Átalakulóban a Sajómenti Ipari Kisszövetkezet

A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. tv, valamint az I. tv. hatályba lépéséről szóló, ugyancsak 1992. évi II. tv. a Sajómenti Ipari Kisszövetkezetet is válaszút elé állította. A nagy kérdés az volt: megmarad-e és tovább működik-e ez a várossal majdnem egyidős gazdasági szervezet, vagy pedig a törvény adta lehetőség alapján más szervezeti formában végzi tevékenységét a jövőben.

Az 1992. október 30-án megtartott közgyűlésen

  • a tagok túlnyomó többsége továbbra is a szövetkezeti formát választotta,
  • három fő, a szövetkezet vagyonának kb. 10 %-ával kiválik,
  • a konfekció-részleg társasági formává – Kft-vé – alakul a szövetkezet és a részleg dolgozóinak 50-50 %-os vagyoni apportjával.

Ezzel 1993. január 1-jével megszűnik a Sajómenti Ipari Kisszövetkezet, amely 1955. augusztus óta működik Kazincbarcikán. Akkori létrejöttét két körülménynek köszönhette:

1. a gyorsan növekvő városban megjelentek olyan igények, amelyeket – az egyéni kisipar visszaszorulása miatt – szövetkezeti formában lehetett kielégíteni,
2. elfoglaltságot és némi kereseti lehetőséget kellett nyújtani a városban élő, kisipari szakmával rendelkező idősebb embereknek.

A 20-30 fővel megalakult Kisipari Termelő Szövetkezetben (KTSZ) cipész-, férfi szabó-, villanyszerelő- és lakatos részleg kezdett működni, 1957-ben elsődlegesen a nők foglalkoztatása végett új részleggel – konfekcionálóval – bővült. Nem sokkal később egyesült a városban működő Vas- és Fémipari KTSZ-szel, s 1960-ban már nyolc ipari tevékenységet végző részleg próbálta kielégíteni a fejlődő város lakóinak szolgáltatás iránti igényeit. A már említetteken kívül ekkor szobafestés-mázolásra, óra-, rádió- és tv-, háztartási kisgép javításra, üvegezésre és képkeretezésre is vállalkozott a szövetkezet. A mind eredményesebben dolgozó szövetkezet első ízben 1964-ben részesült magas elismerésben: Kiváló Szövetkezet címet kapott. Ez ösztönzést jelentett a további fejlődésben, amely a következő években újabb tevékenységek bevezetésében, ezzel együtt a termelési- és a szolgáltatási érték, valamint a létszám növekedésében is kifejezésre jutott (176 fő). A 60-as évek felé orkánkabátot gyártottak, a konfekcionáló részleg nyugati exportra termelt, s a városban – az igényekhez igazodva – bővítették a szolgáltatást: Berentén hozom-viszem cipőjavítást, a Szénosztályozónál harisnya-szemfelszedést végeztek. Az osztályozónál dolgozó nők reggel, a műszak elején leadták a javítandó harisnyát, s műszak után már megjavítva vihették azt haza.

A 70-es évek eleje újabb fejlődést hozott, az országban több helyen, Sárospatakon, Mátészalkán, Pápán, Ukkon, Napkoron és Szank községben építettek 400 vagon kapacitású hűtőtárolót.

1972-ben Sajómenti Ipari Szövetkezetre (SISZ) változott a KTSZ neve, s a fejlődés természetesen folytatódott.

1974-ben már 252 dolgozó tevékenysége mintegy 20 millió árbevételt eredményezett a szövetkezetnek, amely ekkor 22 részleggel működött. A fejlődés és a munka nem mindig volt zökkenőmentes, a szövetkezet elavult felvonulási épületekben volt kénytelen működtetni a nem túl korszerű technikát. Sokszor okozott gondot az alkatrész- és anyaghiány. És amikor megjelent a városba a konfekció részlegnek konkurenciát jelentő Kézműipari Vállalat és a Habselyem Kötöttárugyár kazincbarcikai gyára, létszámhiány is hátráltatta a munkát. A nem éppen rózsás munkakörülmények és az alacsony bérezés miatt a dolgozók elégedetlensége munkabeszüntetésben is kifejezésre jutott. E nehézségek is hozzájárultak ahhoz, hogy változtatásra határozta el magát a szövetkezet. 1986. június 27-ével két kisszövetkezet lett a SISZ-ből. Kivált a konfekcionáló- és a szerviz részleg, s ebből a SZOLTEX néven új kisszövetkezet jött létre, míg az építőipar-, lakáskarbantartó-, lakatos-, szerelőipari és bedolgozó részlegből megalakult a Sajómenti Ipari Kisszövetkezet (SIKSZ).

1986-tól majdnem napjainkig tartó időszakig a SIKSZ a szétválás terhes anyagi következményeit nyögte. Ennek ellenére jelentős fejlesztéssel 400 négyzetméteres üzemépületet létesített a konfekcionáló számára, amely közvetett nyugati export megrendeléseknek tett és tesz eleget. A folyamatosan gyártott ingekre, blúzokra és szoknyákra ez év májusától ugrásszerűen megnőtt a kereslet, amit októbertől az önálló külkereskedelmi jog birtokában igyekszik kielégíteni a szövetkezet. Igyekeznek ehhez a konfekcionálónál újabb szalagot beindítani és szabászatot létesíteni. Remélik, hogy munkaerőhiány sem fogja keresztülhúzni az elképzelésüket, hiszen a városban jelentős számban vannak varrónők munka nélkül, akiknek a szövetkezet a teljesítménytől függően 10-13000 forintos kereseti lehetőséget tud biztosítani.

A kereslet visszaesése ellenére az építőipar részleg volumenben rapszodikusan, de folyamatosan rendelkezik megrendeléssel. A főbb megrendelők a Kazincbarcikán kívüli gazdálkodó szervezetek és az önkormányzatok. Kazincbarcikán jelenleg legnagyobb munkájuk az ÉMÁSZ kirendeltség épületének felújítása, és ezzel egyidőben a lapostető átépítése magastetőre. A szövetkezet ezzel szeretné bizonyítani, hogy szép és jó minőségű munkát tudnak végezni.

Az építőipari lakáskarbantartó részleg napjainkban főleg igazi létesítmények felújítását végzi, legtöbbet az osztrák Greiner cégnek. A jövőben készséggel állnak a város intézményeinek és lakóinak is a rendelkezésére jó minőségű és elfogadható áron végzendő munkával.

A jövőt a szövetkezeti és az átmeneti törvény alapján végbemenő átalakulás határozza meg. Ennek célját azonosan ítéli meg a szövetkezet elnöke, Nagy István és főkönyvelője, Mácsi Józsefné, a kimenetelét illetően azonban eltérő a véleményük. A célt mindketten abban látják, hogy a dolgozók sokévi kemény munkájuk után anyagilag megtalálják a számításukat. A szövetkezet elnöke erre inkább lát lehetőséget, mivel az 1986-os szétválás terhei ma már nem nyomasztják őket, és az ez évi eredmények biztatóak (az árbevétel kevés híján teljesül, a nyereség a tervezettől ugyan elmarad, mivel fontosnak tartották a foglalkoztatottságot). Kedvezőnek tartja azt is, hogy 1992-ben sikerült felkelteniük a külföld érdeklődését. Egy német és egy svéd kereskedő kinyilvánította szándékát vegyes vállalat alapítására, amitől a szövetkezet elzárkózott, mivel a cégek a tulajdonban többséget szerettek volna szerezni, de a kapcsolat révén együttműködésre vállalkozik velük a szövetkezet.

A főkönyvelő borúsabbnak látja a helyzetet. Attól tart, hogy az átalakulás terhei a szövetkezetben maradókra hárulnak, s ez nehezíti a cél megvalósulását.

A szövetkezet tagjai hasonlóképpen vegyes érzelmekkel tekintenek a bekövetkező átalakulás elé.

A szövetkezet elnökei voltak:

Nagy Gyula (alapító)

Gyöngyösi Dániel

Szilágyi Lajosné (megbízott elnök)

Papp Mihály

Jabelkó István

Pócsik Sándor

Kréti József

Kovács Lajos

Nagy István

 

One comment

Hozzászólás