A meg nem valósult álom…

Annak idején – 2014-ben – elhatároztam, hogy a kazincbarcikai természetjárás 50. évfordulójára egy új turistautat hozok létre a Bükkben. Ez lett volna a kazincbarcikai zöld jelzés – Z –, mely Kazincbarcikától a Mária-forrásig, esetleg Bánkútig vezetett volna. (Megadtam egy észak‒déli tengelyt is, ami Kazincbarcikától teljesen Felsőtárkányig tartott volna.) Sajnos ebből egyelőre nem lett semmi, ugyanis nem számítottam a bürokrácia útvesztőire. Nagyon hamar úgy éreztem magam, mint Asterix, aki az „Asterix 12 próbája” című mesefilmben megpróbálta megszerezni az A39-es igazolványt. 😥

Egy új jelzés felfestésének az alábbi a menete: Meg kell keresni a borsodi – esetleg a Heves megyei – természetjáró szövetséget, amely az alszövetségeknek kiküldve véleményezteti az új útvonalat. Ha mindenki egyetért, akkor mehet az Északerdő és esetleg az Egererdő felé az igény, a szövetségek támogatásával. Ezek ‒ ha a Bükki Nemzeti Parkot is érinti az útvonal – véleményeztetésre továbbküldik a BNP-nek, és ha mindkét – mindhárom – helyen jóváhagyják azt, akkor már csak a magánerdők tulajdonosait kell megkeresni, hogy engedélyezzék a jelzés felfestését.

Ez az utóbbi sem egyszerű: a mai törvények alapján, ha egy magánerdőben turistajelzés fut, a tulajdonos dolga a földutak karbantartása, illetve a jelzést tartalmazó, kivágásra ítélt fákon lévő jelzés pótlása. Ráadásul a vadászat kifizetődőbb tevékenység a tulajdonosnak, mint a turizmus… Ha mindezzel mégis megvolnánk, már „csak” egy hivatalos felfestőre van szükségünk, aki a munkát levezényli. Nekem Boronkai Tamást sikerült megtalálnom, akinek nagyon hálás vagyok az ügyintézésben való segítségéért.

Tudni kell azt is, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve nem érdemes felfestést készíteni, hiszen ezeket az Északerdő és a BNP akár a fák kivágása útján is eltávolítja.

2015 tavaszán benyújtottuk az első helyre a kérvényt, három különböző hosszúságú útvonal megadásával. Mivel fél évig válasz nem érkezett, írtam a megyei szövetség vezetőjének. (Azóta sem kaptam választ!) Tamásnak sikerült 2016 év elején elérni a megyei elnököt, aki először a „helyi természetjáró szövetségek nem reagálnak” választ adta, majd egyszerűen úgy válaszolt, hogy „túl hosszú az útvonal Z-nek”. Ekkor vesztettem el a bizodalmamat a Magyar Természetjáró Szövetségben…

Tamás biztatott, hogy küldjem azért tovább az Északerdőnek a kérvényt, de – mivel – az első futam is egy évig tartott, és értékelhető válasszal nem zárult, úgy éreztem, hogy nincs még 10 évem, hogy ezeket a felesleges köröket megfussam.

Értékelve a megkapott válaszokat: az elsőt nem minősíteném, ez maga minősíti azokat a szervezeteket, amelyeknek a dolguk lett volna. A második – elvileg – érthető, hiszen a sárga és a zöld jelzés aljelzések, de vannak kivételek! Ilyen a Bükk déli részénél futó Kő-út – sárga jelzés –, mely Siroktól Miskolcig (!) tart. Ez is lehetett volna egy különleges jelzés, ha figyelembe vesszük, hogy észak‒déli tengely NINCS a Bükkben, a zöld jelzések pedig az 1990-es évektől erőteljesen megcsappantak. Ráadásul a most bemutatásra kerülő változatra ez nem is igaz…

Nem is lett volna nehéz: a Felsőtárkányból Garadnára tartó Z jelzés már megvan. A Nagy-mezőtől Garadnáig a jelzést Z+-ra kellett volna átfesteni, a Z+-t Z-re Bánkút aljáig, itt ZN jelzés vezetett volna fel Bánkútra. Itt továbbhaladt volna az útvonal Csurgó felé, majd megkerülve a Bálványt a Z+ maradhatott volna Nagyvisnyóig, a Bálványra pedig ZH jelzés vezetett volna fel. Elérve az Országos Kék Túra Útvonalát – OK – egy darabig együtt haladtak volna, majd a megszűnt KL jelzés helyén ‒ a Nyír-kövön át ‒ érte volna el a Kapu-bérci áttörést. Itt a műúton, majd a makadámúton jutott volna el a Mária-forrásig, ZH jelzéssel érintve a Kapu-bércet, és ZO jelzéssel a Szilvia-forrást.

1.: A meglévő Z jelzés Felsőtárkányból. Az is maradna.
2.: A jelenlegi Z jelzés Jávorkúton át Garadnára. Ez a teljes szakasz Z+ jelzésre változna.
3.: A jelenlegi Z+ jelzés. Ez Z jelzés lenne.
4.: A jelenlegi Z+ jelzés. Ez ZN jelzés lenne Bánkútra.
5.: Jelzetlen makadámút. Ez Z jelzés lenne.
6.: Ez jelenleg Z+ jelzés, de ZH lenne.
7.: Ez jelenleg Z+ jelzés, de Bánkút felől már – elvileg KH is. Így megszűnne a Z+ jelzés Bánkút és az új Z jelzés között.,333333363
8.: Jelenleg Z+ jelzés Nagyvisnyóra. Az is maradna.
9.: Jelzetlen terület. Z jelzés lenne.
10.: Jelenleg OK, de mellé felkerülne a Z jelzés is.
11.: A volt KL jelzés, most Z lenne egy darabig, majd Z, az eddig jelöletlen szakaszon.
12.: Kiegészítő jelzés ‒ ZH ‒ a Kapu-bércre.
13.: Műút, jelenleg jelzetlen terület. Z lenne…
14.: Jelzetlen terület, Z lenne.
15.: ZO jelzés lenne a Szilvia-forráshoz.
16.: Részben jelzetlen terület, előbb a P+, majd az S futna bele, így érné el a Z jelzés a Mária-forrást.

A második esetben „csak” Bánkútról indult volna el az útvonal Csurgó felé, ebben az esetben a jelzés útvonala csak minimálisan változtatta volna meg a többi jelzést.

1.: A meglévő Z+ jelzés. Meg is maradna.
2.: A jelenlegi Z+ jelzés. Bánkútig Z-re változna.
3.: Jelzetlen útvonal. Z jelzés lenne.
4.: Ez jelenleg Z+ jelzés, de ZH lenne.
5.: Ez jelenleg Z+ jelzés, de Bánkút felől már – elvileg ‒ KH is. Így megszűnne a Z+ jelzés Bánkút és az új Z jelzés között, de akár maradhatna is.
6.: Jelzetlen makadámút. Ez Z jelzés lenne.
7.: Jelenleg OK, de mellé felkerülne a Z jelzés is.
8.: A volt KL jelzés, most Z lenne egy darabig, majd Z, az eddig jelöletlen szakaszon.
9.: Jelzetlen terület. Z jelzés lenne.
10.: Kiegészítő jelzés ‒ ZH ‒ Kapu-bércre.
11.: Műút, jelenleg jelzetlen terület. Z lenne…
12.: ZO jelzés lenne a Szilvia-forráshoz.
13.: Részben jelzetlen terület, előbb a P+, majd az S futna bele, így érné el a Z jelzés a Mária-forrást.
14.: Jelenleg Z+ jelzés Nagyvisnyóra. Az is maradna.

A most – harmadik lehetőségként ‒ megadott Mária-forrás‒Kazincbarcika útvonalat szeretném a Kedves Érdeklődőknek bemutatni. Ezt a legrövidebb útvonalat – természetesen – a másik kettő is tartalmazta volna. Ebben az esetben a BNP-t, az Északerdőt és a magántulajdonosokat érintette volna a jelzés úgy, hogy valójában egy központi helyen, és egy magasabb rendű sárga jelzésből indult volna.

Így a kazincbarcikai Z jelzés – egyelőre – nem valósul meg, de azért megadom az útvonalat, hogy akit érdekel, bejárhassa azt. A teljes útvonal nagyon könnyen megtehető, odafigyelést is csak nagyon kevés helyen igényel.

Lássuk tehát az adatokat!

Távolság: ~ 25 km
Szintemelkedés: 530 méter
Szintsüllyedés: 1079 méter
Szintkülönbség: 1609 méter

Az alap Z jelzésből három kiágazás lett volna, az egyik egy ZO jelzés a Taksa-lápai-forráshoz, egy ZN jelzés Kondóra és egy másik ZN jelzés a berentei horgásztóhoz. (Ezt a legutolsó szakaszt már régebben bejártuk.) Ezeket kiegészítő jelzéseket a leírás és az adatok nem tartalmazzák!

1.: Mária-forrás (680 m)
2.: A Bükki Kék keresztezése (Harica-völgy-átkelés)
3.: Magas-kő alja
4.: Makadámút csatlakozási pontja
5.: Nagy-Som-tetői kilátópont
6.: Oszra-tetői kilátópont
7.: Taksa-lápa
8.: Koo csatlakozása
9.: Harica-völgy, erdészház
10.: Ludnapuszta, erdészház
11.: Harica-bányatelep
12.: A volt Béke-lejtősakna
13.: Dod-hegy (365 m)
14.: A P jelzés csatlakozása
15.: Ebecki-tető (304 m)
16.: Zsidó-hegy (315 m)
17.: Berentei elágazás
18.: Kazincbarcika, BC-főporta

A túránk kiindulópontjának a megközelítése ebben az esetben nem is olyan egyszerű. Ezt nézzék el nekem, hisz ez a túra valójában nem is erről szól. Tömegközlekedési eszközzel nem lehetséges, ellenben autóval könnyen elérhető. Menjünk fel a Bükkbe Bánkút – Lillafüred – felé Mályinkáról. Már elég magasan elérjük az első hajtűkanyart, itt egy hatalmas, gyönyörű fát pillanthatunk meg, és egy egyenesen továbbvezető makadámutat. Ez a Mária-forrási elágazás.

Már gyalog induljunk el a makadámúton. Körülbelül 500 méter után fogjuk elérni a Mária-forrást. Addig is a műúttól balra egy kis ösvény vezet le a Szilvia-forráshoz, később pedig jobbra megpillanthatjuk az Ágnes-forrást is.

A Mária-forrásról már esett szó ‒ a „Tardonától Mályinkáig” című cikkemben ‒, nagyon jó minőségű, iható vize van! Itt érdemes felkészülni a hosszú menetelésünkre. A legrövidebb változatban innen indult volna a kazincbarcikai Z jelzés…

Ha a Mária-forrástól továbbindulunk, nincs nehéz dolgunk. Tőlünk balra megy le a Kohász Kék – K+ –, jobbra pedig a sárga jelzés és a Kohász Kék – K+S – halad tovább. A legjobb minőségű földút ellenben nem tartalmaz jelzést. Ez lenne a Z jelzés. Haladjunk ezen a földúton, ami nagyon könnyedén járható. A 2008-as nagy viharnak „köszönhetően” nagyon szép kilátás nyílik balra, a Kemesnye-hegyre. Egy éles hajtűkanyart véve az utunk lassan leereszkedik a Harica-völgyébe. Itt fogjuk keresztezni a Bükki Kék – K – jelzést.

Ahogy elérjük a K jelzést, forduljunk jobbra. Átgyalogolunk a Harica-völgy felső szakaszán. Balra már láthatjuk a meredeken süllyedő Harica-völgyet. Amint elérjük a hegy alját, tőlünk balra egy újabb nagyon jó minőségű földút indul el. Térjünk rá! Ez fog minket a hegyoldalban a Harica-völgy jobb oldalán végigvezetni.

Megjegyzés: A Bükki Kék jelzés – K – a völgy bal oldalán halad, majd leereszkedik a Harica-völgyébe. Megdöbbentő, hogy ez a jelzés – Farkas-gödörtől a Tardona‒varbói makadámútig ‒ azaz 3,5 km-en keresztül ‒ szinte járhatatlan! SENKINEK nem javaslom ennek a szakasznak a megtételét! Szerencsére a virtuális Z jelzésünkön ilyen hellyel nem fogunk találkozni…

Széles úton haladunk tovább, a Harica-völgy egyre csak mélyülni fog mellettünk. Nemsokára elérjük a Magas-kő alját, valamint annak sziklaáttörését.

A Magas-kő alja alatt található meg a Magas-kő lápai sziklaeresz barlangja. (A fenti kép alatt!)

Továbbhaladva először jobbra, majd egy kis völgy végénél élesen balra folytatódik az utunk. A jobbos kanyar után jobbra még nagyon jól látszódnak Magas-kő sziklaszirtjei.

Kanyargós úton haladunk tovább, és a híres Gyurkó-lápai-barlang felett megint jobbra fordulunk. Ez az út egy kicsit megint a hegy felé fog minket vezetni, majd hirtelen és élesen balra fordul, a földút szétválik. A jobb oldali, jobb minőségű földúton haladjunk tovább! Nemsokára az utunk belefut a Kis-fennsíkot Kondóval összekötő makadámútba. Menjünk ezen egyenesen tovább!

Ha jobbra fordulnánk, a makadámúton 500 métert haladnánk és a balos kanyar előtt élesen jobbra fordulnánk – egy ösvényen ‒, akkor 300 méter után elérnénk a Barátság-kerti kilátóhelyet. (Ide miért nem vezettem ki egy ZH jelzést?!)

Megjegyzés: A barlangokhoz nem vezettem ki még elméletben sem jelzést, ugyanis ezek a barlangok KIZÁRÓLAG engedéllyel és vezetővel járhatóak. Bemászni ezek nélkül ÉLETVESZÉLYES!

Innentől kezdve maradjunk a makadámúton! A Harica-völgye felett áthaladunk egy sziklaáttörésen, érintjük a Nagy-Som-tetői kilátópontot, majd az Oszra-tetői kilátóhelyet is. Mindkét kilátóhelyről nagyon szép kilátás nyílik a Harica-völgyére és az Észak-Bükkre!

Az Oszra-tetői kilátópontnál az utunk jobbra fordul, és egyenesen ereszkedik tovább a Harica-völgyébe. Utunk során az egyenes vonalat csak egy helyen töri meg egy kis kanyargás, ahol a makadámút a hirtelen ereszkedést próbálja meg elkerülni. Később, egy éles bal kanyar előtt lehetőségünk van egy kissé rossz minőségű, de egyenes földúton egy újabb kanyart levágni. (A Z jelzés erre vezetne.) Ha a makadámúton maradunk, az sem baj, hiszen a két földút bő 300 méter után újból összefut. Továbbhaladva a makadámúton nemsokára elérjük Taksa-lápát, ahol a LÁEV Farkas-gödör–Örvénykői vonalának azonos nevű megállóhelye volt. Sajnos a kisvasútból már nem maradt meg semmi. 😥

Taksa-lápa arról is híres, hogy innen vezették volna le a LÁEV mahócai vonalát Tardonára 1999-ben. Sajnos ebből nem lett semmi… 😥

Ha Taksa-lápán balra az erdőben megpillantunk egy nagyon rossz minőségű földutat, ezen kellene elindulnunk a Taksa-lápa-forráshoz. Az út körülbelül 300 méter. Itt kiépített forrást és pihenőhelyet találunk, és elvileg a vize iható. (De ebben az állapotában nem javasolnám.) Sajnos mind a földút, mind a forrás, valamint a pihenőhely is már eléggé leromlott állapotban van, nem ártana a felújítása. Ebben az esetben vezetne ide ki a ZO jelzés.

Taksa-lápánál, az elágazó makadámúton balról érkezik Tardonáról a Koo kerékpáros jelzés, mely jobbra velünk fog haladni 400 métert, majd élesen elfordulva Varbó felé veszi az irányt. Ezen a ponton hagyjuk el a Bükki Nemzeti Park területét. Mi az egyenes úton haladunk tovább. A Drótos-tető alatt újra keresztezzük a Bükki Kék túra útvonalát. A K jelzés után az utunk erősen kanyargóssá válik, hogy minél kisebb lejtéssel érhesse el a völgyet. Az utolsó jobbos kanyar után leérünk, és már majdnem egyenes úton fogunk továbbhaladni. Utunk során – balra – megpillanthatunk egy nagy rétet. Itt volt a 760 mm-es Harica-völgyi kisvasút fatelepe, egyúttal a végállomása is. Ezt 1960-ban egy hatalmas vihar vízáradata elmosta. Ha valaki bővebben szeretne olvasni a Harica-völgyi bányavasútról, annak javaslom a honlapomon található részletes történelmi leírást is (www.bukkhegyseg.hu). Innentől kezdve már a völgy jobb oldalán, a völgyet és a patakot követve halad az utunk. Körülbelül 1 kilométer után érjük el a Harica-völgyi erdészházat és a Rákos-kutat.

Megjegyzés: Ha elfáradtunk, akkor a K jelzésen forduljunk jobbra, és 2,5 kilométer után a varbói buszmegállóhoz jutunk. Itt is befejezhetjük a túránkat…

Valamikor itt keresztezte a kazincbarcikai P jelzés a makadámutat. Tardona felől érkezett, és a Varbó feletti Péterné-tetőre tartott. Régen volt egy KO jelzés is a kúthoz – a tardonai K+-ból –, de amióta a forrás környéke is tönkrement, azóta az is megszűnt. Mindenesetre fapadok vannak az erdészház mellet, ahol megpihenhetünk.

Miután megpihentünk, haladjunk tovább! Jobb oldalon összefüggő erdő fogja az utunkat kísérni, balra pedig hol fenyőerdő, hol rét váltakozva fog feltűnni. Szintén láthatjuk – balra – a már Kazincbarcikát Kondótól elválasztó hegyeket is. Legközelebbi jellegzetes pontunk a ludnapusztai erdészház lesz. Ez egy nagyon jó állapotban lévő házikó, pihenőhellyel és szalonnasütővel. Itt mindenféleképpen érdemes megállnunk és megpihennünk. A házzal szemben szép rét helyezkedik el, mely – jobbra – hosszan elterül a Harica-völgyében.

Sokan nem tudják, de Ludna(puszta) valójában egy település volt. Nagyon nehéz volt adatokat összeszedni róla, hiszen már a középkorban elpusztult. A térképen a falu helyét „Faluhely” néven jelöltem. Már a XIII. században létezett, majd az elpusztulása után kapta a „puszta” nevet, és a feudális rendszernek megfelelve nagyon sokáig saját közigazgatási határral rendelkezett. Csak később csatolták a területet Kondóhoz, így bőséges fakitermelőhelyhez és legelőhöz juttatva a kondói gazdákat. Fényes Elek is megemlíti a települések leírásában (Magyarország geográfiai szótára – 1851),

Megjegyzés: Mivel Ludna még a középkorban elpusztult, nem ártana egy régészeti feltárást indítani a helyén, így megismerhetnénk – esetleg pontosíthatnánk ‒ a középkori falvak képét.

Megjegyzendő, hogy ezen a részen régen megszűnt kazincbarcikai P jelzés itt érkezett vissza a varbói Péterné-tetőről, és a makadámutat átszelve haladt tovább a Lófar-nyereg felé. Mivel a kazincbarcikai nyereg felé lévő földutak már teljesen járhatatlanok, így nem csoda, hogy a P jelzés ezen a szakaszon Kazincbarcika felé megszűnt. (Pedig régen nagyon fontos szekérút volt!)

Most pedig haladjunk a makadámúton tovább! Nemsokára elérjük Harica-bányatelepet, ahol még elég sok ‒ leromlott állapotú – kiszolgálóépület áll. Az út hirtelen majd balra fordul, átmegy a völgyön a három bányató között, majd a hegy alatt kettéválik. Ha jobbra mennénk a makadámúton – ezt ZN jelzéssel láttam volna el –, akkor 1,9 kilométer után Kondó autóbuszmegállójához jutnánk.

Kondóra begyalogolva ‒ a makadámúton ‒ a fáradt turista már Sajószentpéterre utazhat.

Kondó története is a XIII. század közepén kezdődött. Nagyon sok ideig – teljesen a XIX. századig – csak nagyon kis település volt, Parasznya filiája. Csak a XIX. század legvégén indult meg az ugrásszerű fejlődése, a szénbányászat megindulásával. Jellemző történelmi emlékkel nem rendelkezik, de ha valakit érdekel a falu részletes története, kérem, olvassa el Várady József: A kondói református egyház története című művét.

Ha balra fordulunk, egy nagyon jó minőségű földútra – ez lenne a Z jelzés –, elhaladunk a volt Béke-lejtősakna bejárata előtt, majd a központi épülettel egy vonalban az utunk jobbra, egy völgybe kanyarodik. Ezen a környéken még láthatjuk a Lyukóbánya–Harica-bányatelep–Berente közti kötélpálya helyét.

Harica-bányatelep az egyik központi helye volt a borsodi szénbányászatnak. Kezdetben a Harica-völgyi bányavasút vitte a szenet Sajószentpéterre, ahol normál nyomközű vasúti kocsikba rakták át, majd az elkészült kötélpálya szállította a szenet közvetlenül a berentei Szénosztályozóműbe. A borsodi bányák bezárása jelentette a Harica-bányatelep végét is…

A földúton továbbhaladva a legjobb minőségű út jobbra fordul, és felkapaszkodik a hegyre. Itt egyszer csak véget ér, jobbra vagy balra tudunk továbbmenni. Mi a jobb oldalit választjuk, ami azonnal egy hajtűkanyarral a hegynek felfelé fordul. Itt csak ligetes erdőkkel fogunk találkozni, emiatt gyönyörű kilátás nyílik a Nagy-fennsíkra is. Továbbhaladva érjük el a Dod-hegy tetejét, majd később rálátásunk lesz Alacskára is. Nemsokára egy nyeregben találjuk magunkat, ahol bal oldalon rengeteg szederbokrot láthatunk. Nagyon sok gyümölcs gyűjthető be itt, csak sajnos nem egyszerre érnek meg, így több kirándulást igényel, hogy a megfelelő mennyiséget megszedhessük!

Elérve a kazincbarcikai hegyet, az út szétválik – mi a jobb oldalit követjük –, és elérjük a kazincbarcikai P jelzést a bérci úton.

Innentől kezdve az Ebecki-tetőig a P jelzéssel együtt haladna a Z jelzés. Csak egy 300 méteres szakasz van, ahol a Z jelzés a Kölesföld-erdőnél eltérne ettől. Ezen a ponton a P jelzés enyhén jobbra fordul és úgy halad tovább. Itt van egy egyenes földút is, ahol a Z futna. A P kerülése után a két út újból összefut.

Ezt a szakaszt már részletesebben leírtam a „Vadregényes túra Kazincbarcikán” című cikkemben, így ettől most eltekintenék.

Az Ebecki-tető alatt a P jelzés balra fordul és a kazincbarcikai autóbusz-végállomáshoz vezet. Itt is leereszkedhetünk a városba. (A távolság 2,5 kilométer.) A Z jelzés itt jobbra, a toronyhoz fordulna, és nagyrészt a bérci úton haladna tovább, érintve a Zsidó-hegyet. Ez részben a régi P+ jelzés volt. Ezt a szakaszt is leírtam már a „Kazincbarcikai látványtúra” című cikkemben, így ezt sem ismételném meg. Menjünk el az utolsó hegy tetejénél lévő romházig!

A Sinka-hegy aljánál – a romháznál – éles balos kanyarral haladna lefelé a Z jelzésünk. Ezen a ponton – egyenesen tovább – indulna egy újabb ZN jelzés, ami a Sinka-hegyen át a berentei horgásztóhoz vezetne. A távolság 2 kilométer. Ezt a részt is bejártuk már „A mai úti cél : Berente” című cikkemben.

Most mi kövessük tovább a Z jelzést! Meredeken, jó minőségű földúton ereszkedünk alá. Ahol a terep lankásabbá fog válni, ott – jobbra – két földút is indul el. Élesen forduljunk jobbra bármelyikre – hiszen pár száz méter után úgyis összefutnak ‒, és haladjunk ezen tovább. Az út végénél lelkes amatőrök újra felfestették a P+ jelzést – ahol a Z is futna –, így már a frissen felfestett jelzésen, éles bal kanyarral le tudunk menni a BC főportához. Utunk során érintjük a BC ciszternáját, és gyalogolunk is egy kicsit a BC kerítése mellett. A főportát elérve lenne az elképzelt Z jelzés végpontja…

Mint látható, a terület nagy része méltatlanul elfeledett völgye a Bükknek. A Harica-völgy egy lelket megnyugtató, nagyon szép táj, melyben még pihenőhelyek is találhatóak, ráadásul a megközelítése – természetesen gyalogosan – egyáltalán nem nehéz. Érintetlenségét mi sem bizonyítja jobban, hogy Taksa-lápa alatt láttam életemben először a Bükkben vadmacskát! Olyannyira meg volt lepődve, hogy embert lát, mint mi, hogy egy ilyen szép állatot megfigyelhetünk. Sajnos fotóra nem maradt idő, hatalmas ugrásokkal távozott az erdő felé…