Átalakulóban a Sajómenti Ipari Kisszövetkezet

A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. tv, valamint az I. tv. hatályba lépéséről szóló, ugyancsak 1992. évi II. tv. a Sajómenti Ipari Kisszövetkezetet is válaszút elé állította. A nagy kérdés az volt: megmarad-e és tovább működik-e ez a várossal majdnem egyidős gazdasági szervezet, vagy pedig a törvény adta lehetőség alapján más szervezeti formában végzi tevékenységét a jövőben.

Az 1992. október 30-án megtartott közgyűlésen

  • a tagok túlnyomó többsége továbbra is a szövetkezeti formát választotta,
  • három fő, a szövetkezet vagyonának kb. 10 %-ával kiválik,
  • a konfekció-részleg társasági formává – Kft-vé – alakul a szövetkezet és a részleg dolgozóinak 50-50 %-os vagyoni apportjával.

Ezzel 1993. január 1-jével megszűnik a Sajómenti Ipari Kisszövetkezet, amely 1955. augusztus óta működik Kazincbarcikán. Akkori létrejöttét két körülménynek köszönhette:

1. a gyorsan növekvő városban megjelentek olyan igények, amelyeket – az egyéni kisipar visszaszorulása miatt – szövetkezeti formában lehetett kielégíteni,
2. elfoglaltságot és némi kereseti lehetőséget kellett nyújtani a városban élő, kisipari szakmával rendelkező idősebb embereknek.

A 20-30 fővel megalakult Kisipari Termelő Szövetkezetben (KTSZ) cipész-, férfi szabó-, villanyszerelő- és lakatos részleg kezdett működni, 1957-ben elsődlegesen a nők foglalkoztatása végett új részleggel – konfekcionálóval – bővült. Nem sokkal később egyesült a városban működő Vas- és Fémipari KTSZ-szel, s 1960-ban már nyolc ipari tevékenységet végző részleg próbálta kielégíteni a fejlődő város lakóinak szolgáltatás iránti igényeit. A már említetteken kívül ekkor szobafestés-mázolásra, óra-, rádió- és tv-, háztartási kisgép javításra, üvegezésre és képkeretezésre is vállalkozott a szövetkezet. A mind eredményesebben dolgozó szövetkezet első ízben 1964-ben részesült magas elismerésben: Kiváló Szövetkezet címet kapott. Ez ösztönzést jelentett a további fejlődésben, amely a következő években újabb tevékenységek bevezetésében, ezzel együtt a termelési- és a szolgáltatási érték, valamint a létszám növekedésében is kifejezésre jutott (176 fő). A 60-as évek felé orkánkabátot gyártottak, a konfekcionáló részleg nyugati exportra termelt, s a városban – az igényekhez igazodva – bővítették a szolgáltatást: Berentén hozom-viszem cipőjavítást, a Szénosztályozónál harisnya-szemfelszedést végeztek. Az osztályozónál dolgozó nők reggel, a műszak elején leadták a javítandó harisnyát, s műszak után már megjavítva vihették azt haza.

A 70-es évek eleje újabb fejlődést hozott, az országban több helyen, Sárospatakon, Mátészalkán, Pápán, Ukkon, Napkoron és Szank községben építettek 400 vagon kapacitású hűtőtárolót.

1972-ben Sajómenti Ipari Szövetkezetre (SISZ) változott a KTSZ neve, s a fejlődés természetesen folytatódott.

1974-ben már 252 dolgozó tevékenysége mintegy 20 millió árbevételt eredményezett a szövetkezetnek, amely ekkor 22 részleggel működött. A fejlődés és a munka nem mindig volt zökkenőmentes, a szövetkezet elavult felvonulási épületekben volt kénytelen működtetni a nem túl korszerű technikát. Sokszor okozott gondot az alkatrész- és anyaghiány. És amikor megjelent a városba a konfekció részlegnek konkurenciát jelentő Kézműipari Vállalat és a Habselyem Kötöttárugyár kazincbarcikai gyára, létszámhiány is hátráltatta a munkát. A nem éppen rózsás munkakörülmények és az alacsony bérezés miatt a dolgozók elégedetlensége munkabeszüntetésben is kifejezésre jutott. E nehézségek is hozzájárultak ahhoz, hogy változtatásra határozta el magát a szövetkezet. 1986. június 27-ével két kisszövetkezet lett a SISZ-ből. Kivált a konfekcionáló- és a szerviz részleg, s ebből a SZOLTEX néven új kisszövetkezet jött létre, míg az építőipar-, lakáskarbantartó-, lakatos-, szerelőipari és bedolgozó részlegből megalakult a Sajómenti Ipari Kisszövetkezet (SIKSZ).

1986-tól majdnem napjainkig tartó időszakig a SIKSZ a szétválás terhes anyagi következményeit nyögte. Ennek ellenére jelentős fejlesztéssel 400 négyzetméteres üzemépületet létesített a konfekcionáló számára, amely közvetett nyugati export megrendeléseknek tett és tesz eleget. A folyamatosan gyártott ingekre, blúzokra és szoknyákra ez év májusától ugrásszerűen megnőtt a kereslet, amit októbertől az önálló külkereskedelmi jog birtokában igyekszik kielégíteni a szövetkezet. Igyekeznek ehhez a konfekcionálónál újabb szalagot beindítani és szabászatot létesíteni. Remélik, hogy munkaerőhiány sem fogja keresztülhúzni az elképzelésüket, hiszen a városban jelentős számban vannak varrónők munka nélkül, akiknek a szövetkezet a teljesítménytől függően 10-13000 forintos kereseti lehetőséget tud biztosítani.

A kereslet visszaesése ellenére az építőipar részleg volumenben rapszodikusan, de folyamatosan rendelkezik megrendeléssel. A főbb megrendelők a Kazincbarcikán kívüli gazdálkodó szervezetek és az önkormányzatok. Kazincbarcikán jelenleg legnagyobb munkájuk az ÉMÁSZ kirendeltség épületének felújítása, és ezzel egyidőben a lapostető átépítése magastetőre. A szövetkezet ezzel szeretné bizonyítani, hogy szép és jó minőségű munkát tudnak végezni.

Az építőipari lakáskarbantartó részleg napjainkban főleg igazi létesítmények felújítását végzi, legtöbbet az osztrák Greiner cégnek. A jövőben készséggel állnak a város intézményeinek és lakóinak is a rendelkezésére jó minőségű és elfogadható áron végzendő munkával.

A jövőt a szövetkezeti és az átmeneti törvény alapján végbemenő átalakulás határozza meg. Ennek célját azonosan ítéli meg a szövetkezet elnöke, Nagy István és főkönyvelője, Mácsi Józsefné, a kimenetelét illetően azonban eltérő a véleményük. A célt mindketten abban látják, hogy a dolgozók sokévi kemény munkájuk után anyagilag megtalálják a számításukat. A szövetkezet elnöke erre inkább lát lehetőséget, mivel az 1986-os szétválás terhei ma már nem nyomasztják őket, és az ez évi eredmények biztatóak (az árbevétel kevés híján teljesül, a nyereség a tervezettől ugyan elmarad, mivel fontosnak tartották a foglalkoztatottságot). Kedvezőnek tartja azt is, hogy 1992-ben sikerült felkelteniük a külföld érdeklődését. Egy német és egy svéd kereskedő kinyilvánította szándékát vegyes vállalat alapítására, amitől a szövetkezet elzárkózott, mivel a cégek a tulajdonban többséget szerettek volna szerezni, de a kapcsolat révén együttműködésre vállalkozik velük a szövetkezet.

A főkönyvelő borúsabbnak látja a helyzetet. Attól tart, hogy az átalakulás terhei a szövetkezetben maradókra hárulnak, s ez nehezíti a cél megvalósulását.

A szövetkezet tagjai hasonlóképpen vegyes érzelmekkel tekintenek a bekövetkező átalakulás elé.

A szövetkezet elnökei voltak:

Nagy Gyula (alapító)

Gyöngyösi Dániel

Szilágyi Lajosné (megbízott elnök)

Papp Mihály

Jabelkó István

Pócsik Sándor

Kréti József

Kovács Lajos

Nagy István

 

One comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..