A vécsatali kovácsműhely

Herbolya és az Újváros között körülbelül félúton a sajóivánkai határig húzódó völgyben található a Vécsatal-dűlő. A völgyet határoló egyik lankás oldalt erdő borítja, a másikat pedig gyümölcsösök és szerszámoskamrának épült hétvégi házak tarkítják. A völgy a Herbolyára vezető út felé kiöblösödik. Itt húzódik meg néhány épület, a valamikori Lichtenstein-birtokhoz tartozó egyik tanya maradványaként. Mára leginkább csak lakóépületek – a hajdani cselédlakások – maradtak meg, de valamikor raktárak, műhelyek, istállók, nyári jászlak, csűrök és szérűskertek is tartoztak a tanyához.

Az épületek egyikében lakik Majoros László nyugdíjas bányász a herbolyai születésű feleségével. Édesapja, Majoros Pál 1940-ben Sajókazáról települt át ide családjával. Ott Radvánszky báró lovait patkolta, mert, hogy kovácsmester volt. Lakhelyet azért változtatott, mert a báró adósa maradt neki egy mázsa búzával. Ezt többször is szóba hozta a bárónak, de az hajthatatlan maradt. Az öreg Majoros nem tudta elviselni az őt ért igazságtalanságot, s ezért jobbnak látta, ha búcsút mond a bárónak. Szerencséjére a barcikai-sajókazinci földbirtokos Lichtenstein Dezsőnek éppen kovácsmesterre volt szüksége, s így Majoros bácsi nála folytathatta a mesterségét. A Vécsetal-tanyán a cselédlakások egyikében telepedett le a családjával. Munkahelye, a kovácsműhely is a tanyán volt. Itt patkolta Lichtenstein lovait, javította a gépeket, hintókat, szekereket. A mester 1978-ban meghalt, de a műhelyhez tartozó eszközöket, szerszámokat megőrizte fia, Majoros László, akit kisgyerekként sokszor elbűvölt a kovácsmunka meg a kovácsműhely különös világa. Talán ennek az érdeklődésnek köszönhető, hogy a műhely, noha már 40-50 éve nem működik, mai is megvan. Áll benne a kohó (a kéménye már nem füstöl, és düledezik), amelyben a szenet hevítették, s az izzó szénben a vasat melegítették; megvan hozzá a lábbal működtetett fújtató, a kohó előtt méteres átmérőjű fatönkön pedig stabilan áll az üllő, mellette a különböző méretű kalapácsokkal. A kohó oldalánál egy nagy szerszámosasztal-féle láda helyezkedik el, amelyben ráspolyok, patakések, metsző-vágók, vasalókalapács, hofling (szögfelhúzó), szájfeszítők és más szerszámok találhatók. A kohó és a műhely falán pedig egyéb kellékek, a lólegyező, kisebb-nagyobb fogók és kulcsok sorakoznak katonás rendben. De láthatók itt szekérkerekek, saroglyák, kocsilőcsök, míves hintódíszek, kézi meghajtású fúrógép, de még a föld mérésére szolgáló köblöző is.

A kovács mesterség valóságos kincsestárát őrzi a vécsetali műhely, amely egy leendő helytörténeti múzeum értékes darabja lehet. De addig is hasznos ismereteket nyújthatna azoknak a gyerekeknek, akik lovagolni tanulnak a Vécsetaltanyai lovaspályán, vagy akiket a sajóivánkai határ erdős dombjai csalogatnak egy kiadós kirándulásra.