1994-ben, a Kazincbarcika várossá nyilvánításának 40. évfordulójára megjelent Barcikai Históriás bemutatta a városban működő pártok, tömegszervezetek és mozgalmak rövid történetét. A nőmozgalom történetének ismertetése kimaradt az akkori számból. E hiányt szeretnénk pótolni az alábbi írással.
Bátor Sándorné, aki 1956-tól 1968-ig vezetője volt a mozgalomnak, emlékezik annak munkájára.
Bátorné a nőmozgalmi munkát 1945 után Mezőkövesden kezdte, ahol titkárként vezette a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének (MNDSZ) helyi szervezetét. Kazincbarcikára 1956 tavaszán került, és itt a Hazafias Népfront (HNF) helyi titkára lett. (1956 tavaszán az MNDSZ megszűnt önállóan működni, mivel a HNF része lett mint mozgalom.) Kazincbarcikán addig Alsó- és Felső-Barcikán, valamint a 31. sz. Állami Építőipari Vállalatnál működött MNDSZ-szervezet, aminek vezetője Lukács Gyuláné, illetve Fejkó Sándorné volt.
Bátorné mint HNF-titkár a helyi szervezet elnökének, Perjési Zoltánnak a segítségével hozzáfogott a városi nőmozgalom megszervezéséhez. Ezt a munkát az 1956-os októberi-novemberi események megszakították, s csak 1957 márciusában alakult meg a Kazincbarcikai Nőtanács. A megalakulás napja egybeesett a Béke moziban tartott nőnapi ünnepséggel. A termet teljesen megtöltötték a barcikai lányok és asszonyok. A rendezvényre a miskolci helyőrségtől 20 szovjet katonafeleséget is meghívtak, akiket a férjük is elkísért. A vendégeket a résztvevők, de az utcán is lelkesen fogadták az emberek.
A nőtanács indiai vendége Kazincbarcikán 1963-ban
A megalakult nőtanácsnak 11 tagú vezetősége volt, s ennek három tagja egy-egy bizottságot irányított, melyek a következők voltak: 1. anya- és gyermekvédelmi bizottság, Kurucz Mihályné pedagógus vezetésével; 2. kulturális és művelődési bizottság, amit Baktai Jánosné, a mozi vezetője irányított; és 3. háztartási bizottság, Káró Sándorné főnővér vezetésével. Egy-egy bizottságban 10-15 nő dolgozott. A bizottságok pedagógusok és védőnők közreműködésével különféle tanfolyamokat szerveztek, az óvodákban és az iskolákban segítették a szülői munkaközösség létrehozását, beindították a szülők iskoláját stb. A cél az ismeretek bővítésén túl a közösségek kialakítása volt. A városi nőtanács munkája kiterjedt az üzemekre is: itt nőfelelősi hálózatot szerveztek, amely magja volt a megalakítandó üzemi nőtanácsoknak. A nőnapi, anyák napi, gyermeknapi és pedagógusnapi ünnepségek megszervezésében is jelentős szerepe volt a nőmozgalomnak.
Bátor Sándorné 1968-ig volt a városi nőmozgalom vezetője. Utána Kiss Andrásné bölcsődevezető irányításával néhány évig még működött, majd megszűnt városunkban a nőmozgalmi munka. A rendszerváltozás óta történtek bizonyos kezdeményezések nőszervezetek vagy klubok létrehozására, de tartós működésről nincs tudomásunk.
➡
MNDSZ-emlékbélyeg 1956-ból (Konkoly Attila gyűjteményéből)
