A szobrok városa alkotói: Antal Károly

Takács Zsolt írása

Ha a Kékestetőről az Országos Kék Túra vonalán elindulunk keleti irányban, elhaladva az Erzsébet-szikla mellett, pár perc alatt elérjük a Sas-kő zord, sziklás, vadregényes sziklatornyát, ahonnan egy emlékmű elől lebilincselő kilátás nyílik észak felé, tiszta időben jól kivehetők a felvidéki hegyek, néha még a Magas-Tátra is felcsillan. Az emlékmű az I. világháborúban elesett természetjárók emlékoszlopa. Alkotója maga is komoly túrázó volt – és jeles szobrászművész. A „nagy magyar mesemondóról” készült szobra 1966-ban került Kazincbarcikára.

Antal Károly 1909. június 23-án született Budapesten. Gyermekkorát Svájcban töltötte, innen ered a hegymászás, a túrázás iránti vonzalma is. A budapesti Iparművészeti Iskola díszítőszobrász szaka (1925-1927) után a Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait (1928-1936).

A Sas-kői emlékmű (A fotó forrása: Dömsödi Áron – www.termeszetjaro.hu)

„Ifjú koromban híres alpinista voltam: életem büszkesége az osztrák Alpok legveszélyesebb hegyoldala, a Hochtor ezerméteres északi fala, alatta a falucska nagy hegymászótemetőjének három frissen hantolt sírjával. Főiskolás koromban a leghidegebb télben a hűvösvölgyi villamos-végállomástól gyakran felmentem sítalpakon Dobogókőre, ami ötven kilométer” – olvasható egy Antallal készült interjúban. Főiskolás volt még, amikor megbízást kapott a bevezetőben említett mátrai emlékmű elkészítésére 1930-ban. A természetjárás és szobrász tevékenysége a későbbiek folyamán is szerencsésen egymásra talált, Antal készítette például a Vértesben található Szarvas-kút tervét, illetve 1971-ben ő kapott megbízást Eötvös Loránd sághegyi emlékoszlopának megtervezésére. A sághegyi turistaház előtt ötméteres bazalt oszlop emelkedik, felső részén stilizált Eötvös-inga található és az 1891-es évszám. Eötvös Loránd az abban az évben elkészült Eötvös-ingával végzett méréseket a hegyen, hogy műszere használhatóságát ellenőrizze.

A Ság hegyen található emlékoszlop felső része Eötvös Loránd törziós ingáját ábrázolja. A bazaltból készült emlékoszlopot Eötvös itt végzett 1891-es méréseinek emlékére állították 1971-ben. (A fotó forrása: ifj. Zátonyi Sándor – Wikipédia)

Már főiskolás kora óta részt vett a jelentősebb csoportos kiállításokon, nem csupán Budapest rangos kiállítóhelyein, de például Rómában, Velencében vagy Párizsban is. 1931-től Ohmann Béla műtermében dolgozott segédként, aki jelentős hatást gyakorolt stílusára (Ohmann-nak szintén található szobra Kazincbarcikán – de erről majd később). 1934-ben elnyerte az állami római ösztöndíjat, így két évre Olaszországba utazott tanulmányútra.

1235-ben Julianus barát, Domonkos-rendi szerzetes néhány szerzetestársával együtt útnak indult, hogy megkeresse a magyarok őshazáját keleten. E jelentős utat még egyszer megtette, 1237-ben megpróbált visszatérni az általa Magna Hungarianak nevezett magyar őshazába, de csak Moszkvától valamivel keletebbre jutott, mert előző úti céljának területét a betörő mongolok közben elpusztították. Egy levéllel tért haza Batu kántól, amelyben a mongol kán feltétel nélküli megadásra szólította fel a magyar királyt. 700 évvel később, 1935 és 1938 között e jubileumi időszakban számos módon emlékeztek meg Magyarországon a hős utazóról.

Antal olaszországi tartózkodása alatt ismerkedett meg Bendefy László mérnökkel, aki már ifjúkora óta élénken érdeklődött a természettudományok iránt is, s aki „szabadidejét a Vatikán levéltárában hasznosította Julianus utazását leíró kútfők után kutatva”. Bendefy kezdeményezésére, közös gondolkodás eredményeként született meg a szobortervük Julianus barát tiszteletére. Hazatérve ötletük lelkes fogadtatásra talált, s több lehetséges helyszín után végül az egykori budai dominikánus templom szentélyének oszlopsora között, a Halászbástya északi szárnyán avatták fel a szobrot 1937. június 27-én, fényes külsőségek között, számos előkelőség, valamint tudományos és társadalmi egyesület küldöttének jelenlétében. Ma már hiába keresnénk eredeti helyén a két méter magas, Julianust és Gerhardust ábrázoló, bronzból készült emlékművet, azt ugyanis 1976-ban, a Hilton szálló építésekor, a szálloda patkó alakú kertjében, az egykori domonkos-rendi templom apszisán helyezték el.

Julianus barát még az eredeti helyén…

Az 1938-as Szent István emlékévben Antal, a Julianus-szobor sikerének is köszönhetően, kiemelkedő feladatot kapott: megbízták az esztergomi Szent Tamás hegy oldalában, a Szent István lépcső tetején elhelyezendő dombormű elkészítésével. A dombormű az 1938-ban megrendezett Szent István kiállításon elnyerte a magyar püspökök díját.

(Forrás: Fotoport.hu)

Már 1940-ben felmerült, hogy emeljenek méltó szobrot a magyarság eredete másik jeles kutatójának, Kőrösi Csoma Sándornak, s volt olyan javaslat, amely szerint ezt is a Halászbástyán kellene felállítani, létrehozva afféle magyar Pantheont. A megbízást Antal kapta a fővárostól, s két tervet készített: egy jak hátán lovagolót, amely a fiatal vándort jelenítette meg, s egy a könyvet melléhez szorító álló alakosat: a nemzetközi tekintélyű tudóst ábrázolót. A jakhátas végül 1968-ban Pécsre került, az egész alakos szobor pedig ‒ kalandos út után ‒ 1984-ben Érdre, a Magyar Földrajzi Múzeum udvarára.

A pécsi szobor (A fotó forrása: Csanády – Wikipédia)

Hogy miért kellett 40 évet várni az egész alakos szobor felállításával? Antal Károly, bár nem kapott tiszteletdíjat, lelkesen fogott munkához. A pénz nem érdekelte, elsősorban a szép feladat művészi megoldásában rejlő lehetőség vonzotta. Na és tisztelete az emberi teljesítőképesség határait is feszegető hősök iránt – hiszen egykor, hegymászóként, természetjáróként maga is ezt tette, tisztában volt tehát azzal, mire vállalkoztak annak idején az őshazakutatók. Antal ekkor már a Százados úti művésztelepen lakott, s el is készítette a gipszmintákat. A szép elképzelés azonban akkor nem valósulhatott meg, mert a fiatal, haladó gondolkodású művészt durva hangú szélsőjobboldali sajtótámadás érte. A II. világháborúban a Nagy-Britanniával hadiállapotban levő Magyarországon nem kedvezett a politikai légkör a szoboravatásnak, így az egykor közismerten angol támogatással dolgozó Körösi Csoma Sándor emlékének szobor formában való megörökítése lekerült a napirendről. Az elkészült, de fel nem állított szoborról lassan mindenki elfeledkezett – egészen 1983 tavaszáig, a Kőrösi Csoma Emlékbizottság alakuló üléséig, ahol is az emlékbizottság elnöke, nem mellesleg akkoriban a Minisztertanács elnökhelyettese, Sarlós István felhívással fordult a résztvevőkhöz, hogy az eltűnt szobrot kutassák fel. A Kőbányai Sörgyár Kőrösi Csoma Szocialista Brigádjának (!) tagjai vállalták a lehetetlennek tűnő feladatot, de végül 1983 augusztusában siker koronázta a fáradozásukat: egy kőbányai sírkőfaragó raktártelepén előkerült a régen keresett szobor. 1984. április 13-án Érden, a Magyar Földrajzi Gyűjtemény udvarán kerülhetett sor végül a világjáró székely tudós impozáns szobrának felavatására.

Érden (Forrás: Wikipédia)

Antal Károly pályája zökkenőmentesen folytatódott a második világháború után, köszönhetően nagyrészt tehetségének, no és persze nem kis részt annak, hogy ő készítette el 1945-ben az első ‒ az obeliszk típusnak modellül szolgáló ‒ szovjet hősi emlékműveket, amelyek közül a legismertebb a budapesti Szabadság téren álló.

Az emlékmű és környezete 1964-ben (Forrás: Fortepan)

Az egykor a Magyar Munkások Turista Egyesülete titkáraként, majd 1950 és 1959 között a képzőművészeti főiskolán a kőrestaurálás tanáraként is tevékenykedő szobrászművész az 50-es évektől rendszeresen kapott épületplasztikai, restaurálási megbízatásokat a nagy köztéri feladatok mellett, de munkásságának egyik fő témájaként a híres magyar személyiségek szobrait is megalkothatta: Könyves Kálmánét (Budapest, Hősök tere), Kandó Kálmánét (Miskolc, Tiszai pályaudvar), Táncsics Mihályét (Orosháza), Berzsenyi Dánielét (Egyházashetye), Kisfaludy Károlyét (Tét és Győr), Thököly Imréét (Vaja), és végül, de korántsem utolsósorban a kazincbarcikai Jókai tér arculatát immár 53 éve meghatározó Jókai-szobrot.

Fotóforrás: Jávori István – a Kazincbarcikával kapcsolatos Wikipédia-szócikkek szerkesztője

Források:
  • kirandulastippek.hu
  • Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, in. Szatmári Gizella: A Julianus-szobor alkotója, Antal Károly. 2007
  • Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, in. Dr. Bendefy István: Julianus szobrának megálmodója, Bendefy László. 2007
  • Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, in. Dr. Kubassek János: Kőrösi Csorna Sándor szobra Érden. 1985
  • Wikipédia
  • A cikk bevezetője mellett szereplő „kiemelt kép” Jenei Zsuzsanna Eszter a KDK Facebook-csoportba feltöltött fotójának egy részlete.

Kedves Olvasók! Ha a cikk elolvasása után túrázni támadna kedvük, ajánlom Kismarton Zsolt kollégám Kazincbarcika környéki túraajánlatait, ha pedig Jókai Mór tardonai életéről szeretnének többet megtudni, Pál Lilla írásait honlapunk „Tardonai történetek” rovatában!

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .