A Barcikai Históriás visszhangja

A Barcikai Históriás "szerkesztõségében", Kazincbarcika. 1995

A Barcikai Históriás „szerkesztõségében”, Kazincbarcika. 1995

A tervezettnél és a jelzettnél ugyan néhány napos késéssel, de november közepére elkészült és napvilágot látott a Barcikai Históriás első száma. Ezúton szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik segítették az elkészítését és részt vettek a lap terjesztésében. Előbbiért főleg az Egressy Béni Művelődési Központ és Könyvtár igazgatójának és dolgozóinak mondok köszönetet, külön Mezey István grafikusművésznek a fejléc megtervezéséért. A terjesztésben való közreműködéséért a köszönet elsősorban a Borsodi Élelmiszerkereskedelmi Vállalat vezetőit illeti, valamint a Tardona ABC bolt, a Belvárosi ABC bolt vezetőit és eladó kollektíváját, akik igen rövid idő alatt 250, illetve 100 darabot árusítottak a lapból. És köszönetet mondok azoknak az egyéni terjesztőknek is, akik minden ellenszolgáltatás nélkül vállalkoztak az újság árusítására.

Nem sokkal a megjelenést követő napokban már az első véleményekkel is megismerkedtem. Sokan mondták, hogy olvasták az újságot és megnyerte a tetszésüket. Helyeselték, hogy a város történetével ilyen formában is megismerkedhetnek. Több régi kazincbarcikai lakostól hallottam, hogy nekik is érdekes volt olvasni a település történetét. Néhányan javaslatokkal is szolgáltak a lap további tartalmát illetően, többen azt is ígérték, hogy írni fognak a lapban.

A szóbeli reagálásokkal összecseng az írásban megküldött vélemény, javaslat. Igaz, lapzártáig nem túl sok kérdőív érkezett vissza, de a megküldöttek hangneme és tartalma pozitív. Arra a kérdésre, hogy szükségesnek tartják-e a város történetével foglalkozó lap megjelentetését, a válasz egyértelmű igen. Ettől azonban egy vélemény tért el, amely válasz helyett lakonikus rövidséggel így hangzik: „minek?”. Azt hiszem, erre nem érdemes több szót vesztegetni. (E kérdésre válaszoló által a kérdőív több kérdésre adott válaszokat a továbbiakban még érinteni fogom.)

Arra a kérdésre, hogy mely írások tetszettek, illetve nem tetszettek, már megoszlottak a válaszok. A legtöbb olvasónak egyformán az Ismerkedjünk Kazincbarcikával és az „…elmondom hát mindenkinek…” írások tetszettel, Ezeket sorrendben a Búcsúzásképpen, a Napjaink históriája (szintén egyenlő arányban), majd az Emlékeztető és végül az Egy kis „múltdarabka”, valamint a Barcikai krónika követi. A nem, vagy a kevésbé tetszettek között a helyhatósági választás eredményéről szóló tájékoztatót, valamint a Barcikai Krónika hírét említik Heinrich Andrásné éhségszrájkjáról, a Napjaink Históriájából pedig a Lépés az Európai ház felé? című írást. (E válaszokat értékelve úgy tűnik, hogy ezekben az esetekben sem az írások ellen van kifogás, inkább az esemény, illetve jelenség váltotta ki a nem tetszést.)

És miről szeretnének olvasni a jövőben? Kazincbarcika földtörténetéről (hegy-, vízrajzi és geológiai viszonyairól), a város és a lakók sorsát befolyásoló döntések előzményeiről, a város telepítéséről, az önkormányzat működéséről és intézkedéseiről, Egressy Béni életéről és munkásságáról, Kazincbarcika negyven évének pozitívumáról és negatívumáról, az egészségügy fejlődéséről, a BVK építéséről, a városfejlesztésről és a lakásépítésről. Van, aki a képzőművészeti kör történetéről, a társadalmi munkák eredményeiről, a szociális ellátás és az egészségügy helyzetéről, a város közbiztonságáról, a lakások értékesítéséről, valamint a fedett uszoda építésének híreit szeretné olvasni.

A válaszokból azt a következtetést vonom le, hogy:

1. az emberek nem szeretnek írni, inkább beszélgetés során mondanak véleményt,
2. egyaránt érdeklik őket a rég- és közelmúlt eseményei.

A további szerkesztési munkában ehhez tartani fogom magam.

Azt már most ígérhetem, hogy a Históriás legközelebbi száma (kb. április) részletesen be fogja mutatni Egressy Béni életét és munkásságát. Sor fog kerülni a többi várostörténeti témára is, viszont amíg ezt teljesíteni tudom, kérem Kedves Olvasóim türelmét.

Szóltam róla, hogy a lap megjelenésének szükségességével kapcsolatos kérdésre adott „minek?” válaszra (kérdésre) visszatérek. A Fehér M. aláírással visszaérkezett kérdőív kitöltője felszólít, hogy fizessem vissza a városnak a 38 milliós adósságom. Felelősséggel jelentem ki, hogy semmiféle adósságom nincs a város felé. Mi több, a húszéves tanácselnöki működésem a 38 milliót többszörösen meghaladó többletet eredményezett Kazincbarcikának, ami minimum egy óvodát, több kereskedelmi létesítményt, köztük olyan jelentőset is, mint a DOMUS Áruház, több ezer négyzetméternyi parkot és utat jelent. Ezek megépítésére vagy egyáltalán nem, vagy csak kis részben volt pénzügyi fedezet a központi „pénz-lebontásos-elosztásos” rendszer révén. Munkatársaimmal együtt sok-sok utánajárás és tárgyalás eredményeképpen tudtuk elérni, hogy e létesítmények megvalósításához a pénz rendelkezésre álljon.

Sajnálom, hogy akadtak, akik hitelt adtak az önkormányzati és a polgármester-választási hadjáratban kortesfogásként elhangzott 38 millió hiányról szóló kijelentésnek. Biztos vagyok benne, hogy amennyiben pártatlan és hozzáértőkből álló bizottság megvizsgálná a húszéves tanácselnöki ténykedésem gazdálkodási, gazdasági vetületét, az én állításom igazolódna be. Egyébként sajnálom, hogy e kérdéssel kénytelen vagyok ebben az újságban foglalkozni, tudva, hogy e téma nem egészen illik lapom „profiljába”.

Változatlanul várom olvasóim észrevételeit, véleményét és javaslatait a lappal kapcsolatban. Szeretném, ha felhívnák a figyelmemet olyan várostörténeti dokumentumokra, a régi települések jellegzetességeire, esetleg a településeket szimbolizáló jelképekre, amelyekről tudomással bírnak.

A szerkesztő

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .