A szobrok városa alkotói: Antal Károly

Takács Zsolt írása

Ha a Kékestetőről az Országos Kék Túra vonalán elindulunk keleti irányban, elhaladva az Erzsébet-szikla mellett, pár perc alatt elérjük a Sas-kő zord, sziklás, vadregényes sziklatornyát, ahonnan egy emlékmű elől lebilincselő kilátás nyílik észak felé, tiszta időben jól kivehetők a felvidéki hegyek, néha még a Magas-Tátra is felcsillan. Az emlékmű az I. világháborúban elesett természetjárók emlékoszlopa. Alkotója maga is komoly túrázó volt – és jeles szobrászművész. A „nagy magyar mesemondóról” készült szobra 1966-ban került Kazincbarcikára.

Antal Károly 1909. június 23-án született Budapesten. Gyermekkorát Svájcban töltötte, innen ered a hegymászás, a túrázás iránti vonzalma is. A budapesti Iparművészeti Iskola díszítőszobrász szaka (1925-1927) után a Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait (1928-1936).

A Sas-kői emlékmű (A fotó forrása: Dömsödi Áron – www.termeszetjaro.hu)

„Ifjú koromban híres alpinista voltam: életem büszkesége az osztrák Alpok legveszélyesebb hegyoldala, a Hochtor ezerméteres északi fala, alatta a falucska nagy hegymászótemetőjének három frissen hantolt sírjával. Főiskolás koromban a leghidegebb télben a hűvösvölgyi villamos-végállomástól gyakran felmentem sítalpakon Dobogókőre, ami ötven kilométer” – olvasható egy Antallal készült interjúban. Főiskolás volt még, amikor megbízást kapott a bevezetőben említett mátrai emlékmű elkészítésére 1930-ban. A természetjárás és szobrász tevékenysége a későbbiek folyamán is szerencsésen egymásra talált, Antal készítette például a Vértesben található Szarvas-kút tervét, illetve 1971-ben ő kapott megbízást Eötvös Loránd sághegyi emlékoszlopának megtervezésére. A sághegyi turistaház előtt ötméteres bazalt oszlop emelkedik, felső részén stilizált Eötvös-inga található és az 1891-es évszám. Eötvös Loránd az abban az évben elkészült Eötvös-ingával végzett méréseket a hegyen, hogy műszere használhatóságát ellenőrizze.

A Ság hegyen található emlékoszlop felső része Eötvös Loránd törziós ingáját ábrázolja. A bazaltból készült emlékoszlopot Eötvös itt végzett 1891-es méréseinek emlékére állították 1971-ben. (A fotó forrása: ifj. Zátonyi Sándor – Wikipédia)

Már főiskolás kora óta részt vett a jelentősebb csoportos kiállításokon, nem csupán Budapest rangos kiállítóhelyein, de például Rómában, Velencében vagy Párizsban is. 1931-től Ohmann Béla műtermében dolgozott segédként, aki jelentős hatást gyakorolt stílusára (Ohmann-nak szintén található szobra Kazincbarcikán – de erről majd később). 1934-ben elnyerte az állami római ösztöndíjat, így két évre Olaszországba utazott tanulmányútra.

1235-ben Julianus barát, Domonkos-rendi szerzetes néhány szerzetestársával együtt útnak indult, hogy megkeresse a magyarok őshazáját keleten. E jelentős utat még egyszer megtette, 1237-ben megpróbált visszatérni az általa Magna Hungarianak nevezett magyar őshazába, de csak Moszkvától valamivel keletebbre jutott, mert előző úti céljának területét a betörő mongolok közben elpusztították. Egy levéllel tért haza Batu kántól, amelyben a mongol kán feltétel nélküli megadásra szólította fel a magyar királyt. 700 évvel később, 1935 és 1938 között e jubileumi időszakban számos módon emlékeztek meg Magyarországon a hős utazóról.

Antal olaszországi tartózkodása alatt ismerkedett meg Bendefy László mérnökkel, aki már ifjúkora óta élénken érdeklődött a természettudományok iránt is, s aki „szabadidejét a Vatikán levéltárában hasznosította Julianus utazását leíró kútfők után kutatva”. Bendefy kezdeményezésére, közös gondolkodás eredményeként született meg a szobortervük Julianus barát tiszteletére. Hazatérve ötletük lelkes fogadtatásra talált, s több lehetséges helyszín után végül az egykori budai dominikánus templom szentélyének oszlopsora között, a Halászbástya északi szárnyán avatták fel a szobrot 1937. június 27-én, fényes külsőségek között, számos előkelőség, valamint tudományos és társadalmi egyesület küldöttének jelenlétében. Ma már hiába keresnénk eredeti helyén a két méter magas, Julianust és Gerhardust ábrázoló, bronzból készült emlékművet, azt ugyanis 1976-ban, a Hilton szálló építésekor, a szálloda patkó alakú kertjében, az egykori domonkos-rendi templom apszisán helyezték el.

Julianus barát még az eredeti helyén…

Az 1938-as Szent István emlékévben Antal, a Julianus-szobor sikerének is köszönhetően, kiemelkedő feladatot kapott: megbízták az esztergomi Szent Tamás hegy oldalában, a Szent István lépcső tetején elhelyezendő dombormű elkészítésével. A dombormű az 1938-ban megrendezett Szent István kiállításon elnyerte a magyar püspökök díját.

(Forrás: Fotoport.hu)

Már 1940-ben felmerült, hogy emeljenek méltó szobrot a magyarság eredete másik jeles kutatójának, Kőrösi Csoma Sándornak, s volt olyan javaslat, amely szerint ezt is a Halászbástyán kellene felállítani, létrehozva afféle magyar Pantheont. A megbízást Antal kapta a fővárostól, s két tervet készített: egy jak hátán lovagolót, amely a fiatal vándort jelenítette meg, s egy a könyvet melléhez szorító álló alakosat: a nemzetközi tekintélyű tudóst ábrázolót. A jakhátas végül 1968-ban Pécsre került, az egész alakos szobor pedig ‒ kalandos út után ‒ 1984-ben Érdre, a Magyar Földrajzi Múzeum udvarára.

A pécsi szobor (A fotó forrása: Csanády – Wikipédia)

Hogy miért kellett 40 évet várni az egész alakos szobor felállításával? Antal Károly, bár nem kapott tiszteletdíjat, lelkesen fogott munkához. A pénz nem érdekelte, elsősorban a szép feladat művészi megoldásában rejlő lehetőség vonzotta. Na és tisztelete az emberi teljesítőképesség határait is feszegető hősök iránt – hiszen egykor, hegymászóként, természetjáróként maga is ezt tette, tisztában volt tehát azzal, mire vállalkoztak annak idején az őshazakutatók. Antal ekkor már a Százados úti művésztelepen lakott, s el is készítette a gipszmintákat. A szép elképzelés azonban akkor nem valósulhatott meg, mert a fiatal, haladó gondolkodású művészt durva hangú szélsőjobboldali sajtótámadás érte. A II. világháborúban a Nagy-Britanniával hadiállapotban levő Magyarországon nem kedvezett a politikai légkör a szoboravatásnak, így az egykor közismerten angol támogatással dolgozó Körösi Csoma Sándor emlékének szobor formában való megörökítése lekerült a napirendről. Az elkészült, de fel nem állított szoborról lassan mindenki elfeledkezett – egészen 1983 tavaszáig, a Kőrösi Csoma Emlékbizottság alakuló üléséig, ahol is az emlékbizottság elnöke, nem mellesleg akkoriban a Minisztertanács elnökhelyettese, Sarlós István felhívással fordult a résztvevőkhöz, hogy az eltűnt szobrot kutassák fel. A Kőbányai Sörgyár Kőrösi Csoma Szocialista Brigádjának (!) tagjai vállalták a lehetetlennek tűnő feladatot, de végül 1983 augusztusában siker koronázta a fáradozásukat: egy kőbányai sírkőfaragó raktártelepén előkerült a régen keresett szobor. 1984. április 13-án Érden, a Magyar Földrajzi Gyűjtemény udvarán kerülhetett sor végül a világjáró székely tudós impozáns szobrának felavatására.

Érden (Forrás: Wikipédia)

Antal Károly pályája zökkenőmentesen folytatódott a második világháború után, köszönhetően nagyrészt tehetségének, no és persze nem kis részt annak, hogy ő készítette el 1945-ben az első ‒ az obeliszk típusnak modellül szolgáló ‒ szovjet hősi emlékműveket, amelyek közül a legismertebb a budapesti Szabadság téren álló.

Az emlékmű és környezete 1964-ben (Forrás: Fortepan)

Az egykor a Magyar Munkások Turista Egyesülete titkáraként, majd 1950 és 1959 között a képzőművészeti főiskolán a kőrestaurálás tanáraként is tevékenykedő szobrászművész az 50-es évektől rendszeresen kapott épületplasztikai, restaurálási megbízatásokat a nagy köztéri feladatok mellett, de munkásságának egyik fő témájaként a híres magyar személyiségek szobrait is megalkothatta: Könyves Kálmánét (Budapest, Hősök tere), Kandó Kálmánét (Miskolc, Tiszai pályaudvar), Táncsics Mihályét (Orosháza), Berzsenyi Dánielét (Egyházashetye), Kisfaludy Károlyét (Tét és Győr), Thököly Imréét (Vaja), és végül, de korántsem utolsósorban a kazincbarcikai Jókai tér arculatát immár 53 éve meghatározó Jókai-szobrot.

Fotóforrás: Jávori István – a Kazincbarcikával kapcsolatos Wikipédia-szócikkek szerkesztője

Források:
  • kirandulastippek.hu
  • Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, in. Szatmári Gizella: A Julianus-szobor alkotója, Antal Károly. 2007
  • Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, in. Dr. Bendefy István: Julianus szobrának megálmodója, Bendefy László. 2007
  • Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, in. Dr. Kubassek János: Kőrösi Csorna Sándor szobra Érden. 1985
  • Wikipédia
  • A cikk bevezetője mellett szereplő “kiemelt kép” Jenei Zsuzsanna Eszter a KDK Facebook-csoportba feltöltött fotójának egy részlete.

Kedves Olvasók! Ha a cikk elolvasása után túrázni támadna kedvük, ajánlom Kismarton Zsolt kollégám Kazincbarcika környéki túraajánlatait, ha pedig Jókai Mór tardonai életéről szeretnének többet megtudni, Pál Lilla írásait honlapunk “Tardonai történetek” rovatában!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..