Ballada a fedett uszodáról

A fedettuszoda hányatott történetét, illetve történetének egy részecskéjét 1987-88-ban egy ballada is megörökítette. A címe: Ballada nem tizenkét, csak a két kőművesről. Közzétételének aktualitását a Fedettuszoda tavalyi üzembe helyezése szolgálja.

Tolnai és Takács összetanakodék,
Hogy fedettuszodát ők felépítenék,
Hogy felépítenék százötven milljóért,
Százötven milljóért, s benne a tehóért.

Az építkezés helyén ők meg is jelentek,
S az építéshez már majdnem hozzá is kezdettek.
De ekkor hirtelen arra is rájöttek:
Kevés a százötven, kellene még ötven.

Megint tanakodék Tolnai és Takács,
Hogyan hozzák össze a hiányzó dohányt.
Míg elvégre ilyen gondolatra jöttek:
Bevetünk minden lehetséges fegyvert,
Képviselőnőt és elnökhelyettest.
Ad majd a megye is – véli a Tolnai,
A vébében ő fog majd ezért szólani.

Nem kell ide fedett, mondja egy akarnok,
Épüljön fel inkább a vásározócsarnok,
Meg gázvezeték a Május 1. utcában,
Út és csatorna a Kertek városában.

Elnökhelyettesünk meg emígyen szóla:
Főnököm, főnököm, nem vezet ez jóra,
Az elmúlt éjszaka szörnyű álmom vala,
A fedettuszoda nem épül meg soha.
Meglásd, az uszodába majd belebukunk,
S vele együtt mi is örökre elúszunk.”

De a két kőműves nem hallgat a szóra,
Mindent feltettek ők a lubicko-lóra.
Vallják rendületlen: meg kell annak lenni,
Nem szabad azzal ismét befürdeni.
Ezért az építést nagy bőszen elkezdik,
Közben a pénzforrást tovább is keresik.

Rakják már a falat, épül a medence,
Hogy tudjon majd úszkálni Pista és kis Bence.
S ha a falai folyton ledőlnének,
Lokálpatrióták segítségre jönnek.
Boldogan vállalnák áldozatok sorát:
Sok férj falazná be asszonyát, anyósát.

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .