Tavaly a napisajtó is hírül adta, hogy városunk két középiskolájában, a volt 105-ösben és a 112-esben névadó ünnepséget tartottak. (Lásd a jelen kiadvány Krónika rovatát.) A két névadó: Deák Ferenc és Surányi Endre életútját a Barcikai Históriás 1998. évi száma röviden már ismertette. Ezúttal kiegészítést teszünk közzé: Deák Ferencről az 1870-es “Magyarország képekben. Honismereti album” című könyvből, amelynek reprint kiadását 1989-ben közösen jelentette meg a Közgazdasági és Jogi Kiadó Minerva Szerkesztősége és a Helikon Könyvkiadó, Surányi Endréről pedig a névadó ünnepségen Rácz Lajos történész által elmondott beszéd alapján.
Deák Ferenc (1803–1876)
“Deák Ferenc politikai fellépte e század harmincas évei elejére esik, azon korszakba, midőn a hazai reform-mozgalmak nagyobb mérvben megindultak.
* * *
Senki saját pártjánál oly önkéntes elismerésre, s ellenfeleinél oly becsülésre nem tett szert, mint e fiatal államférfi.
* * *
Ítéletének ereje, ismeretei bősége, tisztasága páratlan volt. Senki oly világosan nem gondolkozott, helyesebben nem ítélt s gondolatait jobban ki nem fejezte, mint ő. Elvekben hajthatatlan, mellékdolgokban alkudni kész; soha lényegest lényegtelennel egybe nem zavart. Modora, taktikája ellenei irányában igazságos, és kímélő annyiban, hogy az ügyet s a személyt, hol kellett, külön választá. Eltávolítá a vita kinövéseit, a nélkül, hogy erejét s hatását csökkenti vala. Elfogulatlanságát, igazságszeretetét barát, ellenfél egyiránt elismerte. Csoda-e, hogy ily ritka tulajdonok mellett vélekedése rendkívüli súlylyal bírt?, hogy Zala nagykövetét – bár elveinél fogva az első szabadelvű magyar volt –, személyes tulajdonai mindenki szemében már akkor a pártok fölébe emelték?
* * *
A párt vezérletét soha nem kereste, soha egy lépést nem tőn érte, hogy kezeibe kerüljön; de ha önként felajánltatott, senki buzgóbban s kíméletesebben nem felelt meg hivatásának. Talentomának fensőbbsége ritka s őszinte szerénységgel párosult. A párt véleményének megállapítására a conferentiákon s magán értekezleteken elhatározólag folyt be. Itt tárta fel ismereteinek dús kincseit, nyíltan, minden tartózkodás nélkül közlé észrevételeit, mik a tárgyat minden oldalról kimerítve megvilágosíták. Szereplése gyakran csak négy fal közt maradt. Eszméi elmondása, ismereteinek a vitában felhasználása sokszor még a kerületi üléseken is más kezekbe jutott. Lehetőleg úgy válogatá ki embereit, osztá föl a szerepeket, hogy kinek-kinek talentoma legkedvezőbb oldaláról tűnhessen fel. Ő maga csak országos üléseken és ritkán szólott. Rendesen, ha az ellenfél valami előre nem látott elhatározó észrevételt tett, mely meg nem czáfoltaték, ha a vita félre tereltetett, vagy ha annak ingerült s keserű volta miatt mérséklő s csillapító hatásra volt szükség.
* * *
Irányadó szerepét Deák a következő 1839/40-ik országgyűlésen még nagyobb mérvben gyakorolta. Az ő vezérkedésének lehet köszönni, hogy az ellenzék, bár biztos többsége nem volt, végre mégis fényes győzelmet vőn. Az új törvények seregén kívül, a legértékesebb nyeremény az vala, hogy e keserűség közt kezdődött és folytatott országgyűlés végre a nemzet és a kormány kibékülésével záratott be. A politikai üldözések meg lőnek szüntetve; Kossuth, Lovassy s társai szabadon bocsátattak…”
Surányi Endre (1913–1996)
A magyar autó- és motorsport, a műszaki tudományok, a magyar publicisztika kiemelkedő személyisége volt, egyike hazánk utolsó polihisztorainak. Az ismeretlenségből indult el a hírnév felé, és megszerzett mindent: ismeretet, tudást, megbecsülést, szeretetet és kiemelkedő képességei révén hírnevet, vagyont, jómódot, dicsőséget magának és az egész országnak.
Surányi Endre maga volt a XX. század, amelyet úgy élt végig, hogy nem csupán jelen volt, hanem az események aktív, cselekvő részeseként az élő történelemmé vált. Gyermekkorában a technika csodája, a száguldó, csillogó-villogó motor ragadja meg, s ebből egy életre szóló elkötelezett szerelem születik. Közben műszaki zsenialitása a találmányok egész sorát produkálja, mint pl. a világszenzációnak számító benzinmegtakarító készülék, az új elveken működő karburátor, vagy a fagáztüzelésű motor kifejlesztése. Joggal tartják Bláthy, Zipernowsky, Csonka utódjának. Több mint húsz szaktudományi könyve jelent meg, s az ő útmutatásai alapján tanulta az ország az autó- és motorvezetést. Ízig-vérig gyakorlati szakember volt, aki nyolcvanévesen is az autó alá feküdt szerelés közben, mint fiatalabb éveiben.
A második világháborúban az orosz fronton szolgál, találkozik a partizánokkal, majd idehaza ellenállóvá válik, emberek életét menti. 1945-ben pártot szervez és földet oszt a Rétság parasztjai között. Élete több szálon fut: funkciókat vállal, aktív motorversenyzőként nagy sikereket ér el. Mint motorcsónak-versenyző nemzetközi hírnevet, Európa-bajnokságot szerez, kiváló sporteredményeket ér el, a hivatalos politika mégis mellőzi.
Élete utolsó korszaka az írásé, amelyben összegeződött és teljessé vált az élete. Négy önéletrajzi könyve jelent meg, az ötödik kiadásra vár. Jelentős a publicisztikai munkássága is. A Magyar Nemzetben és az Új Tükörben jelennek meg cikkei, megteremti az autós irodalmat, amelyben az ember és az autó sokoldalú, bonyolult viszonyát elemzi. Hihetetlenül termékeny, a saját neve alatt legtöbbször megjelent újságíró volt.
“Deák Ferenc politikai fellépte e század harmincas évei elejére esik, azon korszakba, midőn a hazai reform-mozgalmak nagyobb mérvben megindultak.
A magyar autó- és motorsport, a műszaki tudományok, a magyar publicisztika kiemelkedő személyisége volt, egyike hazánk utolsó polihisztorainak. Az ismeretlenségből indult el a hírnév felé, és megszerzett mindent: ismeretet, tudást, megbecsülést, szeretetet és kiemelkedő képességei révén hírnevet, vagyont, jómódot, dicsőséget magának és az egész országnak.
