A szobrot (Somogyi József: Anyaság. Anya gyermekével) 1963-ban állították fel az Építők úti (V-ös sz.) óvoda kertjében. Expresszív alkotás, amely igen érzékletesen mutatja anya és gyermekének intim kapcsolatát, melegségtől áradó összetartozását. Ruhátlanságuk fokozza a tiszta, hús- és vérből való együtt lélegzést, örömmel teli boldogságot. A karok, a kezek egymás felé fordulása a kapcsolat őszinteségének báját sugározza. A két portré nem tipikus modell, hanem érzetünkben minden anya és gyermek portréja. Életerősek, vidámak és harmonikusan fonódnak eggyé. A plasztika messziről is sejteti az intézményben folyó tevékenység jellegét.
A szobor Somogyi József (Fészerfalva, 1916.) Munkácsy- és Kossuth-díjas, Érdemes Művész alkotása. A főiskolán többi között Aba Novák Vilmos és Kisfaludy-Stróbl Zsigmond voltak a mesterei. 1940 óta szerepel hazai és külföldi rendezvényeken. Számos önálló kiállítása volt. Nagyobb anyaggal szerepelt az 1970-es Velencei Biennálén.
A szobrászat minden műfajában otthonos, sokoldalú és témagazdag alkotó, aki feladatait fölényes formabiztonsággal oldja meg.
Közösségi etikája elsősorban a köztéri szobrászatban találta meg igazi területét (Szántó-Kovács-emlékmű, ceglédi Dózsa-szobor stb.), de jelentős a szűkebb környezetéből és emlékeiből merítő kisplasztikai munkálkodása is.
A szobrot (Somogyi József: Anyaság. Anya gyermekével) 1963-ban állították fel az Építők úti (V-ös sz.) óvoda kertjében. Expresszív alkotás, amely igen érzékletesen mutatja anya és gyermekének intim kapcsolatát, melegségtől áradó összetartozását. Ruhátlanságuk fokozza a tiszta, hús- és vérből való együtt lélegzést, örömmel teli boldogságot. A karok, a kezek egymás felé fordulása a kapcsolat őszinteségének báját sugározza. A két portré nem tipikus modell, hanem érzetünkben minden anya és gyermek portréja. Életerősek, vidámak és harmonikusan fonódnak eggyé. A plasztika messziről is sejteti az intézményben folyó tevékenység jellegét.
