A város

Az 1950-es évektől kezdődően Kazincbarcika fejlődése rohamossá vált, ami kitartott a 80-as évek végéig, majd megtört a rendszerváltás időszakában. Az, hogy nem sorvadt el teljesen, mint a környezetünkben lévő települések, valószínűleg a BorsodChemnek és a Hőerőműnek köszönhető. Sikerült talpon maradniuk, így a városnak volt ideje új identitást keresni a nehéz időkben.

A helyzet most sem rózsás, de a környező városokhoz képest még mindig magasabb színvonalon áll, Kazincbarcika nem tartozik a súlyosan elmaradott települések közé. Az elhelyezkedése és gyönyörű tája könnyedén egy turistaközponttá tehetné, ha az országban meg lehetne változtatni a „büdös, ipari központ” képet. Érdekes, hogy ez a vélemény terjedt el az országban, annak ellenére, hogy már maga a város tervezése is egy olyan koncepciót követett, hogy az itt lakóknak nyugodt, szép természeti környezetet biztosítsanak úgy, hogy a Tardona-völgyét figyelembe véve hatalmas parkokat terveztek a városba. Szerintem nem lenne olyan nehéz, hiszen azok az emberek, akik már jártak Kazincbarcikán, csodálatuknak adtak hangot ‒ nem is ok nélkül! A már az 50-es években megálmodott – figyelembe véve, hogy a gyárakat a várostól egy hegy választja el, igaz, azóta a város „alsó” része összenőtt a gyárteleppel ‒ nyugodt, természetközeli környezetet ad, és majdnem ugyanolyan messze van Aggtelek, Jósvafő, Lillafüred, Miskolctapolca és Szilvásvárad a várostól. A LÁEV terve, a tardonai kisvasút is sokat segíthetett volna ennek a projektnek a megvalósításában. (1999 ‒ Főleg, ha továbbvezették volna Kazincbarcikáig.)

Visszatérve a kronológiához, Kazincbarcika esetében az a szerencsés helyzet is fennáll, hogy egy-egy terület beépítése magában foglalja a kor építészetének a szokásait, így nagyon jól elkülöníthetőek egymástól.

De kezdjük a legelején…

Annak idején – 1947-ben – a hosszú viták után Sajókazinc és Barcika egyesült ideiglenesen Sajókazinc néven. 1948-ban vette fel az új település a Kazincbarcika nevet. Már maga az egyesülés is nehezen ment, hiszen a barcikaiak a sajókazinciakkal – annak ellenére, hogy mindkét település alapvetően református volt – folyamatosan felekezeti vitában álltak. Ez már csak azért is lényeges, mert a két település története összefonódott a történelem folyamán.

1949-ben hosszas megfontolás után döntött a kormány: Kazincbarcika területén kell az ún. „Borsodi kooperációt” megvalósítani, azaz vegyipari központtá kell fejleszteni a három település környékét. Ennek több oka volt: a bőséges barnaszén-készlet, a Sajó és az építés számára rendelkezésre álló terület. Figyelembe vették, hogy a városnak a nehézipari területtől el kell különülnie, ennek pedig megfelelt a Tardona-völgye.

Így 1950-től megindult a gyárak építése. Kezdetben gond volt az érkező munkások elhelyezése, így a helyi kis falvak lakosainál szállásolták el őket, amíg meg nem épült 1950-ben a Vöröscsillag-, a Makadám- és a Hőerőmű-telep. (A két utóbbi esetében lásd az előző fejezetet!) A városépítőknek először csak pár barakk jutott, majd a Tardona-partján felépült a hat házból álló Tardona-parti telep is (1951).

A város építése 1951-ben kezdődött meg, ami az előzetes terveket alaposan felrúgta: tavasszal, amikor a kijelölt területen próbafúrásokat végeztek, kiderült, hogy már 50 cm-re a föld alatt víz van. (37) (A kék pont a térképen!)

Így gyorsan megváltoztatták a terveket, és újabb területet jelöltek ki a város építésének a megkezdéséhez. (A zöld pont a térképen!) Mivel a régi tervek és épületek nem feleltek meg az új terület felhasználásához, így a már Tatabányán megépített épületeket vették alapul, áttervezték őket, és az újonnan kijelölt területre rendelték el az építkezést. (Így ha valaki megnézi Tatabánya régi lakónegyedét, ne lepődjön meg azon, ha nagyon hasonló házakat fog találni!) 1951 nyarának a végén – az utolsó búzakalász learatása után ‒ már meg is indult az építkezés! (37)

1951 szeptember 11-én jelent meg az első, Általános városrendezési terv. (37)

A Magyar Közlöny 1954. január 28-i számában Kazincbarcikát a kormány várossá nyilvánította, és Berente területét is hozzácsatolta. Ebben az időben az alábbi területek voltak lakottak: Sajókazinc, Barcika, Berente, Ádám-völgy (Sajókazinc), Barkóczy-telep (Sajókazinc és Berente határán), Bányatelep (Berente), Berente gőzmalom (Berente), Herbolyabánya-Régitelep (Sajókazinc), Herbolyabánya-Újtelep (Sajókazinc), Hujadűlő (Berente), Izbonyó-tanya (Sajókazinc), Kakas-tanya (Sajókazinc), Nagymál-kőszénbányatelep (Sajókazinc) és a Vécsetal-tanya (Felső-Barcika).

1.: Nehézipari terület
2.: Helyi és könnyűipari terület
3.: Felső-Barcika – Óváros
4.: a BVK-t kiszolgáló terület
5.: a temető tervezett helye, azaz a régi sajókazinci temető bővítése
6.: Belváros és Városközpont
7.: Pincesor, Kiserdősor, azaz az Újkertváros
8.: Népliget
9.: Kertváros
10.: Herbolya

I/A, I/B, VI/A, VI/B: Tervezett szomszédsági egységek

Kék pont: a város építését ezen a területen szerették volna elkezdeni
Zöld pont: az építkezések itt kezdődtek meg

Fontos megjegyeznem – és a térképen már így is szerepel –, hogy Kazincbarcika területének a beépítését ún. szomszédsági egységenként tervezték meg. Ezeket római számokkal jelöltem a térképeken. Mire a teljes tervezet megjelent – 1954. 03. 10: Első átfogó rendezési terv –, már a fenti térképen látható területek rendezési terve is elkészült. Tehát az 1954-re elkészült terv alapján az alábbi szomszédsági egységeket tervezték meg: I/A, I/B, II, III, IV, V, VI/A, VI/B, Városközpont és Népliget. A II, III, IV, V szomszédsági egység, valamint a Városközpont a T6-ossal jelölt ún. Belváros területén helyezkedik el, amivel majd a következő fejezetben szeretnék részletesebben foglalkozni.

Egy kis magyarázatra szorul a szomszédsági egység kifejezés is: mai szóhasználatban negyednek nevezzük, a továbbiakban én is ezt fogom többségében használni. Tehát egy olyan terület, ahol az ott lakók minden szükséges alapvető ellátáshoz hozzá tudnak jutni anélkül, hogy a negyed határát át kellene lépniük, tehát a város egy-egy egységei. Fontos, hogy csak az lehetett negyed, ahol lakóépületek épültek, tehát a Városközpont és a Népliget nem véletlenül nem kapott külön ilyen jelölést. (Érdekes, de az Újkertváros sem, habár kiszolgálóintézményeket sem építettek a területén.)

Természetesen felmérték Kazincbarcika szanálásra szánt területeit is, így lett külön I/A, I/B, valamint VI/A és VI/B negyedek. Azaz az I/B és VI/B negyed szanálását csak a legvégső esetben tervezték be, ha a város akkorára nőne, hogy szükség lenne az új beépítendő területre. (A VI/B esetében ez nem valósult meg, az I/B csak részben úszta meg.)

Sajókazinc szanálási terve például az alábbi volt (37):

528 épület található a területen:
⇒ Avult, lebontható: 301
⇒ Avult, használható: 190
⇒ Lehetőleg megtartandó: 30
⇒ Feltétlenül megtartandó: 2

(Megjegyzés: Azt gondolom, hogy a legutolsó pont esetében a templomok, a zsinagóga kivételével!)

Mivel 1957-ben a kormány elrendelte Kazincbarcika területére 1100 bányászlakás felépítését – ez még az eredeti tervekben nem szerepelt –, így egy újabb átfogó tervre volt szükség a későbbiek folyamán. Ezt 1958. 06. 30-án adták ki – Egyszerűsített általános rendezési terv –, aminek a következtében a VI/B negyed szanálásra került, és egy bányászlakótelep épült fel a helyén. (Megjegyezném, hogy eredetileg átfogó tervként készítették, de nem fogadták el, így lett egyszerűsített terv.) 1960 augusztusában jelent meg az I/A, III, IV, V/A, VII negyed részletes rendezési terve, ezt 1962 májusában a III, IV negyed beépítési terve követte, majd 1964 márciusában az I/A, VI/A és a Főtér rendezési tervének módosítása, végül 1966-ban a Városközpont beépítési terve és a III. negyed beépítési terve (módosítás).

1967-ben már annyira kuszák lettek a tervek, hogy elhatározták egy Második átfogó rendezési terv létrehozását is. Ezt 1968-ban véleményezték a szakértők, majd 1969. július 30-án ki is adták. Ezt is megmutatom térképen:

1.: Nehézipari terület
2.: Helyi ipari terület
3.: Sajókazinc megmaradó része
4.: Helyi és könnyűipari terület
5.: Felső-Barcika, azaz az Óváros
6.: BVK-t kiszolgáló terület
7.: Új köztemető
8.: Belváros és a Városközpont
9.: Népliget
10.: Pincesor, Kiserdősor, azaz az Újkertváros
11.: Herbolya

I/A, I/B, VI/A,VI/B és VII: tervezett és részben megvalósult szomszédsági egységek

Mint látható, a Kertváros már saját szomszédsági egységet képvisel – először 1959-ben jelölték így (37) ‒, valamint a sajókazinci Kossuth utca és környéke is megmenekült a szanálás alól.

1973-ban még megjelent egy Általános Rendezési Terv – június 28-án ‒, ami már az újabb negyedek rendezési tervét irányozta elő, valamint a régebben elkészült negyedek „finomítását”.

Meg kell jegyeznem, hogy nemcsak Berente – 1969-ben – került építési tilalom alá, hanem már jóval korábban – legalábbis 1957-ben már biztosan (37) – Alsó-Barcika is. Ekkor véglegesítették a szanálási tervet, ami az alábbi volt (37) (László László: Tájékoztató jelentés 1968):

1. I/A és VI/A. negyed
2. A helyi ipar részére fenntartott sajókazinci és alsó-barcikai terület
3. Barcika, a 26-os úttól északra fekvő területe
4. Berente

Pár érdekes és általános adat Kazincbarcikáról

• Amikor Kazincbarcika megalakult, 3670 ha területe volt. Amikor Tardonától és Sajóivánkától 1981-ben¤ területek kerültek a városhoz, a területe 4590 ha-ra növekedett. Berente leválása után – 2007-től – a jelenlegi területe a mai napig 3670 ha, azaz 36,7 km².
• A város első címerét 1970-ben fogadták el. Ez a címer a régi kiadványokban vagy a Jubileumi parkban egy emlékoszlopon megtekinthető – igaz, megcsonkítva. Az új címer 1992-ben nyerte el azt a formáját, amit a mai napig használunk.
• A lakosság a maximális létszámát az 1980-as évek közepén érte el, ez az ideiglenes lakosokkal 42 000 fő volt. (1954-ben 12 000 fő, 2017-ben 27 487 fő.)
• 1969-ben nyílt meg Kazincbarcika balatoni tábora – a balatonszepezdi. (Azóta is üzemel, habár az eladását tervezték a 2000-es években.)
• Saját rádióadóval 1994-től rendelkezik a város, a Rádió Top-pal.
• 1993. július 5-én hatalmas vihar csapott le a városra. (Tardona felől érkezett.) A régi öregek ekkora viharra utoljára csak az 1923-as évben emlékeztek. A forgalom leállt, mindenki fejvesztve menekült a gépkocsijából az első alkalmas, biztonságos helyre. A medréből kilépett A. övárok vizétől az autóbuszok nem tudtak eljutni az autóbusz-végállomásig. Az utak forgalmát a 20-30 cm-es víz és a fákról letört gallyak teljesen megbénították.

Szerintem – mivel már túlságosan belebonyolódnék – ennyi bevezetés talán elég is volt, jobb, ha egy-egy terület részletesebb leírásával folytatom a történetet… (A területek lehatárolását már a Második átfogó terv alapján vettem figyelembe!)

T1: Nehézipari terület

Az előző fejezetben már részletesen foglalkoztam vele. A régi Sajókazinc és Berente területén fekszik.

T2: Helyi ipari terület

1.: Szennyvíztisztító-telep
2.: VGV volt telephelye – most a Heinzler Kft. területe
3.: AKÖV telepe – Autóközlekedési Vállalat, személy- és teherszállítás –, később Volán-telep
4.: AFIT telephelye – most a Start Marketing Kft. használja, továbbra is autójavításra
5.: Aknamélyítő Vállalat telephelye – most itt van például a műanyagáruház
6.: a volt szeméttelep – azóta rekultiválták
7.: a volt Áfor-töltőállomás – most Mol-benzinkút.

Nagyon sokat változott ez a sajókazinci terület az utóbbi időben…

Ezen a területen találhatóak a várost kiszolgáló intézmények. Itt építették 1955-ben, majd 1956-ban át is adták a Szennyvíztisztító-telepet. Még üzemel, szerencsére 2015-ben felújították, mert a terjengő szagoktól nyaranta nehéz volt az élet az újkazinci városrészen.

A volt VGV telephelye (1964) most már a Heinzleré (1991). Az AFIT (Autófelszerelési Vállalat) 1979‒1980-ban épült, 1981-ben adták át, még üzemel – 1991-től a Start Marketing Kft. –, továbbra is autókkal foglalkozik. A volt Aknamélyítő Vállalat telephelye – 1992-ben zárt be ‒ most a műanyag-raktáráruháznak (1997) és a Framochem Kft. igazgatóságának ad otthont.

1967‒1968-ban épült az AKÖV (autóközlekedési vállalat) telephelye – 1970-től a Volán III. számú Vállalatának 1. számú üzemegysége. Most is itt tárolják a buszokat, de már vállalkozások telephelye is. Ezzel szerencsére megoldódott egy nagyon hosszú ideje fennálló probléma: az AKÖV és a TEFU – Teherfuvarozási Vállalat – már 1951-től jelen volt a városunkban. Kezdetben a Kokszolómű területén volt a telephelyük, majd a két cég 1961-ben egyesült AKÖV néven. 1955-ben került át a személyfuvarozás részleg telephelye a Vöröscsillag-telepre, a teherfuvarozás pedig a Tardona-parti telepre. A jelenleg is üzemelő telephelyre mindkettő 1968-ban költözött át.

A síneken túl jelölték ki a város régi szeméttelepének a helyét még az 1950-es években¤, melyet 1997-ben bezártak, majd a 2000-es években rekultiváltak. (Ekkor nyílt meg Sajókaza határában az új és modern szeméttelep.)

Sokáig gond volt az autók megtankolása a városban, igaz, hogy az 1950-es évek elején még csak két autó volt a településen. (37) Kezdetben volt egy töltőállomás Sajókazincon, majd megnyílt az Áfor töltőállomása a Jószerencsét út és a Széchenyi utca találkozásánál. (37) Később ezt bezárták – 1979-ben ‒, és a jelenlegi helyén 1969-ben átadták az új töltőállomást – most Mol-benzinkutat. (A két kút 1979-ig párhuzamosan üzemelt, igaz, hogy a régi kút már csak gázolajat szolgált ki.)

Egy kis történelmi érdekesség a területtel kapcsolatban

• Valamikor a mostani benzinkút mellett, a Felszabadítók útja elején volt megtalálható az ún. Czövek-porta, akinek a földjéről régi leletek kerültek elő. Az ősi családnak már a török időkben volt összetűzése a törvénnyel.

T3: Sajókazinc, Kossuth utca és környéke

1.: a régi Tüzép, később a Ferro-Platz területe. Jelenleg kihasználatlan terület.

A házak nagy része bőven 1950 előtt épült. A terület megőrizte eredeti jellegét. Érdekességként megjegyezném, hogy a Kossuth utca közepén lévő vízelvezető árok eredetileg a Tardona-patak medre volt mindaddig, amíg a város területén ki nem épült az új meder a Sajóig.

Az eredeti tervek szerint ez a terület is szanálásra került volna, így egy összefüggő helyi és könnyűipari terület jött volna létre. Ezután 1968-ban már elmúlt a veszély, de 1970-ben idegenforgalmi szempontból – mivel jellegében nem illett a városhoz, valamint az ott lakókkal is sok baj volt ‒ újból felmerült a szanálás ötlete. Szerencsére megmaradt a városrész, újabb építésű – stílusba illő – házak is találhatóak már a területen.

1972-ben¤ nyílt meg a területen a városi Tüzép, később a Ferro-Platz (1991) vette át. 2007-től 2010-ig a Kermo Kft. használta a telephelyet. Jelenleg üresen áll. Valamikor kiszolgálóvágánya is volt, de ez 2010-ben szintén megszűnt. (A Makadám-vágány egy szakasza.)

Pár történelmi érdekesség a területtel kapcsolatban

• Valamikor a Sajó a még nem létező vasút környékén mosta a településrész szélét, ami a későbbiekben Mucsony felé visszahúzódott, a Hősök Kertje mögé. Nagyon fontos még megemlítenem, hogy ehhez a területhez tartozik a Hősök Kertje – vagy Ligete ‒, amiről majd egy későbbi fejezetben részletesebben is írok.

T4: Helyi és könnyűipari terület – Alsó-Barcika és Új-Barcika

1.: Vasútállomás
2.: MÁV-lakótelep
3.: Kiserőmű lakótelep
4.: a volt Kiserőmű – jelenleg diszkó üzemel benne
5.: a volt ÉMÁSZ-székház – jelenleg üresen áll
6.: a volt Habselyem – most vállalkozások telephelyeként szolgál
7.: Kenyérgyár
8.: Fatelep, széntelep, vasudvar – jelenleg üresen áll
9.: az új fűtőerőmű
10.: Kübler Kft. ‒ most Salzol Kft.
11.: a volt barczikai bíró háza
12.: Mátra-Füszért volt diszkontáruháza – most kínai áruház
13.: 1989 után épült üzletsor
14.: garázssorok
15.: telephelyek

Sajókazinc legelőjét, teljes Alsó-Barcikát és Új-Barcikát, valamint Felső-Barcika kis részét is felöleli a terület. Ide tervezték meg a várost ellátó helyi ipari és egyéb, könnyűipari üzemeket. Ez részben meg is valósult.

Ezen a részen nagyon jól megfigyelhető Alsó-Barcika szellős felépítése, habár mostanában – igaz, lassan – teljesen beépítésre kerül. Még áll az 1923-ban megépült Kiserőmű – avagy Villanytelep, igaz, már csak a váza ‒, aminek az alsó szintje még diszkóként üzemel. Mellé épült fel a Kiserőmű lakótelep 1922-ben. Itt található a város vasútállomása (1961), valamint a hozzátartozó MÁV-lakótelep is.¤ Itt volt a tardonai kisvasút végállomása is, ahol a fatelepe és szénosztályozója volt. A kisvasút megszűnése után 1967-ben először a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdasági Fűrészüzem foglalta el a helyét, majd 1990-től a hasonló profilú EFTA Kft. vette át. Azóta széntelepként, végezetül vasudvarként is felhasználásra került a terület. A teleppel szemben, a Gorkij utca 1. szám alatt – most Erőmű utca ‒ nyílt meg Kazincbarcika első MÉH-telepe 1972-ben. (Azóta bezárták.¤)

A Kiserőmű telephelyének a szélén épült meg az új ÉMÁSZ-székház 1967-ben, ami azóta már erősen pusztulófélben van, mivel 1993-ban¤ bezárták. Szintén a környéken épült fel 2002-ben Kazincbarcika új fűtőerőműve is.

Ezen a területen található meg a Habselyem (1973) és a Kenyérgyár (1962‒1963). A Habselymet 1998-ban eladták, majd 2008-ban bezárták, most vállalkozások telephelyeként szolgál. A kenyérgyár még üzemel.

A Tardona-patak és a 26-os főút közötti területen 1989 után nagyon sok új üzlet is felépült.

Ebben a városrészben épült fel a Kübler Kft üzeme az 1966-tól itt üzemelő Anyagtelep helyén (1994‒1995), és Kazincbarcika első raktáráruháza, a Mátra-Füszért Barcika diszkontáruháza is (1993). A Küblernél 2015-ben tulajdonosváltás történt, most már Salzol Kft. a neve. A Mátra-Füszért áruházát 1996-ban a Jééé C+C áruház vette át, majd 2001-ben megszűnt, és egy ideig üresen állt. Jelenleg a helyén egy kínai áruház üzemel. A mellette lévő épület 2007-ben épült, és 2008-tól a JYSK nyitott boltot benne.

Pár történelmi érdekesség a területtel kapcsolatban

• A Vasút utcában található meg a volt barczikai bíró háza. Rossz állapotban még a mai napig áll.
• Ezen a területen helyezkedett el a Lichtschein-kastély, valamint ezzel szemben a Fillér kocsma is.¤ Volt egy tanyájuk is itt, aminek a hatalmas gazdasági épülete ‒ omladozófélben ‒ a mai napig még áll.

• Itt volt megtalálható Kazincbarcika leghíresebb kocsmája, a Zöldbab. Valamikor a régi vasútállomás épülete mellett állt, de az új állomásépület építésekor – 1960 ‒ elbontották.
• A Kiserőmű közelében állt a régi barczikai református és katolikus iskola is. Ezt az utóbbit már 1946-ban bezárták rossz állapota miatt. A református iskolát csak 1958-ban zárták be, amikor átadták a Központi Általános Iskola épületét. (Az épületet még használta 1967 és 1969 között a kazincbarcikai Állami Zeneiskola.)
• 1945-ben itt nyílt meg a város – még valójában község ‒ első óvodája. Kezdetben csak a Kiserőműben dolgozó munkások gyermekeit fogadta a Kiserőmű bezárásáig. Ekkor a város átvette, mint IV. sz. Óvoda. (1963) 1980-tól az I. sz. Óvodához csatolták, majd 1993-ban végleg bezárták.

T5: Felső-Barcika ‒ Óváros

1.: Felső-barcikai református templom
2.: Táncsics Mihály Művelődési és Közösségi Ház
3.: ÉRV II és II/A telepe
4.: Ipari Park
5.: Bevásárlóközpont – Tesco
6.: Bevásárlóközpont – Park Center
7.: a volt Kőkocsma helye.

Nagyon érdekes és szép városrész, nagyon sok régi ház áll még itt a XIX. századból. Felső-Barcika az utóbbi időkig is nagyon sokat szenvedett a Sajó áradásától, pár éve – 2011-ben ‒ ezt felszámolták. (Remélhetőleg. A következő nagy áradáskor majd kiderül.) Ezt a területet eredeti mivoltában meg akarták hagyni, és az Óváros nevet kapta volna. A név ugyan nem terjedt el, de a régi, falusias kinézete és érintetlensége nagyrészt megmaradt.

Itt található Kazincbarcika legrégebbi műemléke is, a már a XII. században is létező templom. (A templomról részletesebben majd egy későbbi fejezetben írok.)

Igaz, hogy azóta már sok új ház is épült a területre, de a stílusát ezek nem törték meg. Egyetlen kivétel az 1957-ben megépült Táncsics Mihály Művelődési és Közösségi Ház, amit véglegesen 1959-ben adtak át. Ez volt a tanács által épített első művelődési ház Kazincbarcikán. Mostanában vásárokat rendeznek az épületében, valamint a Felső-Barcikáért Alapítvány használja a helyiségeket.

A területen 1993-ban nyílt meg a város népszerű vendéglátóhelye, a HBH Bajor Sörház.

A környezetében található egy-két érdekesebb terület is, ami nagyrészt az utóbbi időben épült. Most lássuk ezeket!

Az ÉRV II/A. telepe 1953-tól üzemel, a Sajó kavicsteraszára települt. Kazincbarcika és az ipartelepek stabil vízellátását biztosította. Áthelyezése tervben volt ‒ mivel a területre a beépítések miatt szükség lett volna –, ellenben nem tudtak újabb vízlelőhelyre bukkanni, így megmaradt. 1958 és 1960 között komoly fejlesztésen esett át – II. telep ‒, teljes beindulása 1963-ban történt meg. Ma is üzemel.

A város ipari parkját 2008-ban sikerült kialakítani, hogy a város iparát fellendítse. Mostanában készült el hozzá a bekötőút is, körforgalommal. (2015)

Kialakult egy bevásárlóközpont is Felső-Barcikától délre. 2007-ben épült meg a Tesco és 2008-ban a Park Center a területén.

Pár történelmi érdekesség a területtel kapcsolatban

• Valamikor a Kőkocsma helye a református egyház legelője volt a Felső-rétek elnevezésű helyen. Később az Iskolakert elnevezést kapta, és ide – az út mellé – építtette fel az egyház az általa üzemeltetett Kőkocsmát, ami 150 évig működött. 1931-ben – romos állapota miatt – az egyház elbontatta. (37)
• Maga a Felső-rétek is egy különleges hely: erről a területről kerültek elő rézkori, bronzkori és vaskori leletek. (3)

T6: A BVK-t kiszolgáló terület

1.: Bólyai tér
2.: BVK-lakótelep, a készenléti lakások
3.: BVK I-es kapuja
4.: a volt Radnóti Miklós Művelődési Ház
5.: BVK autóbusz-állomás
6.: a volt BVK-óvoda és -bölcsőde
7.: az első két munkásszálló – később Hotel Polimer és az Ifjúsági szálló
8.: a volt Lombik étterem
9.: a második két munkásszálló – később BVK-munkásszálló és a BC Rt. Oktatási Központja
10.: a volt Vöröscsillag-telep területe
11.: Tűzoltóság
12.: a volt Műjégpálya
13.: Uszoda
14.: 105. sz. Lékai János Szakközépiskola – Ma már Surányi Endre nevét viseli
15.: a szakközépiskola kollégiuma
16.: a szakközépiskola sportpályája
17.: Opel Barcika
18.: Jehova Tanúi Királyságterme
19.: Nyárfa utca
20.: Fenyő és Hársfa utca
21.: Tölgyfa utca
22.: BVK volt óvóhelye a hegy alatt
23.: BC Rt. Kereskedelmi Igazgatósága

Ezen a területen nagyon hamar megindult az építkezés, hiszen a gyárat építőknek, valamint a készenléti munkásoknak is lakóhelyet kellett biztosítani. Így épült meg már 1950-ben a Vöröscsillag-telep, valamint nyolc, tégla építésű emeletes házból álló készenléti lakótelep. Ez utóbbi 1950‒1951 között épült abból a célból, hogy lakást tudjanak biztosítani a BVK készenléti munkásainak. Kezdetben a gyár építői lakták.

1954-ben elkészül a 2-es jelű út, amit ma már Irinyi utcának hívunk. 1950-es évek elején¤ elkészült a BVK Rendészeti laktanyája is, amit 1957-től 1961-ig az újonnan megalakult Vegyipari Technikum használt a végleges helyére való költözéséig. Jelenleg a BC Rt. Kereskedelmi Igazgatósága található meg benne. 1960‒1961-ben megépült és átadásra került a BVK-óvoda és -bölcsőde.* 1963‒1964-ben megépültek az első munkásszállók is az Ifjúsági körtéren. (Később Hotel Polimer és Ifjúsági szálló. A jelük 405.I és 405.II volt.) Ezt újabbak követték 1964‒1965-ben. (Később BVK-munkásszálló, a másik pedig most a BC Rt. Oktatási Központja.) Ekkor épült a Lombik étterem is üzemi konyhaként, amit 1965-ben adtak át. (1969-től üzemelt étteremként.)

1963‒1964-ben építették a BVK autóbusz-állomást, az üzletsort és a Radnóti Miklós Művelődési Házat is. Átadásuk időpontja: 1965. Ebben az évben megépült Kazincbarcika Tűzoltósága is, amit 1966-ban adtak át, és 1973 és 1974 között bővítettek.

A Fenyő és Hársfa utca 1965-ben került kijelölésre, ahol 1966-ban az építkezések már el is kezdődtek.

1967‒1968-ban kezdték el építeni a 105. sz. Szakmunkásképző és Szakközépiskola épületét*, amit a diákok 1968-ban már birtokukba is vehettek. A sporttelepük 1971-ben készült el, a kollégiumuk pedig 1978-ban, melynek az aljában később tanboltot is kialakítottak. (Most az Ózdi Szakképzési Centrum kazincbarcikai Surányi Endre Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium nevet viseli.)

1965-től kezdődően a Vöröscsillag-telep elvesztette jelentőségét, lassacskán elbontásra kerültek az épületei. A szanálás nem egyszerre történt meg, de már a tűzoltóság építésekor elkezdődött. 1968-ban még pár épület állt a területén, de ezek is eltűntek az 1970-es évek elejére.

1970-ben adták át a BVK tekepályáját a területen.

Az 1976-ban alakították ki a Tölgyfa utcát, majd 1977-ben a Nyárfa utcát is. A két utcát 1979-ben aszfaltozták. Az 1969 előtti tervek szerint ide nem lett volna szabad utcákat létrehozni, az ipartelepek elválasztására erdőt kellett volna telepíteni, azaz egy védősávot.

A volt Vöröscsillag-telep helyén nyílt meg 1985-ben a műjégpálya, valamint 1998-ban a városi uszoda.

1993-ban a BC Rt. I-es kapujának és környékének az elkerítése miatt megszűnt a Radnóti Miklós kultúrház.

A rendszerváltás után vállalkozás is települt a területre: 1994-ben megnyílt az Opel Barcika autószalonja.

Jelenleg a környék nagy változáson esett át: elbontották a BVK-munkásszállót és az Ifjúsági szállót 2010-ben. Ugyanerre a sorsra jutott a Lombik étterem 2011-ben, valamint a BVK-óvoda és -bölcsőde épülete 2016-ban. (Az óvoda helyett egy park lesz.) A műjégpályát 2017-ben zárták be.**

Pár történelmi érdekesség a területtel kapcsolatban

• A BVK-lakótelep négy háza 1951 ősze és 1953 ősze között kényszermunkatábor volt. (3)
• A Vöröscsillag-telep egyik épületében már 1950-ben kialakítottak egy kultúrházat. A legnagyobb épületét ‒ ahol az építésvezetők és a mérnökök laktak – a köznép „Vezéristállónak” nevezte. (37)
• Régen a buszok az I-es kapu előtt fordultak meg. A MÁVAUT megállóhelye mellett üzemelt 1953 és 1956 között a „Becsületsüllyesztő” kocsma. (37) Később már a buszok az Ifjúsági körtéren fordultak, majd – természetesen – az autóbusz-állomás megépülte után ott. (Most a térnek Szent Flórián tér a neve.)
• A mostani BorsodChem Hotel eredetileg munkásszállónak épült. Miután már volt elegendő szálláshely, kinevezték I. számú külföldieknek fenntartott munkás- és vendégszállónak. A későbbiekben ebből az épületből lett kialakítva a B kategóriájú Hotel Polimer 1979-ben, mostani nevén a BorsodChem Hotel (1999).
• Ezen a területen egy nagyon titokzatos dolgot is felfedezhetünk: a BVK építésével egy időben egy óvóhelyet építettek – polgárvédelmi bázist ‒ a városrészben, mely sokáig aktívan üzemelt. (Piros vonal a térképen.) A rendszerváltás után bezárták, és azóta is sorsa jobbrafordulására vár. 2012-től az önkormányzat tervbe vette, hogy Barcika Bunker néven – mint különlegességet – újra megnyitja a látogatók számára is.
• A BVK volt üzemi bölcsődéjének és óvodájának az épületét 2006-ban zárták be véglegesen. 2008-ban és 2009-ben – összesen négyszer! ‒ próbálta meg az önkormányzat értékesíteni. Miután minden remény szertefoszlott, az épületet 2016-ban elbontották. (Mivel helyi védelem alatt állt az épület, előtte ezt meg kellett szüntetni…)

T7: A köztemető

1.: a régi sajókazinci temetők – a református, a katolikus és az izraelita
2.: az új köztemető

Eredetileg a sajókazinci temető bővítésével akarták létrehozni, végül is 1962-ben új területet jelöltek ki a számára a 2. Pótlékban – ez egy földterület volt Sajókazincon ‒, a régi sajókazinci temető alatt. 1963-ban körbekerítették, majd 1965-ben elkezdték a ravatalozót építeni. Még ebben az évben a temetőt át is adták. Azóta a főbejárata szinte egy látványossággá vált – Makovecz Imre tervezte ‒, 1991-ben adták át. A terület bővítése mostanra esedékessé vált a Nyárfa utca irányába.

1994-ben helyezték el a ravatalozó mellett a nagy keresztet, mely az idegenben elhunyt hozzátartozók emlékhelye lett.

A köztemető megnyitása után Kazincbarcika városa az alábbiak szerint döntött (1965):

„A Köztemető üzembeállításával a régi ‒ egyházi ‒ temetők megtartása mellett bővítésük, illetve használatuk megszűnik.” (37)

Ez nem teljesen valósult meg: Herbolyán vannak még újabb sírok is, a sajókazinci temetőbe – a már létrehozott sírokba – azóta is temettek családtagokat. Ellenben a felső-barcikai temetőt véglegesen megszüntették.

Megjegyezném, hogy Kazincbarcika régi temetőivel részletesebben egy külön fejezetben fogok foglalkozni!

1969-től e két temető kivételével a többi – a herbolyai, a berentei és a felső-barcikai – temetők felszámolásra voltak ítélve. (Ezt az elképzelést 1973-ban meg is erősítették.)

T8: A Belváros

Több negyedet felölelő városrész. Mivel Kazincbarcika ezen a területen „született meg”, így majd a következő fejezetben foglalkoznék részletesen vele.

T9: Népliget – A sportkombinát

Már az eredeti tervekben is szerepelt, de a megvalósítása nagyon sokáig csúszott, mivel erre a területre is kiterjedt a régi Anyagraktár.

Az Anyagraktár 1952-ben létesült ezen és a szomszédos területen. (A mostani Irinyi Szakközépiskola területe.) 1953-tól a vasútállomásról ide szállították fel a város építéséhez szükséges anyagokat – a Béke vágányon –, és innen szállította a városépítő vasút az építendő házakhoz. (Lásd majd a későbbi fejezeteket is!)

1959-ben kohósalakból középblokk-készítő üzem létesült a területén, és 1960-tól már ezeket is szállították az újonnan épülő házakhoz. Először a Május 1. út környéki házaknál alkalmazták, majd a Hámán Kató utcában. Középblokkos épületet találhatunk még az Iskola utcában – 3 épület a volt Központi Iskola mellett –, a Tardona-parti lakótelepen – a Mátyás király út északi része –, de ebből épült a Pollack Mihály Általános Iskola és egy 60 fős óvoda is. (37)

1965-ig üzemelt a középblokküzem, és a bezárásával a város az Anyagraktárat és a városépítő vasutat is 1966-ban megszüntette. 1965-ben vette át a szerepét a nagyblokkos építkezés, amit már az új Könnyűbetongyárból teherautókkal szállítottak a Tardona-parti lakótelep északi részének a továbbépítéséhez. (Ez rövid ideig tartott, hiszen 1967-től már az új épületek házgyári elemekből készültek.)

Az új Anyagtelepet 1966-ban Felső-Barcikán ‒ a mostani Salzol Kft. területén ‒ építették fel, ahova kihúzóvágányt is létesítettek. A városépítéshez a továbbiakban teherautók szállították az építési anyagokat. (Már innen kapta az anyagot az új Városi Kórház és az Irinyi kollégiuma is.) 1968-ban – az 1965-től nem üzemelő – Béke vágányt is felszedték a Völgy parkban.

Így 1966-ban már elhárult az akadály, hogy a terület a funkciójának megfelelően kiépülhessen. 1968-ban kezdték el építeni, és 1969 októberében már át is adták a sportkombinátot. Ennek tiszteletére – mivel a BVK építette – a KMTK (Kazincbarcikai Munkás Testedző Kör) felvette a KVSE (Kazincbarcikai Vegyész Sport Egyesület) nevet, így később már KVSE sporttelepként vált ismertté. Jelenleg Pete András Stadion a neve.

1973-ban épült meg a sporttelep munkacsarnoka.

T10: A Pincesor vagy Kiserdősor – az Újkertváros

1.: Kiserdő
2.: ÉRV víztárolója
3.: ÉRV székháza
4.: Pincesor
5.: Kiserdősor
6.: Rózsadomb
7.: Vízműdomb, azaz a „repülőtér”
8.: Egyház-dűlő és a Veres-dűlő

Nagyon régóta lakott terület. A Veres- és Egyház-dűlő a református egyház tulajdonában volt, szőlőtermelésre használták. A Pincesoron voltak az egyház és a barczikaiak pincéi. Innen szállították az igen rossz minőségű bort például a szintén az egyház tulajdonában lévő Kőkocsmába. (Lásd a Felső-Barcikáról szóló részt!) A Kiserdősor különlegessége az, hogy a vége már sajóivánkai területen található, még a tábla is ki van rakva!

1960-tól kezdődött meg a Kiserdősor építése, mely éveken keresztül tartott. Ezen a részen már főleg lakóházak épültek, teljesen beépítve a völgyet Kazincbarcika határáig.

A „Rózsadombon” 1987-ben alakítottak ki egy újabb lakónegyed utcáit és telkeit ‒ már aszfaltozott úttal ‒, ahol 1989-től szintén megkezdődtek az építkezések. Eddig az időpontig népszerű kirándulóhely volt, sportversenyeket is rendeztek itt.

A Vízműdombon – vagy másik nevén a „repülőtéren” ‒ egy adótorony áll, jelenleg rádióamatőrök használják. 1959-től „repülőtérként” használták a területet, miután Herbolyáról áthelyezték ide. Az 1970-es években repülőnapokat rendeztek itt, innen ered az egyik neve. Az utolsó repülőnap a dombon 1987. június 7-én volt. A rendszerváltás után¤ gyümölcsfacsemetékkel ültették be, a növekvő fák sorai nagyon jól megfigyelhetőek a Veres-dűlőből.

A Vízműdomb alsó részén találhatjuk meg az ÉRV víztárolóját, a völgy bejárata mellett pedig az 1962-ben épített székházát. Mindkettőt a mai napig használják.

Az 1973-as tervben az is szerepelt, hogy a város komplexitását megőrzendően Sajóivánkától mintegy 9 hektárnyi területet Kazincbarcikához kell csatolni. (Kilenc lakóház már sajóivánkai területen épült fel, ezeket szerették volna a városhoz csatolni.) Ez 1981-ben¤ meg is történt.

1966-ban szerették volna a területre meghonosítani az Újkertváros elnevezést, de ez nem sikerült. (Szerintem az Újkertváros kifejezésről mindenkinek vagy a Rózsadomb vagy a Vadvirág utca környéke jut az eszébe.) Nekünk már megmarad Pincesornak vagy Kiserdősornak…

Pár történelmi érdekesség a területtel kapcsolatban

• Már az I. Katonai Felmérés idején szerepelnek a pincék a térképen, mint Wein Keller. A pincék még ettől is régebbiek, ugyanis már a török időkben búvóhelynek használták a helyiek. Nagyon sok régi pincében ún. „dézsmalyukakat” is találtak, ahova a szegények elrejtették a javaikat az adószedők és a fosztogatók elől.
• Érdekes, hogy ilyen népszerű volt a területen a szőlőtermelés, pedig még a helyi lakosok is „ganéjnak” nevezték a boraikat. (37) Nemesebb szőlőfajták telepítése csak 1945 után terjedtek el a területen.
• Az 1950-es években felmérték Kazincbarcika területét, és 942 (!) pincét számoltak össze itt és a sajókazinci Várdombalján. (Most Bondoralja-dűlő.)
• 1930-ban telepedett meg a területen a baptista egyház, melynek imaházát a Kiserdősoron 1981-ben avatták fel.
• 1957-ben megjelent az adventista egyház is a területen. Az imaházukat a Pincesoron 1992-ben adták át.

T11: Herbolya

1.: a volt Kakas-tanya helye
2.: Ádám-völgy (népies nevén Kollár-völgy)
3.: Herbolyabánya-Régitelep
4.: Bányászkultúrház
5.: Herbolyai tavak – Régen külszíni bánya volt
6.: Élelmezési raktár, később Népbolt, majd a mai napig élelmiszerbolt
7.: Sáros-völgyi kolónia
8.: a volt Géza-völgyi kolónia
9.: Barakkok
10.: Herbolyabánya-Újtelep
11.: Balázs-völgyi kolónia
12.: Izbonyó-alja
13.: Izbonyó-tanya, most már Terv-táró épületei állnak a helyén
14.: az ún. Kollár rét, azaz a volt repülőtér
15.: Jolán-táró (Kakucsai-, vagy Kakucsi-, vagy Kakucsa-táró)

Herbolya Kazincbarcika nagyon különleges településrésze. Még a pontos keletkezésének az idejét is ismerjük: 1894. Sajókazinchoz tartozott, megítélése a bő száz év folyamán folyamatosan változott.

Létrejöttét a környező szénbányák megnyitásának köszönhette. Most mélységeiben ezzel nem foglalkoznék, hiszen Herbolya 1950 előtti története bőségesen szerepelni fog az bányászattal és a kisvasúttal foglalkozó fejezetekben. Tehát addig is csak kivonatosan a története: a környező hegyekben talált széntelepek kibányászására létrejött településrész. Fellendülését az 1898-ban kiépített Barczika‒Herbolya-bányatelep vasútnak köszönheti. Ebben az időben (1894) épült meg Herbolyabánya-Régitelep, a Géza-völgyi kolónia (1896) és a Sáros-völgyi kolónia (1896).

1920-ban megépült a Balázs-völgyi kolónia, az Újtelep és a Barakkok. 1922-ben épült meg a Bányászkultúrház és a Népbolt, ami annak idején élelmezési raktár volt.

A telep fejlődése 1925-ig tartott. A herbolyai bányászok már sztrájkra készültek, amikor is 1925. május 1-jén a Borsodi Szénbányák Rt. hirtelen az összes szénbányáját bezárta a területen. Így egyik napról a másikra a területen dolgozó munkásoknak csak három lehetőségük maradt: vagy elköltöztek, vagy beálltak napszámosnak a helyi földbirtokosokhoz, vagy megpróbálkoztak elhelyezkedni az 1925-ben megnyílt Jolán-táróban.

1928-ban a Jolán-táró is felfüggesztette a működését.

A telep hirtelen elindult visszafejlődése nyomot hagyott a területen. Rengeteg lakás üressé vált. Mivel a rendszerváltásig ezek a bányák nem indultak újra***, így 1939 és 1943 között a Géza-völgyben és a Sáros-völgyben nagyon sok épületet elbontottak.

1945 után újra beindult a bányászat Herbolyán. A Kakucsa-táró – volt Jolán-táró ‒ és a Radvánszky-táró – már Terv-táró néven – újranyitása után a településrész újabb fellendülésnek indult. Igaz, hogy a Kakucsa-tárót 1967-ben bezárták, de Terv-táró – majd Terv-táró II Billatárón – hatalmas létszámú bányászt igényelt, így Borsod megye egyik legnagyobb és legmodernebb bányájává vált.

1946-ban vette fel a Bányászkultúrház a József Attila nevet, és a továbbiakban is kultúrházként működött tovább.

1949-ben¤ a bányászat elindulásával és a város építése miatt a Kakas-tanya és az Ádám-völgy között ‒ népies nevén a „Kollár-réten” ‒ helyezték el Kazincbarcika repülőterét, ami 1959-ig működött itt, a külszíni bánya megnyitásáig.**** Ekkor helyezték át az ún. „Vízműdombra” a repteret.

1950-ben épült ki az aszfalttal kevert makadámút Kazincbarcika és Terv-táró között, ami 1967-ben véglegesen aszfaltburkolatot kapott.

1953-tól a bánya és a város támogatásával a bányászok nagyon sok ún. BSH – Bányász Saját Ház – lakást építettek. Ezt megerősítette 1957, amikor a kormány elrendelte Kazincbarcikán 1100 bányászlakás építését (VI/B negyed).

Az 1960-as években Herbolya lett Kazincbarcika Lillafüredje, népszerű kirándulóhellyé vált a városlakók számára is.

Kezdetben úgy tervezték, hogy a település környéke bánya és a bányászok lakóhelye lesz. Az 1969-ben megjelent tervezet már azt tartalmazta, hogy szanálni kellene a településrészt, és a nehéziparnak – bányászat ‒ és a helyi iparnak kellene fenntartani a területet. Lehet, hogy ez valósult volna meg, ha nem jön el 1986.

A hanyatlás 1984-ben történt meg, amikor ideiglenesen szüneteltették Terv-tárót, majd 1986-ban be is zárták. (Azóta kft.-k telephelyeként szolgál a központi épülete és a területe.)

1986-ban elkezdődött a volt külszíni bánya meddőhányóján a Minivadon kialakítása, amely a környék flóráját és faunáját volt hivatott bemutatni. 1990-ben még egy autósmozit is átadtak a területén. Ezután az enyészet vette át a hatalmat…

Herbolya mély álomba merült…

1988-ban bezárt a herbolyai művelődési ház, és az önkormányzat Ifjúsági Hasznosidő Központ néven nevelő- és foglalkoztatóotthonná alakította át, ahol a hátrányos helyzetű gyermekek tanulását és munkához való szoktatását valósította meg. 1991-ben vette fel Don Bosco nevét ‒ Don Bosco Szakképző és Általános Iskola ‒, majd 1993-ban az iskolát átadták a rendnek. Az iskola 2005-ben költözött át az új épületébe. (A volt Május 1. úti Általános Iskola épületébe.)

2011 és 2013 között felújították a telep egy részét, valamint helyi aktivisták a mai napig szépítik a területet, így csak remélhető, hogy újra elnyeri régi fényét ez a városrész.

Pár történelmi érdekesség a területtel kapcsolatban

• A Terv-táró volt főépülete helyén állt annak idején az Izbonyó-tanya. Tulajdonosa a Lichtschein család volt, juhokat neveltek itt. Az Izbonyó-puszta részen volt a juhlegelő, ami most Izbonyó-alja néven ismert.
• Szintén a Lichtschein család tulajdonában volt a Gábor Áron utca közepénél elhelyezkedő ősi Kakas-tanya is. (A régi térképeken folyamatosan jelölik a helyét.) 1973-ban még romosan állt az épülete, melyet később elbontottak.¤

Az I/A szomszédsági egység ‒ Újkazinc*****

1.: Márka ABC – most Coop Szuper
2.: Csokonai utcai bölcsőde
3.: Ádám Jenő Általános Iskola
4.: Orvosi rendelők és gyógyszertár
5.: Posta és zöldséges
6.: 26-os főút Tardona-patak hídja
7.: a volt Széchenyi utca Tardona-patak hídja – ma Babits Mihály utca
8.: garázssorok
9.: Jószerencsét út Tardona-patak hídja
10.: modern, falusias jelegű házak
11.: Központi Általános Iskola és a környéke. (Az iskola, a szövetkezeti házak és a Bartos-bolt.)
12.: a volt 11. sz. óvoda – jelenleg a Kazincbarcikai Összevont Óvodák központja

Eredetileg ezen a területen – a 6-os és 7-es pontok között – kezdték volna el az építkezést, de a talajfelméréskor 50 cm-re a föld alatt már vizet találtak, így a város építésének a kezdeti helyét megváltoztatták. De ha ennyire vizes volt a terület, miért épült ide lakótelep? Erre egyszerű a magyarázat: az 1970-es évekre már rendelkezésre állt az a technológia, amivel a területet beépíthetővé tudták tenni. Fontos volt az is, hogy a Tardona-patak medrének a szabályozásával a talajvízszintet is sikerült mélyebbre helyezni.

A terület beépítése a Központi Iskola és környékén kezdődött el 1958-ban (Iskola utca). Ekkora megépült és átadásra került a Központi Általános Iskola, majd 1961‒1962-ben a három, középblokkos kohósalakból készült szövetkezeti épület, amit 1963-ban adtak át. (Ezek voltak az első szövetkezeti lakások a városban.) Szintén 1963-ban elkészült az iskola sportpályája is. Bartos szatócsboltja nagyon sokáig ellátta a feladatát, de 1965-ben¤ már elavult és nagyon rossz állapotúvá vált, így elbontották. Ekkor épült és nyílt meg a helyén az új ABC, amit a környékbeliek továbbra is Bartos-boltnak neveztek. (Azóta az ABC 2016-ban bezárt.)

Ha ennyire vizes volt a környék, akkor miért építkeztek ilyen hamar ezen a területen? Erre is egyszerű a válasz: az iskola beindulásával bezárták a régi, elavult sajókazinci és barcikai református iskolákat – persze ekkorra már államosítva voltak –, és a diákokat ebbe az iskolába helyezték át. A környéken lakó fiatalokat is ebben az iskolában helyezték el. Természetesen a helyválasztás sem volt véletlen: ez elég távol esett attól a területtől, ahol a talajvíz szintje már túl magas volt.

A terület ezek után érintetlen maradt teljesen 1971-ig, amikor is a szanálások elindultak volna rajta. (Ekkora a Tardona-patak már új mederben folyt!) (38)

Az építkezések 1973-ban indultak meg és egészen 1980-ig tartottak. (A negyedet 1978-ban adták át.) Ezek az épületek már mind ún. házgyári paneltechnológiával épültek, figyelembe véve, hogy föld alatti pincét egyik épületben sem alakítottak ki. Itt nyílt meg 1979-ben a Márka ABC – jelenleg Coop Szuper –, amit 1999-ben teljesen felújítottak. A területen található az Ádám Jenő Általános Iskola (1979), egy óvoda (1978), egy bölcsőde (1980)*, orvosi rendelő és gyógyszertár (1975) és egy postahivatal is. (1976)

1996-ban a Központi Általános Iskolát összevonták az Ádám Jenő Általános Iskolával, majd 2007-ben a Központi iskolai részt bezárták. 2008-ban és 2009-ben megpróbálták értékesíteni az épületet, de ez sikertelennek bizonyult. 2016‒2017-ben inkubátorházzá alakították át, hogy új funkcióját betölthesse. Az épületet, mint Kolorlab Inkubációs Irodaház, 2017-ben meg is nyitották.

Az Ádám Jenő Általános Iskola még a mai napig is működik. 2007 és 2013 között központja volt az alsóvárosban található általános iskoláknak. 2013-tól – a teljes összevonás időpontjától –, mint a kazincbarcikai Pollack Mihály Általános Iskola Ádám Jenő Tagiskolája néven üzemel.

A Csokonai utcai óvoda – kezdetekben a 11. sz. óvoda ‒ 1996-tól az Alsóvárosi Összevont Óvodák székhely óvodája lett, majd 2005-től ‒ a teljes összevonás után ‒ a Kazincbarcikai Összevont Óvodák székhely óvodája. A mai napig üzemel.

A hét bölcsődéből a városban csak kettő maradt meg. Ez az egyik – a régi VI. sz. bölcsőde ‒, amelyik jelenleg a város II. sz. bölcsődéje.*

Pár történelmi érdekesség a területtel kapcsolatban

• Ahol most garázssorok vannak, ezek helyén annak idején a sajókazinci Vécsey-szög délnyugati része volt megtalálható. Sajnos a Vécsey-szögről fotó és információ nem igazán maradt ránk. Mindenesetre annyit tudni lehet róla, hogy nagyon szegények lakták, az épületek pedig nagyon siralmas állapotban voltak a szanálásukkor. (37)
• 1966-ban szerettek volna a településrészeknek nevet adni. Ez a negyed ‒ és az I/B negyed ‒ az Alsóváros nevet kapta volna. Ez nem terjedt el, mai napig Újkazincnak hívják. (Természetesen az újonnan kiépült területeket.)
• Az építési és költségvetési terveken az alábbi épületjelölések fordulnak elő: A1, A2, A5, A6, B3y, A4y, C3, B2y, 3 darab C épület, K6, K5, K4, K3. Sajnos a mai napig az épületeket még nem sikerült azonosítanom.

• A volt Széchenyi utca 8.-ban – ma Babits Mihály utca 11., egy 10 emeletes épület magasodik a helyén – állt a régi Schwartz kocsma, ami 1918 és 1919 között üzemelt. Népszerű találkozóhelye volt a bányászoknak és a parasztoknak, ahol a napi politikai helyzetet megbeszélhették. Később cukrászda és a leértékelt áruk boltja üzemelt az épületben, amíg el nem bontották.
• A 26-os főút Tardona-patak hídja a műút építésekor, 1954-ben készült el. A Széchenyi út – most Babits Mihály utca – patakhídját 1958-ban építették meg, egy pusztító árvíz után. A Jószerencsét úti patakhídat 1954-ben adták át.
• Az I/A. szomszédsági egység teljes területe 17,5 ha.

Az I/B szomszédsági egység – Sajókazinc

1.: református templom
2.: katolikus templom
3.: a volt magtár (A Lichtschein család tulajdona volt.) ‒ most terménybolt
4.: a volt zsinagóga helye
5.: a volt 1. sz. óvoda – most festékbolt
6.: Dózsa György utcai Általános Iskola
7.: új építésű falusi házak
8.: Sajókazinc megmaradt része
9.: új és régi építésű családi házak
10.: új építésű panelházak területe
11.: a volt Tanácsháza – most a Máltai Szeretetszolgálat használja
12.: Sajó ABC

Ez a negyed az egyik legérdekesebb az összes közül. Itt található meg Kazincbarcika egyik legrégebbi és legújabb része is. Az ősi Sajókazinc – régen Kazincz – területén fekszik. Ha annak idején – 1989-ben – nem történik rendszerváltás, már csak az emlékeinkben élhetne tovább, ugyanis az egész területére panelházak rengetege került volna.

A sajókazinci Tanácsházán egyesült 1947-ben Barczika és Sajókazinc ideiglenesen Sajókazinc néven. Itt született meg a döntés 1948-ban, hogy az új település neve Kazincbarcika legyen. Miután a tanács 1954-ben átköltözött az Újvárosba – a Rákóczi térre ‒, az épület egy ideig üresen állt. 1969-től 1982-ig a Kodály Zoltán Alapfokú Zeneiskola használta az épületet. Újabb szünet után 1991-től a Máltai Szeretetszolgálat vette a birtokába az épületet, és a mai napig használja.

Itt épült fel 1952-ben a város egyik első óvodája is – az 1. számú ‒ a 26-os főút mellett, ahova busszal szállították le a Belvárosból az ovisokat. Még 1996-ban az Alsóvárosi Összevont Óvodák egyik intézménye lett, majd 1997-ben¤ bezárták. Jelenleg egy festékbolt üzemel az épületében.

Ezen a területen lehet még szinte érintetlenül megtalálni Sajókazinc régi falumagját, a református templomot és a katolikus templomot is. A régi Templom teret ugyan átépítették, de az 1933-ban a téren emelt I. világháborús emlékművet áthelyezték a református templom kertjébe. Még áll a régi református iskola is – 1896-ban építették ‒, amit 1958-ban bezártak, a diákjait a Központi iskolába helyezték át. Ezután mint gyógypedagógiai iskola üzemelt 1994-ig.* Az elköltözésük és átalakítás után cukrászüzem lett, ami a mai napig is működik. (A Sajó ABC mögött, a református templom mellett áll.) Ezek az épületek bőven 1950 előtt épültek.

Először a Jószerencsét úti kihasználatlan területek kerültek beépítésre a Rózsa utca és a Jószerencsét út között ‒ régen Rózsa Ferenc utca volt a neve –, 1950 és 1954 között bányászlakásokként. 1963 körül már a Rózsa utca mindkét oldalán épültek lakások. A szanálások megkezdése után itt épült fel Kazincbarcika legújabb lakónegyede 1983 és 1988 között. (Patak utca, Szemere tér, Vasvári tér stb.) Itt épült meg, majd 1985-ben adták át a Dózsa György utcai Általános Iskolát. (Most Dózsa György Tagiskola a neve.) Itt található a Sajó ABC is, amit 1988-ban adtak át.

Ezen a területen a lakóépületeknek már csak számokat adtak, így a Szemere tér 8. például a 205-ös jelű épületben található meg. (Sajnos az épületek számozásáról jelenleg pontosabb információm nincs.)

Valamikor itt állt a zsinagóga is, amit 1977-ben szanáltak. Kár érte, de a múlt már megváltoztathatatlan. (Az 1969-ben megjelent szanálási terv már nem tartalmazta a megmentését.)

Pár történelmi érdekesség a területtel kapcsolatban

• Rengeteg érdekességet írhatnék le erről a területről, hiszen már ősidők óta lakott rész volt. Egyelőre csak párat emelnék ki közülük, hiszen a későbbi fejezetekben a többiről még úgyis szót ejtek.
• Mai napig áll a Széchenyi úton a Lichtschein-féle magtár. Ez a vasút megépüléséig (1871) ún. traktív állomásként szolgált, az egyik felében szálló volt, a másik felében pedig a lovak és a postakocsik színje.(37) Most terménybolt üzemel benne.

• 1889-ig Sajókazincot Kazincznak – vagy németesen Kazincze-nak – hívták. A Sajókazinc nevet először 1889-ben írták le, ekkor változtatta a falu a nevét erre.
• Az I/B. szomszédsági egység területe 31,3 ha.

A VI/A szomszédsági egység

1.: a volt Profi – most kínai áruház
2.: üzletsor
3.: az ÉMÁSZ volt székháza – most szolgáltatóház
4.: Ambrózia étterem
5.: Sajóvölgyi Takarékszövetkezet székháza
6.: Penny Market
7.: görög katolikus templom
8.: 12. sz. óvoda
9.: munkaügyi központ

A terület Alsó-Barcika felső részén helyezkedik el, de mivel összenőtt annak idején az I/A negyeddel, így ezt a részt is ‒ hibásan – Újkazincnak hívjuk.

Alsó-Barcika ezen területének a szanálása – 1978‒1979 ‒ után itt épült meg 1979 és 1980 között a terület két, teljesen hasonló tere, a Móricz Zsigmond és a Radnóti tér. (Mindkettőt már házgyári paneltechnológiával építették.) Szintén ekkor épült meg az Egressy út mellett a három tízemeletes épület is. A két tér mögött 1983-ban adták át az óvodát. A Móricz Zsigmond tér sarkában átadták 1995-ben a görög katolikus templomot, majd 2009-ben a Castello cukrászdát.

1979-ben ebben a negyedben adták át – a 621-es jelű épületben, a Móricz Zsigmond téren – a Kazincbarcikán megépült 3000. lakást. (A negyedben a házakat már szintén háromjegyű számokkal jelölték. Sajnos a többi épület jeléről további információm jelenleg nincs.)

1993-ban¤ épült meg az üzletsor, majd ugyanekkor a szolgáltatóház – új ÉMÁSZ-székházként. Az Ambrózia étterem 2005-ben épült, mellette a Sajóvölgye Takarékszövetkezet épülete 2004-ben, mellettük a Penny Market 1997-től üzemel. A területen volt megtalálható a Profi áruház, amit szintén 1997-ben adtak át, majd a Coop vette át 2012-ben. Miután körülbelül egy év után ezt is bezárták, azóta kínai áruházként üzemel.

Ezen a területen lehet megtalálni Kazincbarcika munkaügyi központját is, amit 1993-ban adtak át.

A régi 12. sz. óvoda a mai napig üzemel. 1996-ban az Alsóvárosi Összevont Óvodákhoz került, majd a 2005-ös teljes összevonás után az Alsóvárosi Körúti Tagóvoda lett. Most, 2017-ben vette fel a Nefelejcs Tagóvoda nevet.

Pár történelmi érdekesség a területtel kapcsolatban

• Eredetileg a piaccsarnok végleges helyét ezen a területen jelölték ki. (Nem valósult meg.)
• Ezen a területen két út futott bele a Jószerencsét útból a 26-os főútvonalba. Az egyik a Móricz Zsigmond utca – az Építők útja folytatásaként – és a Jókai utca. Az első utca teljesen megszűnt az építkezések miatt – lehet, hogy az első tér ezért is vette fel a nevét –, a második már nem éri el a főutat, hanem éles jobbkanyarral az Egressy útba torkollik és Tóth Árpád utcának hívjuk.
• Az Ambrózia étterem előtt állt a nagyon jól sikerült médiahack eredményeként a „Barcikai ősanya” szobra. (Sajnos azóta a szobrot kicserélték.) 2007-ben állították ki. A szobor eredeti neve Madonna volt. (Kun Éva készítette.)

A VI/B szomszédsági egység ‒ Libalegelő

1.: a volt Dimitrovgrád park – Most Kőrösi Csoma Sándor park
2.: a volt Dimitrov Általános Iskola – most Tompa Mihály Református Általános Iskola
3.: a volt Penyo Penyev park ‒ most Déryné park
4.: a volt György- és Új-György-táró helye
5.: a régi felső-barcikai temető helye
6.: garázssorok
7.: a „fűrészfogas”’ házak
8.: újonnan épült családi házak területe

Mivel 1957-ben a kormány elhatározta, hogy Kazincbarcikán 1100 bányászlakást kell felépíteni, a tervek megváltoztak. Ennek a negyednek a szanálását csak a legvégső esetre tartogatták, de a történelem ezt felülírta. Ez a terület Felső-Barcika felső része – amit régen Libalegelőnek hívtak. 1957 és 1960 között itt épült ki a kornak megfelelő kétszintes ún. bányászlakásokkal ‒ például ilyenek találhatóak Sajószentpéteren is ‒, azaz egy-egy épület négy lakást tartalmazó téglaépületekkel. Egy kis különlegességet is vittek az építésbe: a mostani Alsóvárosi körút 10.-től 42.-ig – páros számú házak – ún. fűrészfogas házakként épültek meg. (Az utca neve eredetileg Mező Imre körút volt.)

Ezen épületek mellett – a kórházdomb alatt ‒ épült meg Magyarország legelső (!) paneltechnológiájú iskolája, az Alsóvárosi Általános Iskola. (1973) 1976-ban vette fel Dimitrov nevét, majd 1990-ben Herman Ottó nevét. 2011-től Tompa Mihály Református Általános Iskola a neve. A mellette lévő parkot – akkor Dimitrovgrád parkot, most Kőrösi Csoma Sándor park – 1972-ben adták át. Itt épült meg a Penyo Penyev park is 1976 és 1978 között. Most Déryné park a neve.

A területen található a régi felső-barcikai temető, valamint Barczika egyetlen szénbányája, a György-táró is.

A terület északkeleti szélén a 2000-es években új családi házak is épültek.

Pár történelmi érdekesség a területtel kapcsolatban

• A néphit szerint ezen a területen volt a híres Juliska-forrás is – vagy Juliska-kút –, amihez egy nagyon szép történet is társul. (Lásd Vereczkei Imre: Juliska-forrás című könyvét, vagy a barcikaihistorias.hu honlapját!)
• A helyiek a „hőskorban” az Alsóvárosi körutat „Kézcsókolom” utcának hívták. (10,11)
• Eredetileg az épületek mindegyike kapott egy kis kertet és disznóólat is, hiszen a környék bányászai mindig is „több lábon” álltak. Mivel 1960-ban a város a fertőzésveszély miatt úgy döntött, hogy a disznótartást megtiltja ezen a területen, a disznóólak nagy részét garázsokká (!) alakították át.
• Tévedésből az egyik épületet a tervekkel ellentétben fordítva építették meg. Az épület még a mai napig is látható.¤

A VII. szomszédsági egység – Kertváros

1.: a Várdomb városrész boltja
2.: a kertvárosi szolgáltatóház
3.: a kertvárosi óvoda
4.: Akácfa úti új bányászlakások
5.: a volt Jókai Mór Egészségügyi és Óvónőképző Szakközépiskola és Kollégiuma
6.: Kertváros I. Általános Iskola – most Kazinczy Ferenc Tagiskola
7.: a volt Kertváros II. Általános Iskola – jelenleg üresen áll
8.: a volt Lisa Trickot épülete – most a városi központi konyha
9.: 112-es Szakközép- és Szakmunkásképző Intézet épülete – azóta felvette Deák Ferenc nevét
10.: szalagházak
11.: a volt legelő
12.: Várdomb
13.: a volt Szlávik-tanya – most Banya-tanya
14.: Szabó Suzuki épülete a Vécsetal bejáratánál
15.: Várdomb városrész
16.: kulcslyukas házak
17.: Barabás utca és környéke
18.: a régi bányászlakótelep
19.: KISZ-lakótelep
20.: az 1980-as években kiépült terület
21.: Vadvirág utca és a Ménes utca és környékük
22.: „Rózsadomb”
23.: Árnyék-oldal
24.: Népliget

Kezdetben ez az egység nem szerepelt ilyen formában a tervekben. Először 1959-ben említik meg ennek a negyednek a számát, ami már az 1969-es Második átfogó rendezési tervben is szerepelt. A területe lefedi a mostani Tardonai út, Herbolyai út, Belváros és Herbolya közötti területet. Annak idején ezen a területen semmilyen épületet nem lehetett találni ‒ egy-két kivételtől eltekintve ‒, legelők és szántóföldek voltak itt. Így szanálásra nem volt szükség.

Az építkezések 1957 és 1959 között kezdődtek meg a régi bányásztelep jelölésű területen. (Bartók Béla utca és környéke.) Ebben az időben a terület még csak a Tardonai úthoz csatlakozott – mivel a Herbolyai út még nem volt meg, csak a kisvasút döcögött a helyén.

1966-ban újabb 122 telket alakítottak ki a területen – az Anyagraktár megszűnése után –, ez a Népliget alatti rész, a Barabás út környéke. Az építkezések hamarosan elindultak.

1967 év végén készült el a Herbolyai út első harmada¤ az Akácfa utcáig, így mindkét eddig említett terület már ebbe is belecsatlakozott. Ekkor épült ki az Akácfa utca alsó része is.

1973 és 1976 között épült a volt Egészségügyi és Óvónőképző Szakközépiskola és Leánykollégiuma. 1996-ban – a 20. évfordulón – vette fel Jókai Mór nevét. Sajnos 2011-ben bezárták. Azt, hogy a továbbiakban milyen funkciót szánnak neki, a számomra pillanatnyilag ismeretlen…

1977-től 1982-ig épültek ki az ún. „kulcslyukas házak” a területen

A Kertváros I. Általános Iskolát 1980-ban adták át, jelenleg is üzemel, mint Kazinczy Ferenc Tagiskola. A Kertváros II. Általános Iskolát 1982-ben adták át. 1996-ban Kazinczy Ferenc néven egyesült a másik kertvárosi iskolával, Kazinczy Ferenc-Kertvárosi Általános Iskola néven. 2007-ben a Kertváros II. épületét bezárták és egy ideje üresen áll.

1980 és 1983 között építették be a Derkovits teret és a Paál László út környékét házgyári, emeletes panellakásokkal. 1982-ben már az első lakók be is költöztek. Parkjának a rendezése 1984-ben történt meg, ABC-áruházát 1985-ben adták át. A városrésznek a Várdomb városrész nevet adták, de ez a köztudatban nem honosult meg.

A KISZ-lakótelepet 1982-től kezdte el építeni társadalmi munkában a BVK KISZ-szervezete, hogy a fiatal munkáscsaládok lakhatását biztosítani tudják a városban. 1988-ig épült. A telepet 1987-ben adták át.

1984-ben adták át a szolgáltatóházat, a Sport éttermet és a postát, valamint a Kertvárosi ABC-t. A Sport étterem azóta megszűnt, az ABC pedig „összement”. Az ABC fennmaradó területén különböző üzletek nyíltak, amik azóta szintén bezártak. A posta még üzemel. Ekkor adták át a Kertvárosi óvodát is, ami a mai napig működik. 1996-tól a Felsővárosi Összevont Óvodák központja volt. A 2005-ös teljes összevonástól Kertvárosi Tagóvoda volt a neve, 2017-től pedig Százszorszép Tagóvoda lett a neve.

1985-ben elindult az építkezés a KISZ- lakótelep és a Gábor Áron utca között is. Ekkor még földutak voltak a környező utcákban. Ennek a területnek a kiépülésével összenőtt a város és Herbolya-bányatelep.

1986-ban adták át a 112. sz. Szakmunkásképző Intézet új épületét*, ami a mai napig is üzemel. 1998-ban vette fel Deák Ferenc nevét. Miután az iskola az Ózdi Szakképzési Centrumhoz került – azon belül is a Surányi Endre szakközépiskola tagiskolája lett –, azzal is büszkélkedhet, hogy a „legszebb” neve lett a városban: az Ózdi Szakképzési Centrum kazincbarcikai Surányi Endre Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium Deák Ferenc Szakképző és Művészeti Szakközépiskola Tagiskolája. 🙂

1999-ben épült meg a Lisa Trickot varrodája, ami minőségi fehérneműgyártásra specializálódott. Sajnos 2013-ban bezárták. 2015-ben ebben az épületben nyílt meg a város központi konyhája (Barcika Príma Kft.).

Az Árnyék-oldal területét ‒ régen ‒ főleg erdők borították. 1992-ben itt alakult meg az Aranyalma Kertgazdálkodási Egyesület, majd 1996-tól Aranyalma Kertszövetkezet. Miután 2007-ben megszűnt, a Galagonya utcából kiindulva – balra – a kis utca felvette az Aranyalma nevet. A 2000-es években egyre több modern családi ház épült meg az Árnyék-oldalban.

A Vadvirág utca és a Ménes utca környéke szintén a 2000-es évek folyamán beépült terület, modern családi házakkal. Itt található az ún. Banya-tanya is.

Pár történelmi érdekesség a területtel kapcsolatban

• Itt is rengeteg dologról írhatnék, de már az előző fejezetekben foglalkoztam ezekkel. Ilyen például a Várdomb és a Vécsetal-völgy.
• A most Banya-tanya néven ismert terület annak idején az Ádámvölgyi Kőszénbánya Kft. központi telephelye volt. Innen indultak 1935-től¤ a szénnel rakott kisvonatok Barczika vasútállomására. Egyes épületei a mai napig állnak. (A kisvasút helye most a Ménes utca.)
• A Herbolyai utat először 1978-ban hívták így. Egyelőre nem tudom, hogy mikor épült ki aszfalttal az első egy kilométeres szakasza.¤
• A legelő még az 1980-as években is betöltötte a szerepét. Sajókazincról minden reggel ‒ a Jószerencsét úti híd alatt ‒, a Hajcsár úton keresztül terelték ki a szarvasmarhákat a területre, ahol egy gémeskút is állt. Miután a szarvasmarha-állomány megcsappant, a legelő is elvesztette a szerepét, végül a gémeskutat is elbontották. A gémeskút helyét még mindig fel lehet fedezni a területen.
• Az első paneltechnológiával épült családi házak a Vegyész utcában készültek el 1987-ben. A 11. szám alatti épületet ünnepélyes keretek között adták át, amin egy miniszter is részt vett. (37) Ezzel bizonyították, hogy a kétszintes kis családi házak esetében is megfelelő építési technológia a panel.
• A VII. szomszédsági egység területe 26,7 ha.

*: Pár nevelési és oktatási intézményünknek olyan hányattatott sorsa volt, hogy egy helyhez nem köthető a bemutatásuk. Most ezt szeretném megtenni…

Városunkban a hőskorban hét bölcsőde üzemelt, ezek racionalizálása már a rendszerváltás után megtörtént – az 1990-es évek legelején, azaz folyamatosan bezárták őket ‒, és csak kettő maradt meg. Ami a leírásban nem szerepel: a II. sz. bölcsőde Berentén volt. Ezt is bezárták…

Két általános iskola van, amit meg kell említenem: az egyik a mostani Kodály Zoltán Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, a másik pedig a jelenlegi Éltes Mátyás Általános Iskola.

A Kodály 1963-ban jött létre Kazincbarcikán, mint az Ózdi Állami Zeneiskola Kihelyezett Tagozata. 1963 és 1965 között a volt Központi Általános Iskolában kapott helyet. 1965-ben az iskola önállósult, és átköltözött az új „Kiskultúrház” öt helyiségébe. 1967-ben költöztek a Dimitrov utcába, a MÁV-kolónia volt református iskolájába. 1969-ben újabb költözés következett: átköltöztek a sajókazinci – volt városi – Tanácsházába. Az iskola 1970-ben vette fel Kodály Zoltán nevét. Nyugalmasabb időszak következett, amikor is 1982-ben átköltöztek a volt 104-es legényszálló egyik épületébe. Itt 20 évet töltöttek el, majd 2002-ben költöztek az Irinyi János Szakközépiskola Tardona úti felújított épületébe. Szerencsére most már iskolához méltó helyen vannak. 2007-ben a város az iskolát átadta a megyének, majd 2013-ban – a tankerület megalakulása után – vissza is vette.

Az Éltes Mátyás Általános Iskola 1958-ban alakult meg, mint gyógypedagógiai iskola a sajókazinci volt református iskola épületében. 1994-ig itt volt, majd ők is a volt 104-es legényszállók egyik épületébe költöztek. Ekkor vette fel az iskola Éltes Mátyás nevét. 2004-ben, az iskola racionalizálások következtében, az iskola átköltözött a Pollack Mihály utcai Általános Iskola új szárnyába, azóta is itt található meg.

Az iskolaracionalizálás olyan mértéket öltött 1996 és 2013 között, hogy városi kezelésben már egyetlen középiskola sem maradt A Surányi és a Deák már az Ózdi Szakképzési Centrumhoz, az Irinyi a református egyházhoz, a Ságvári pedig a római katolikus egyházhoz került. A Jókait pedig bezárták. Egyikük élete sem volt egyszerű…

112. sz. Alpár Ignác Szakmunkásképző Intézet

1953-ban alakult, és a tanítás a berentei felvonulási épületekben – Makadám-telep – kezdődött meg. 1954-ben már át is költöztek a Tardona-parti felvonulási épületekbe, majd 1955-ben az Építők útján kaptak meg két lépcsőházat. (Később ez háromra bővült.) 1959-ben vették fel az Alpár Ignác Ipartanuló Intézet nevet. 1985-ben indult meg a szakközépiskolai képzés az intézményben. Végleges helyüket 1986-ban egy új épületben, a Herbolyai úton találták meg.

105. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet

1961-ben alakult meg, mint 105. sz. Ipartanuló Intézet. Az első évüket a 112-es berkein belül töltötték, majd 1963-ban önállósultak, mint MüM. 105. sz. Ipartanuló Intézet. Helyiségeik először a Makadám-telepen, majd később a volt Vöröscsillag-telepen voltak. Ez a helyzet 1968-ig így volt, amíg meg nem kapták a végleges épületüket. 1980-tól szakközépiskolai képzés is indult az intézményben, akkortól hívták 105. sz. Szakmunkásképző és Szakközépiskolának.

Ságvári Endre Gimnázium

1962-ben alakult meg, kezdetben a BVK egyik irodaházát és a berentei általános iskola pár helyiségét használták oktatásra, amíg fel nem épült a számukra készített épület 1966-ban. (Lásd majd a következő fejezetet!)

Irinyi János Vegyipari Technikum

A technikum 1957-ben alakult meg. 1957-től 1961-ig a BVK volt rendészeti laktanyáját használták oktatási célokra. 1961-ben elkészült az új épületük a Lenin út elején, és ekkor felköltöztek oda. Ekkor vették fel Irinyi János nevét. (Lásd majd a következő fejezetet!)

**: Egyelőre nem tudni, hogy ideiglenesen vagy véglegesen zárták-e be.

***: A Borsodi Szénbányák Rt. biztos, hogy nem nyitotta újra 1945-ig a bányáit, ellenben a Jolán-táró NEM ehhez a társasághoz tartozott, így lehetséges a korábbi újranyitása.

****: Köszönet az információért Bombicz Istvánnak!

*****: Ami nagyon érdekes: az egyik legnehezebb feladat volt időpontokat találni Újkazinc városrész építési idejéről. Itt szeretnék köszönetet mondani Lévai István úrnak, aki abban az időkben a VGV-nél dolgozott mint műszaki ellenőr. Ő segített az átadási időpontok meghatározásában.

¤ : Pontosítást igénylő adat!