A László- és a Mátyás-szög históriája

A két „szög” históriája a családunkban évszázadokon át apáról fiúra szállt. Én a mai is Felsőbarcikán élő 84 éves Barczikay Antal bácsitól hallottam, és az ő elmondása alapján jegyeztem le.

A törökdúlás idején az egykori Barcikán két Barczikay nevezetű katonaember élt. A két vitéz a szülőföldtől valahol távol hadakozott a törökökkel, amikor üzenetvivő huszár érkezett hozzájuk a hírrel, hogy Barcikán a törökök lemészárolták a falu lakóit, felgyújtották a házakat, de még a templomot sem kímélték. A két vitéz menten lóra pattant, és a seregével gyorsan haza is ért. Az eléjük táruló látvány elszomorító volt. De nem volt idő a szomorkodásra, nyomban csatába kezdtek a törökökkel. A csatában a török az egyik barcikai vitéznek levágta a fél karját, akinek a megmaradt másik féllel sikerült a török fejét levágnia. A vezér nélkül maradt törökök ezt meglátva gyorsan elmenekültek, és nem is merészeltek többé visszatérni.

A csata a László és a Mátyás nevet viselő szögben lévő réten zajlott le. A László-szöget a Sajó, a vasút és a sajókazai bekötőút fogja közre. A Mátyás-szög pedig a Sajón túl van, ott, ahol valamikor a vízimalom állott. A szájhagyomány szerint a két vitéz után kapták e a szögek a László, illetve a Mátyás nevet, s a király Lászlónak adományozta Felsőbarcikát, Mátyás pedig Alsóbarcikát kapta vitézsége jutalmául.

Nemrégiben egyik ismerősünk megküldte nekünk egy valamikori Barczikay család címerének másolatát. Amikor a férjem ezt meglátta, mindjárt a fél kar és a kard tűnt fel neki. Mondta is, hogy „Itt van a fél kar, mivel László levágta a török vezér fejét. Így mesélte azt az apukám is.”

A birtokomban lévő legrégibb dokumentumok 1750-ből és 1759-ből valók. Ezek nemzetes Barczikay László levelei. További „dokumentum” a máig is létező tetőgerenda, amit a férjemmel, Barczikay Bélával építettünk be a régi elbontott házunkból az újba. Ezen a gerendán a következő szöveg olvasható: ANO DOMINI 1787.b.

A Barczikay nevet viselő családok évszázadokon át éltek e helyen, illetve élnek még ma is. Sajnos az utolsó nemzedéknek nincs fiú leszármazottja Felsőbarcikán, s emiatt e nevet kihalás fenyegeti.

özv. Barczikay Béláné
Kazincbarcika, Budai Nagy Antal út 28.

Megjegyzések: Az említett címer Magyarország címeres könyvének (Grill Károly Könyvkiadó Vállalat, 1913) I. kötetében található. A címer fénymásolatát a Barcikai Históriás 1991. IV. n. évi száma közölte.

Nagy Iván: Magyarország családai címerekkel és nemzedékrendi táblákkal(Helikon Kiadó, 1987) című könyvének I. kötetében a Barczikay családról a következők találhatók: „Barczikay család: Szathmár megye nemesei között foglal helyet. Borsod megyében Barczika helységet most is e családból származó családok bírják.”

A fenti írással kapcsolatban szükséges, hogy választ keressünk Barcika történetének néhány kérdésére. Elsősorban azt kell megválaszolni, hogy Barcika, mint település létezett-e előbb, vagy a Barcikai nevű családok a településen? Továbbá, hogy a családokról nevezték-e el a települést, vagy fordítva: a családok neve után kapta a település a Barcika nevet? Az e kérdésekre adandó válaszból kikövetkeztethető, hogy a török megszállás idején éltek-e már Barczikay nevű családok a településen? De pozitív válasz esetén is kérdés marad még, hogy az írásban említett László és Mátyás, valamint a mai Barcikai családok között fennáll-e valamilyen rokoni kapcsolat?

Az első és második kérdésre a Városi Könyvtár anyagai alapján az a válasz, hogy előbb a település viselte a Barcika nevet, s a családok később változtatták erre a nevüket. Ennek szemléltetésére álljon itt két idézet Kazincbarcika város törzskönyve Berentei kötetéből (Kazincbarcika, 1969): „Hogy az eredetileg Barcz és Barcza név Barczika lett, olyanforma jelenség, mint amilyet Iván és Ivánka esetében láthatunk. Nem lehetetlen, hogy szláv hatás is közrejátszott ebben, a XVI. század folyamán és későbben letelepedett tótok nagyban elősegítették a név ilyen módosulását.” A másik idézet: „A község eredeti neve Barcz, Barcza, Barcika… Alsóbarcikán a Barczy vagy Bárczy rokonság révén a Dapsi család a XV-XVI. században birtokos… A Barczy család ezután a község nevének változásával maga is Barczikaiakra változtatta a nevét.”

A valamikori László és Mátyás, valamint a mai Barcikayak közötti rokoni kapcsolatra eddig nem derült fény, illetve nincs hiteles bizonyíték. A Felsőbarcikai Református Lelkészi Hivatalban a legrégibb anyakönyv az 1791. és 1868. között születettek, kereszteltek, házasságot kötöttek és elhunytak nevét tartalmazza. Ebben 1797-ből található az első Bartzikai nevű családdal kapcsolatos bejegyzés, amikor is Bartzikai Sigmondnak és Egresi Susannának Gábor fiuk született, majd 1807. július 5-én N. Barczikay Péter és Réthy Mária házasságából Imre nevű fiú jött a világra. Egy 1825-ös bejegyzés valamivel régebbre vezet bennünket a Barczikai család eredetének kutatásában. Eszerint 1825-ben, 55 éves korában meghalt Bartzikai Péter. Ebből következik, hogy születésének éve 1770-71-re tehető.

A Barcikai Históriás 1991. IV. n. évi száma özv. Barczikay Béláné tulajdonában lévő XVIII. századbeli ügyiratokról írt. Ebben megemlíti Barczikai László 1750-ben írott levelét, amely arról szól, hogy a Rimócz megyében lakó Péter György bátyjaurától húsz „forintokat” kért kölcsön a falun lévő rétjére. Talán az ő apja vagy nagyapja lehetett a törökökkel hadakozó egyik vezér, s netán arról a rétről ír, amelyet a hős vitéz jutalomképpen kapott a királytól? Nem lehetetlen, de amíg dokumentumokkal nem bizonyítható ez, tényként nem lehet elfogadni.

A szerkesztő

Hozzászólás