r34

A szelesi II-es tó mellett (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r35

A bal oldali földúton megyünk tovább (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r36

Ez a földút nincs a térképeken, ellenben egyértelműen a gátra vezet (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r37

Felérve a gátra egyenesen Sajókaza felé látunk el, balra pedig egy földút vezet. Itt fordulunk vissza (Fotó: Kismarton Zsolt)

A gátra felérve elértük túránk legtávolabbi pontját. Itt is megadnék egy lehetséges útvonalat, habár a bejárását nem javaslom… Balra egy földút indul el az ártér felé, ami egy ideig szántóföld mellett halad. A szántóföld végénél egy nagy fa áll, aminek a bal oldalán indul el az ösvény egy nagyobb félsziget felé. Innentől kezdve érthető meg, hogy miért nem javaslom ezt az útvonalat. Egyre gazosabb, majd embermagasságú csalánon, gazoson kell áthatolnunk ahhoz, hogy a félszigetre érhessünk. Miután elérjük a félszigetet, egy fákkal és gazzal benőtt területre érünk, ahonnan valódi kilátás nem nyílik a Sajóra. Utunk során szerencsére egy-két horgászhely ezt kárpótolja, de emiatt az utat nem érdemes megtenni… A kerülőút távolsága oda és vissza 1,1 km.

14r38

Kilátás a Sajóra egy horgászhelyről (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r39

Kilátás a Sajóra egy horgászhelyről (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r40

Visszafordultunk… (Fotó: Kismarton Zsolt)

A gátra visszaérve induljunk el vissza, Kazincbarcika felé mindaddig, amíg el nem érjük a volt 1000 mm-es rudabányai vasút töltését. Most bal oldalon fog elhelyezkedni nekünk. Itt – jobbra – egy földút vezet le a rétre. Induljunk el ezen lefelé mindaddig, amíg szemben észre nem veszünk egy „kis dombot” a Sajó partján. A réten átvágva menjünk a dombhoz, és kapaszkodjunk fel rajta. Az utunk során balra és jobbra is láthatjuk a volt kisvasút kilométerköveit, igaz, már olvashatatlanul. A végénél már egyértelműen látszik, hogy miért is jöttünk ide. Ez a volt 1000 mm-es rudabányai kisvasút Sajó-hídjának a volt északi pillére. Az iparvasút 1902 és 1929 között közlekedett ezen a hídon Barczika állomása és Rudabánya között. Miután a kisvasút megszűnt, a hidat a gyalogosok és az autósok vették a birtokukba teljesen 1969-ig, amikor is az UVATERV a statikai állapota miatt elbontását javasolta.*

Ha a dombról lejövünk és jobbra alásétálunk, nagyon jól megfigyelhető a töltés és a hídpillér. Képzeljük el, hogy valamikor itt egy félkörív sziluettes vashíd állt! A Sajó nagyon alacsony vízállása esetén ‒ erről a pontról ‒ megfigyelhetők még a vashíd építése előtti, vörösfenyő cölöpös híd maradványai a folyóban. (Ehhez a Sajó vízállásának ezen a ponton fél méter alatt kell lennie!)

14r41

Szép fa az ártéren (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r42

Ezen a földúton jöttünk le a gátról (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r43

A rét, majdnem szemben a töltéssel (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r44

A volt iparvasúti hídhoz vezető töltés (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r45

A töltésen (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r46

A híd pillérén. Innen látszik a Sajó és a szemben lévő töltés és pillér is (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r47

A töltés és a pillér alatt (Fotó: Kismarton Zsolt)

A pillér alól kikászálódva – jobbra ‒ egy ösvény indul el a Sajó-parton a Sajó, a fák és a rét között. Haladjunk ezen tovább! A jobb oldalon fel-feltűnik a Sajó, míg a bal oldalon rétek, ligetes erdők váltakoznak. Egy idő után jobbra, a Sajóhoz egy kis földút csonk indul lefelé. Ez egy zúgóhoz és egy gázlóhoz vezet minket…

Valamikor ezen a területen jártak át a Sajókazincziak – alacsony vízállás esetén – a túlpartra. Jelenleg a Kazincbarcika felőli part már túl meredek ahhoz, hogy itt az átkelés lehetséges lenne. Ennek ellenére gyönyörködhetünk a folyó gyors folyásában és hangjában.

14r48

A Sajó-part (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r49

Az ösvény (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r50

Jobbra tőlünk a Sajó (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r51

A gázló (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r52

A zúgó (Fotó: Kismarton Zsolt)

Továbbhaladva az ösvényen most már figyeljünk arra is, hogy előttünk egy holtág lesz, amin átkelni nem tudunk. Így a lehető legközelebbi helyen forduljunk balra, hogy visszatérhessünk a gátra. A gáton forduljunk jobbra, és körülbelül 100 méterrel az ártéri vasúti híd előtt lesz egy földút, szintén jobbra. Kelljünk át ezen a földúton a réten, ami egy idő után felkapaszkodik a 95-ös vasút töltésére. (Figyeljünk nagyon oda a vonatokra!) Jobbra fordulva haladjunk a vasút mentén, majd keljünk át a vasúti hídon. Mihelyst átértünk, jobbra egy ösvény indul el lefelé. Ereszkedjünk le a töltésről az ösvényre, és menjünk végig rajta.

14r53

Ezen az úton megyünk vissza a gátra (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r54

Itt megy le a rétre a földút (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r55

Így már jobban látszik a követendő földút (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r56

A rét (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r57

Itt kapaszkodunk fel a vasúti töltésre (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r58

A hídtól jobbra induló ösvény (Fotó: Kismarton Zsolt)

Ezen az ösvényen és időnként földúton haladunk tovább a Sajó mellett. A Sajó déli partja ezen a szakaszon egész más képet mutat, mint az északin. Itt a földút eléggé közel fut a folyóhoz, és rengeteg ösvény van jobbra tőlünk, ahol a Sajó-partra kimehetünk. Kis zugokat találhatunk, ahol a folyót figyelve a fáradt lábunkat megpihentethetjük. (Ezt teszik a hajléktalanok is, akik egy-egy ilyen zugba „bevetik” magukat.

Körülbelül az utunk közepénél fel kell kapaszkodnunk egy kis dombra. Ez a volt 1000 mm-es rudabányai iparvasút felvezető töltése a hídra. Ha egy kicsit a domb tetején jobbra begázolunk a gazba, láthatjuk a volt híd déli pillérét is.

Az utunk végénél egy betonnal kirakott csatornához érkezünk, ahol a földút hirtelen balra fordul. Ha nincs kedvünk a csatornán átugrani, akkor a földutat követve elérhetjük a kazincbarcikai állomás Sajókaza felőli vasúti átjáróját.

14r59

A Sajó egy „zugból” fotózva (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r60

A Sajó-parti ösvény (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r61

A Sajó (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r62

A Sajó (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r63

A szemben lévő zúgó. Ma már jártunk ott a túlparton… (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r64

A Sajó (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r65

A Sajó (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r66

A balról érkező emelkedő töltés (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r67

Az 1000 mm-es rudabányai iparvasút volt Sajó-hídjának a déli pillére (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r68

A Sajó a pillérről fotózva (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r69

A Sajó (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r70

A Sajó (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r71

Egy érdekes fa a Sajó-parton (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r72

A Sajó-parti földút (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r73

Csővezeték a Sajó felett (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r74

A Sajó-parti földút és ösvény (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r75

A Sajó kis szigettel (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r76

A Sajó (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r77

A Sajó (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r78

A csatorna. Ezen kell – egyenesen – átkelnünk (Fotó: Kismarton Zsolt)

Ha átkelünk a csatornán, egy újabb ösvény vár minket. Ezen elindulva – nemsokára jobbra –, a Sajó-part felé egy kitaposott, nagyon jó állapotú ösvény indul el, amin egy félszigetre jutunk. Innen szétnézve gyönyörködhetünk a Sajóban, a szemben lévő meredek folyópartban, valamint a kavicsos talaj enyhe lejtéssel merül a Sajó habjaiba. Tökéletes helye lenne egy vadvízi evezős táborozóhelynek…

Ha jobbra tekintünk, egy kis rejtett ösvény indul el a Sajó-parton. Pár tíz méter után egy „majdnem” szigetre érünk. (Azért csak majdnem, mert pont az ösvény szélességének megfelelően nem áztatja a Sajó.) Ugyanolyan kilátással rendelkezik ez a hely, mint az előző, ellenben eldugottabb, rejtélyesebb.

Ha az ösvényeken visszatérünk utunkra, egy enyhe bal oldali kanyar után egy meredek partra érünk. Itt óvatosan közlekedjünk, ne menjünk ki a part szélére! Továbbhaladva az út hirtelen balra fog fordulni, és ez a földút is a kazincbarcikai állomás Sajókaza felőli átjárójához fog vezetni minket.

14r79

Itt át tudunk kelni a csatornán… (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r80

Kilátás a Sajóra (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r81

Ez a jó állapotú kitaposott ösvény vezet a Sajó-partra (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r82

A félsziget (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r83

A félsziget (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r84

A félsziget, szemben a „majdnem” szigettel (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r85

Itt van a rejtett ösvény, ami a „majdnem” szigetre vezet (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r86

A ”majdnem” szigeten jobbra tekintve (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r87

A „majdnem” szigettel szemben lévő meredek Sajó-part. Pár fa nem ártana oda! (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r88

A „majdnem” sziget (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r89

Visszatérve a földútra (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r90

Fotó a meredek Sajó-partról (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r91

A meredek Sajó-part (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r92

A meredek Sajó-part (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r93

A szemben lévő félsziget az északi parton (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r94

Már balra fordultunk, Kazincbarcika és a Bükkhát felé haladunk (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r95

Itt balra, majd jobbra, és már a vasúti átjárónál is vagyunk… (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r96

A Sajókaza felőli vasúti átjáró (Fotó: Kismarton Zsolt)

Miután az átjárón – a fénysorompó jelzésére nagyon odafigyelve! ‒ átkeltünk, először forduljunk balra, majd majdnem azonnal jobbra. Ez a Lorántffy Zsuzsanna utca. Menjünk végig az utcán. Nagyon sok szép – új építésű – ház található itt. Az utca végénél forduljunk jobbra, és ezen az utcán is menjünk végig (Táncsics Mihály utca). Itt már régi, akár a XIX. században épült házakat is láthatunk. Az utca vége felé elhaladunk a volt felső-barcikai kultúrház mellett – jobbra lesz, elég rossz állapotban. Az utca végén jobbra fordulunk (Budai Nagy Antal utca). Itt szinte azonnal balra megtekinthetünk egy szekérbeállós, régi tornácos házat is. (Az udvarba – kintről – betekintve látszik a nagyon szépen kialakított hosszú, tornácos ház, mely oly jellemző volt Felső-Barczikára.) Az utca végén egy teret érünk el, ez a Bocskai tér. 2000-ben vette fel a nevét, és egy nagyon szépen kialakított és karbantartott területe Kazincbarcikának, melynek a szemközti oldalán áll a város másik országosan védett régészeti műemléke – a felső-barczikai református templom. A téren emlékhelye van az I. és II. világháború felső-barczikai elesettjeinek, valamint emlékhelyet állítottak a trianoni békediktátum emlékére is.

Ez a templom nagyon különleges. Bal oldalán egy vakablakot láthatunk, ami már a XII. században (!) is létezett. A régészeti feltárások arra mutatnak, hogy valószínűleg körtemplom állt a mai templom helyén.

14r97

A Lorántffy Zsuzsanna utca (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r98

Az utca végén erre megyünk tovább – jobbra – a Táncsics Mihály utcában (Fotó: Kismarton Zsolt)

14r99

A szekérbeállós – belül tornácos – felső-barcikai ház a Budai Nagy Antal utcában (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

14r100

A felső-barcikai református templom (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

A téren forduljunk vissza, és gyalogoljunk az útelágazásig, ellenben most egyenesen menjünk tovább. Elérjük a 26-os főutat, és már látszik is a mai túránk végpontja, a kazincbarcikai Tesco áruház…

Mivel a túránk rengeteg történelmi emléket érintett, így azon Kedves Olvasóknak, akik a részletesebb történetük iránt érdeklődik, azt javaslom, hogy olvassa el a Kazincbarcika története röviden – kicsit másképp cikksorozatomat is, ahol ezeknek a helyeknek a teljes leírását is megtalálhatják…

*: Köszönet az információkért Husonyicza Gábornak.

One comment

Hozzászólás